A koronavírus-járvány okozta gazdasági károk kompenzálására szánt 750 milliárdos keretből 672,5 milliárd eurónyi rész lesz majd közvetlenül elérhető a tagországok számára. Ebből 312,5 milliárd vissza nem térítendő pénzügyi támogatás, a további 360 milliárd eurós rész kedvezményes kamatozású hitelként kerül majd szétosztásra.

Magyarországra (2018-as áron) mintegy 16 milliárd euró jut majd, ebből 6,2 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, a maradék jobbára kedvezményes feltételű hosszúlejáratú hitel lesz.

Magyar részről a kormány már tavaly novemberben beterjesztette a nemzeti reformterv első verzióját, miként időközben az országok többsége is megtette ezt, jóllehet, bizottsági részről a közelmúltban több ízben azt is jelezték, hogy a beküldött anyagok még sok esetben "kiegészítésre, vagy átdolgozásra" szorulnak. A brüsszeli testület mindenesetre úgymond „szorosan együttműködik” a tagállami hatóságokkal a "tervezetek továbbfejlesztésén”.

Brüsszelben ennek kapcsán visszatérően emlékeztetnek, hogy

az újrakezdési alap felhasználása nem történhet parttalanul,

hanem számtalan, amúgy a tagállamok által közösen elfogadott elvárás szerint lehet csak a pénzeket elkölteni. Így mindenekelőtt alapelvnek ismerték el, hogy a leendő finanszírozás nem egyszerűen csak a válság okozta gazdasági károkat kompenzálja, hanem mindez mélyreható gazdasági struktúraváltást is elősegítsen.

A kármentést célzó költekezés ennek megfelelően alapvetően hat európai uniós politikai prioritást kell, hogy szolgáljon. Közülük is élen áll a klímavédelem (és nem mellesleg a gazdaságok „zöldesítése” és biológiai sokféleség erősítése), valamint a digitális átállás elősegítése (e kettőre a teljes boríték 37 illetve 20 százaléka kell, hogy jusson). De a listán van például a gazdasági kohézió és a versenyképesség támogatása, a szociális és területi kohézió erősítése, vagy például a főként oktatásra, képzésre összpontosító úgynevezett „új generációs projektek” finanszírozása is.

Valdis Dombrovskis bizottsági alelnök mindezek mellett csütörtökön az EP plenárisán tartott helyzetismertetőjében erőteljesen kihangsúlyozta, hogy

a nemzeti tervek elfogadásakor külön szem előtt tartják majd, hogy azok előkészítésében a nemzeti kormányok érdemi módon bevonják a társadalmi partnereket

(helyi, és regionális önkormányzatokat, civil és ifjúsági szervezeteket). Úgymond, az egész helyreállítási program csak akkor számíthat sikerre, ha tényleg az egész társadalom magáénak érzi, és felelősséget vállal tudatos végrehajtásában.

Az eredeti menetrend szerint a nemzeti terveket a Bizottságnak április végéig kellene véglegesítenie, majd a huszonhetek leendő pénzfelhasználási tervezetei májusban a tagállamok pénzügyminiszterei elé kerülnek, és ott történik meg a végső jóváhagyás.

Brüsszelben azonban attól tartanak, hogy ha túl sok ország túl későn terjeszti be a magáét – amelyekben az eddigi tapasztalatok szerint minden bizonnyal akadnak majd egyeztetni és módosítani valók -, akkor esetleg nem lesz tartható az április végi köztes határidő.

Dombrovskis múlt heti tájékoztatója szerint

egyelőre még hiányzik az osztrák, észt, holland, ír, litván, luxembourgi és máltai tervezet,

és a többeik között akadnak olyanok, amelyeket "részbeni tervként" jellemzett.

Egyébként nem csak ez az egyetlen tagállami teendő a megcélzott megaalap működtetéséhez. A keretnek a létrehozásáról intézkedő uniós jogszabályt már megalkották, és az február óta hatályos. A jogi keret változtatása szempontjából azonban hátra van még az is, hogy az EU-huszonhetek teljes köre ratifikálja az alapszerződés olyan értelmű módosítását, ami lehetővé teszi a tagállami befizetési küszöbszint megemelését a nemzeti új termék (GNI) 2 százalékára (jelenleg 1,2 százalék a szerződésben megengedett maximum).

Erre azért van szükség, hogy a hosszúlejáratú hitelek jövőbeni tagországi visszafizetése beleférje az éves tagállami befizetési keretben, az egyébként évenként esedékes (közösségi) költségvetési befizetések mellett.

A kérdéses szerződésmódosítást néhány hete még csak Ausztria, Belgium Bulgária, Ciprus, Csehország, Finnország, Franciaország, Horvátország és Szlovénia ratifikálta, illetve áprilisra várták ugyanezt Németországban.

Brüsszelben a közelmúltban nyomatékosan emlékeztettek, hogy mindaddig, amíg a szerződés nem módosul, a Bizottság – amely a 750 milliárd euróhoz szükséges pénzügyi forrást piaci hitelfelvétellel fogja finanszírozni – nem láthatja biztosítottnak a majdani tagállami visszafizetés megtörténtét, következésképpen már a hitelek felvétele sem kezdődhet meg – figyelmeztetnek Brüsszelben.

A Bizottság amúgy arra készül, hogy mihelyt minden feltétel biztosított, 2026-ig évente 150-200 milliárd euró értékben bocsát ki piaci értékpapírokat, amivel egyébként a legnagyobb rendszeres piaci hitelfelvevő lép majd elő.

Csütörtöki parlamenti meghallgatásán mindenesetre Dombrovskis bizakodásának adott hangot, hogy végül minden időre elkészül majd, és elhárulnak az utolsó akadályok is, hogy

júliustól megkezdhessék a tervbe vett tagállami előlegek kifizetését (ami a közvetlenül tagországoknak szánt hányad 13 százaléka).

A helyreállítási alap formális futamideje amúgy 2021-2023 közé esik majd, de úgy, hogy a tagországok egészen 2026 végéig hívhatnak le a nekik allokált keretből.

Brüsszeli források emlékeztettek arra is, hogy bár ugyancsak csütörtökön Magyarország és Lengyelország beadvánnyal fordult az Európai Bírósághoz - megkérdőjelezve az európai uniós források tagállami leghívhatóságának emberi jogi normákhoz kötéséről intézkedő tavalyi jogszabályt -, és bár a bírósági ítélet optimális becslések szerit sem születhet meg ősz előtt, ez azonban

magának a helyreállítási alapnak felállítását és végrehajtását nem késlelteti.

Amennyiben a bíróság nem fogadja el a két ország keresetét, és ezt követően lesznek észrevételek egyes tagállami keretek folyósíthatósága kapcsán, ez már nem a rendkívüli keret létrehozásával, hanem általában a közösségi pénzek felhasználási feltételrendszerével fog összefüggeni.