A szeptember 24-i német szövetségi parlamenti választás előtt a fő kérdés nem az, hogy melyik párt nyer, hanem, hogy melyik erő lesz a harmadik - jelezte Kiss J. László.

„Az Angela Merkel vezette CDU áll az élen, és a 14-15 százalékos különbség változatlanul megvan a szociáldemokratákkal szemben,

a nagy kérdés, hogy ki lesz a harmadik.”

A Corvinus Egyetem tanára szerint választóvonal lehet a német politikai kultúrában, ha a négy - egyaránt nagyjából 8-10 százalékos támogatottságú - párt közül az Alternatíva Németországnak szerzi meg a harmadik helyet.

„A harmadik legnagyobb párt adja a Bundestagnak, a német alsóháznak, a parlamentnek az alelnöki tisztjét és a költségvetési bizottság elnöke is a harmadik legerősebb pártból jön. A harmadik szempont az, hogy amennyiben a kormánypártok beszámolót tartanak, törvényt terjesztenek elő, az első reagáló mindig a legerősebb ellenzéki párt, vagyis a harmadik. A negyedik szempont is érdekes az Alternatíva Németország tekintetében: a párt társelnöke, Alexander Gauland 76 éves, a Bundestagnak az a szokása, hogy a legidősebb képviselő tart beszédet az új parlament megalakulásakor. Ez formailag azt jelenti, hogy helyzetbe kerül a harmadik párt.

A kihívás igazi dimenzióit mutatja, hogy az Alternatíva Németország egy másfajta politikai kultúrát képvisel.

Míg az uralkodó német politikai kultúrában a II. világháború után az olyan fogalmak, mint a nép vagy nemzet veszélyforrásként jelennek meg, ami a Harmadik Birodalom hosszú árnyékával függ össze, addig az ő egyik lényeges szempontjuk, hogy ezek a fogalmak kimondhatóvá váljanak.”

Kiss J. László megjegyezte, hogy a két nagy párt már most láthatóan ideges az Alternatíva Németország esetleges harmadik helyezése miatt.

Merkel sikere és kudarca

Továbbra is sikeres Angela Merkel német kancellár saját politikai módszere, amely egymásnak ellentmondó tényeket, részleteket próbál azonos keretbe illeszteni – mondta az egyetemi tanár.

„Politikai módszerének elemei a konfrontáció kerülése, az ellentétek áthidalása a kiélezés helyett, az ellenfél programjának egy részének átvétele, ezáltal a választói táborának demobilizálása.”

Merkel 2015. szeptemberi és a mostani menekültpolitikája már nem ugyanaz. Kiss J. László úgy fogalmazott, ez egy "sikeres kudarca", hozzátéve, hogy ellentétes dolgokat próbál egy keretbe illeszteni, nagyon ügyesen.

„Az akkori menekültpolitikát úgy akarja összefüggésbe hozni a mai, sokkal szigorúbbal, megszorítóbbal, hogy ezeket közös szellem hatja át.

Merkel nagyon ügyesen csinálja ezt:

azt mondja, 2015. szeptember 15-e, a menekültek ellenőrizetlen, tömeges beáramlása nem ismétlődhet meg, de örülünk annak, hogy Németország emberi arculatát tudta megmutatni a világnak.”

A német kancellár politikáját ugyanakkor azzal kritizálják, hogy amikor a magyarországi humanitárius krízisben egy szelepet akart nyitni, nem konzultált a nyugati szövetségesekkel – mondta Kiss J. László, hozzátéve, hogy az is a hibájának róható fel, hogy nem ismerte fel a menekültprobléma valódi dimenzióját, vagyis hogy nem a szokásos, hanem már a népvándorlás kategóriájába sorolható.