Az 1953-as békemegállapodást dél-koreai vezető nem írta alá, hanem egy amerikai tábornok – mondta el az InfoRádiónak Háda Béla. A Stratégiai Védelmi Kutatóközpont kutatója elmondta,

Észak-Korea elsősorban az Egyesült Államokkal akar tartós megállapodást kötni.

"A szeptemberi csúcstalálkozónak van üzenetértéke az Egyesült Államok számára is, de azért ez egy koreai nemzeti ügy, ugyanis a két ország társadalma egy nemzetként tekint egymásra, és a koreai közeledés nagyon fontos ezeknek az embereknek. Fontos a béke a megőrzése szempontjából, és fontos az esetleges gazdasági együttműködés újraindítása szempontjából is, de kulcstényezőt jelent ebben, hogy

az Egyesült Államok milyen ütemben és mikor lesz hajlandó az Észak-Koreával szembeni szankciók feloldására, addig ugyanis a gazdasági együttműködést nem tudják igazából újraindítani"

- mondta Háda Béla. A kutató elmondta azt is: a békeszerződést akkor írják alá, ha erre az Amerikai Egyesült Államok is hajlandó lesz.

"Észak-Korea számára alapvető stratégiai kérdés, hogy az Egyesült Államoktól kapja meg a biztonsági garanciákat. Ennek valamilyen módon Dél-Korea is örülni fog és részét fogja képezni, de

az északiak azt érzékelik, hogy ők elsősorban az amerikaiakkal álltak háborúban a koreai háború idején, tehát velük is kell a békeszerződést először megkötni.

Ami egyébként a két Korea viszonyát illeti, már hosszú ideje a béke megőrzése a deklarált célkitűzés közöttük, és nincs háború, nincs fegyveres konfliktus, amennyiben ez a békerendezés előrehalad és megtörténik, az a Korea közi együttműködésben is nagyon jótékony és automatikus hatást fog gyakorolni" - emelte ki a szakértő.

A két Korea vezetői április 27-én tartották meg első csúcstalálkozójukat, tíz év után ez volt az első legmagasabb szintű tárgyalás a két ország között.