INFORÁDIÓ 
2018. július 21. szombat
Dániel, Daniella
hatnapos háborúarabizraeltörténelemévforduló
Így akarták eltörölni Izraelt a föld színéről

Így akarták eltörölni Izraelt a föld színéről

InfoRádió / MTI

A világtörténelem egyik legnagyobb páncélos csatáját is ekkor vívták.

Ötven éve, 1967. június 5-én tört ki a harmadik, úgynevezett hatnapos arab-izraeli háború, amelynek során Izrael Egyiptomtól megszerezte a gázai övezetet és a Sínai-félszigetet, Szíriától a Golán-fennsíkot, Jordániától pedig Ciszjordániát és a teljes Jeruzsálemet.

Az ENSZ Közgyűlése 1947. november 29-én határozatot fogadott el arról, hogy Palesztina területén egy arab és egy zsidó állam jön létre, Jeruzsálem semleges terület lesz. 1948. május 14-én kikiáltották Izraelt, amelyet nyomban megtámadtak arab szomszédai.

A háborúból a zsidó állam került ki győztesen, és

olyan területeket is elfoglalt, amelyeket az ENSZ határozata a majdani palesztin államnak ítélt, az arab lakosság többsége elmenekült.

Az 1956-os szuezi válság nyomán kirobbant második arab-izraeli háborúnak az ENSZ és a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió beavatkozása vetett véget.

A Közel-Keleten nem csökkent a feszültség. Egyiptom, Jordánia, Szíria és az őket támogató Irak fokozott fegyverkezésbe kezdtek, főként szovjet forrásból szereztek be harckocsikat és repülőgépeket. A háború előestéjén több mint félmilliós hadsereggel, 2500 tankkal és majdnem ezer harci repülőgéppel rendelkeztek, miközben az 50 ezres izraeli hadsereg (amelyet 214 ezer kiképzett tartalékos egészített ki) csak 800 tankot és 300 repülőgépet tartott hadrendben.

1967 tavaszán Izrael csapatokat vont össze a szíriai határon, ahonnan folyamatosan lőtték az izraeli településeket.

Nasszer egyiptomi elnök (aki korábban nyilvánvalóvá tette: eltökélt szándéka eltörölni Izraelt a föld színéről), mozgósítást rendelt el, az 1956-os háború után a Sínai-félszigetre telepített ENSZ-békefenntartókat távozásra szólította fel.

Május 22-én Egyiptom lezárta az izraeli hajók elől a zsidó állam számára létfontosságú, a Vörös-tengerre kivezető Akabai-öblöt, holott Izrael korábban közölte: a lépést háborús oknak tekintené. Május 30-án Egyiptom, Szíria, Jordánia kölcsönös védelmi szerződést írt alá, a három országba további arab csapatok is érkeztek.

A háborút elkerülhetetlennek ítélő izraeli kormány egyetlen esélyének a megelőző csapást tartotta a túlerő ellen.

Június 5-én hajnalban az izraeli légierő először az egyiptomi, majd a jordániai, szíriai és iraki katonai repülőtereket bombázta, és a földön megsemmisítette az arab gépek háromnegyedét. A légi fölény birtokában az izraeli szárazföldi erők megkezdték az előrenyomulást.

Az egyiptomi fronton az Ariel Saron későbbi miniszterelnök és Ávrám Joffe irányította csapatok átkarolták és megsemmisítették a hősiesen küzdő egyiptomiakat, s szinte akadálytalanul robogtak végig a Sínai-félszigeten, hogy június 8-ra kijussanak a Szuezi-csatornához.

Így akarták eltörölni Izraelt a föld színéről

Keleten csak azután indultak meg a hadműveletek, hogy Jordánia bombázni kezdte a határt. A jordániai hadosztályokat gyorsan a Jordán folyó keleti partjára szorították, és június 7-én kétezer év után ismét teljesen izraeli kézre került Jeruzsálem.

Az óvároson és a Templom-hegyen is a zsidó állam lobogója lengett, a zsidó hadsereg főrabbija a Siratófalnál megfújta a sófárt.

Az izraeli hadsereg a délen és keleten kivívott győzelem után, június 9-én indított támadást a szíriaiak által megerősített Golán-fennsík ellen. Hamarosan a világtörténelem egyik legnagyobb páncélos csatája bontakozott ki, amelyben ezer tank csapott össze. Az arabok a szovjet csúcstechnikának számító T-55 harckocsikat is bevetették, az izraeliek pedig az egyiptomi frontról csoportosítottak át jelentős erőket.

Az izraeliek végül komoly veszteségek árán, de kivívták a győzelmet, Szíria is fegyverszünetet kért.

Június 11-én mindhárom fronton életbe lépett az ENSZ által elrendelt tűzszünet. A múlt század egyik legrövidebb (132 órán és 30 percen át tartó) fegyveres konfliktusa teljes izraeli győzelemmel ért véget. Izrael átrendezte a régió politikai térképét, s védhető határokat biztosított magának.

A háború során a 22 ezer négyzetkilométer területű Izrael 66 642 négyzetkilométernyi területet foglalt el, megszállta Jeruzsálem óvárosát, Ciszjordániát, a Gázai övezetet, a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot. Az izraeliek hivatalos adatok szerint 776 katonát, 400 tankot és 46 repülőgépet, az arabok mintegy húszezer katonát, több száz tankot és félezer repülőgépet veszítettek.

1967 novemberében az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242. határozatában elismerte Izrael jogát a biztonságos határokhoz, ugyanakkor az izraeli fegyveres erők visszavonására szólított fel a a legutóbbi konfliktus során elfoglalt területekről.

Az arab országok a vereség után továbbra is kitartottak a nincs béke, nincs tárgyalás politikája mellett, melynek "eredménye" 1973-ban a jóm-kipúri háború lett.

A jég 1982-ben tört meg,

amikor Egyiptom különtárgyalásokat kezdett Izraellel, és a Sínai-félsziget visszakerült fennhatósága alá, 2005-ben pedig az izraeli csapatok kivonultak a palesztinok lakta Gázai övezetből.

A hatnapos háború egyik kevéssé ismert és különös epizódja a Földközi-tengeren zajlott le.

Június 8-án izraeli vadászgépek és torpedónaszádok támadták meg a Liberty nevű amerikai felderítőhajót, az incidensnek 34 amerikai áldozata és 171 sebesültje volt. Az izraeliek arra hivatkoztak, hogy egyiptominak nézték a hajót, gyorsan bocsánatot kértek, kártérítést is fizettek, de az esettel kapcsolatban azóta is születnek összeesküvés-elméletek.

A legelterjedtebb szerint a Liberty az Izraeltől szövetségesként megkapott haditerveket egy Cipruson lévő központba továbbította, de az adást a szovjetek lehallgatták és elküldték az arab fővárosokba, avagy maguk az amerikaiak és brit szövetségeseik továbbították az információt, nehogy Izrael "túlnyerje" magát.

A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
 
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH