Francois Hollande vasárnap délelőtt az Élysée-palota lépcsőjén nem egy politikai ellenfelét, hanem egykori pártfogoltját, hivatalának helyettes vezetőjét, majd gazdasági miniszterét, a nála 23 évvel fiatalabb Emmanuel Macront fogja fogadni utódaként.

"A szociáldemokrácia végül is túléli egy új formában" - mondta francia újságíróknak az államfő hétfőn utolsó külföldi látogatásán Berlinben.

"Szívesebben adom át a hatalmat kormányom egyik volt tagjának, egy volt tanácsadómnak, mint egy politikai ellenfelemnek" - tette hozzá nem titkolt elégedettséggel.

Francois Hollande elnöksége valójában már fél évvel ezelőtt, 2016. december 1-jén véget ér. Akkor jelentette be a szocialista államfő - aki skandináv mintára, az emberekhez közeli "normális elnökséget" hirdetett meg, de a népszerűségi mutatója 10 százalék alá süllyedt -, hogy nem jelölteti magát újra, s ezzel az V. köztársaság történetében a politikai pártberendezkedés oly mértékű átrendeződését indította el, hogy az egy párttámogatottság nélküli, három éve még teljesen ismeretlen, kezdő politikus elnökké választásához vezetett, s kiszámíthatatlan időszakot nyitott a francia politikai életben.

Az intézményi bizonytalanság mellett Francois Hollande egyik legfőbb belpolitikai hagyatéka az, hogy az 1970-es évek óta a francia társadalmat sújtó munkanélküliséget minden ígérete ellenére nem sikerült tartósan enyhítenie. Megválasztását követően, 2012-ben azt ígérte, hogy már a következő évben megindul a csökkenés, majd miután ez nem jött össze, arra is ígéretet tett, hogy csak abban az esetben jelölteti magát újra, ha megfordul a tendencia, ez azonban öt év alatt nem következett be.

Hollande jelentős népszerűségvesztése elsősorban azzal magyarázható, hogy a saját baloldali táborának egy része fordult vele szembe a 2014-ben meghirdetett munkajogi reform miatt, amely az utolsó kísérlete volt a munkahelyteremtés beindítására. A nemzetgyűlésben a Szocialista Párt belső ellenzéke, az utcán pedig a szakszervezeti tüntetések lehetetlenítették el a szocialisták kormányzását.

Hollande egyik legnagyobb kudarca, hogy a Szocialista Párt - amelynek 11 éven át, 1997 és 2008 között a vezetője volt - romokban hever, és jelöltje, Benoit Hamon az elnökválasztáson alig hatszázalékos támogatottságot kapott az első fordulóban.

"A halál, a halál, a halál. A sok ártatlané, a rendőröké, a szüntelenül ismétlődő halál" - mondta az elmúlt évek terrortámadásaira utalva Hollande egy hét eleji interjúban. Az elmúlt két és fél évben 240-en veszítették életüket iszlamista merényletekben. Ugyanakkor ezekben a szörnyű pillanatokban sikerült Francois Hollande-nak a nemzet egységét szavatoló államfővé válnia.

A legmaradandóbb és a legjelképesebb kép Francois Hollande-ról feltehetően 2015. január 11-én készült, amikor is a Charlie Hebdo szatirikus hetilap elleni merényletet követően a terrorizmus elleni többmilliós menetet vezette Párizsban, karöltve Angela Merkel német kancellárral, oldalán több mint negyven állam- és kormányfővel.

Saját bevallása szerint mandátumának legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor 2013 januárban Maliban a francia erők feltartóztatták a Bamako elfoglalását fenyegető dzsihadista hadoszlopokat.

"Politikai karrierem legfontosabb napja volt ez" - mondta három héttel később Hollande a mali fővárosban, ahol "felszabadítóként" üdvözölték a helyiek. Néhány hónappal később a Közép-afrikai Köztársaságban avatkozott be a francia hadsereg, 2014 szeptemberétől pedig Irakban, majd egy évvel később Szíriában is megkezdte az iszlamisták elleni harcot.

A belpolitikai problémák megoldásában tanúsított tehetetlenséggel ellentétben a reaktív, gyors és hatékony külföldi katonai beavatkozásokat a francia elemzők egyértelműen Hollande pozitívumaként értékelik.

Az elmúlt öt évnek azonban kétségtelenül az egyik leglátványosabb pillanata az volt, amikor 2015 decemberben az ENSZ párizsi klímaértekezletén 195 ország megállapodott a globális felmelegedés elleni küzdelem programjában, de az ukrán válságban, az eurózónán belüli - görögországi - pénzügyi válságban végzett közvetítői szerepére is büszke a francia államfő, aki rekordszámú, mintegy 250 külföldi látogatást bonyolított le.

A Libération című baloldali napilap a hét elején különszámot közölt Francois Hollande "távozásának kulisszatitkairól". A cikkszerző heteken át követte a köztársasági elnököt. A kommentár szerint "túlságosan racionális ez a meggyengült, humoros, civilben szívélyes és rejtélyes elnök". Megválasztása azt a reményt táplálta, hogy "egy humánus és realista baloldal fog kormányozni, előreviszi Franciaországot és a jövő napfényében füröszti meg a baloldalt. Az elfogadott makrogazdasági logika azonban lehűtötte a lelkesedést. Öt évvel később a baloldal széttöredezett, népszerűtlensége miatt az elnök nem tudta magát újrajelöltetni, nehéz lenne győzelmet kiáltani" - írta a baloldali lap.