A szerdai lapok szerint a szokatlan formájú vita az újdonsága ellenére kaotikusnak bizonyult, és nem az esélyes jelölteket szolgálta.

Ez volt az első olyan tévévita a 19 nap múlva esedékes első forduló előtt, amelyen mind a 11 jelölt részt vett.

A tévénézők 25 százaléka a felmérésekben negyedik helyen álló Mélenchont találta a legmeggyőzőbbnek, a favoritnak számító függetlenként induló Emmanuel Macron előtt, akire a megkérdezettek 21 százaléka szavazott, harmadik helyre pedig Francois Fillon konzervatív jelölt került 15 százalékkal, míg Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front elnöke a tévénézők 11 százaléka szerint dominálta a vitát.

Elnöki kvalitásokkal a tévénézők 27 százaléka szerint leginkább Macron rendelkezik, megelőzve Mélenchont (21 százalék) és Fillont (20 százalék).

A Le Monde című napilap szerint beigazolódtak azoknak a félelmei, aki attól tartottak, hogy a 11 jelölt részvételével rendezett vitán nem fog sok minden kiderülni a választási programokból.

A sokszor komikus, sőt szürreális pillanatokkal teli műsor

elsősorban az 5 százalék alatti támogatottsággal rendelkező jelölteknek adott alkalmat arra, hogy kitűnjenek, de a legfőbb jelöltek javaslatainak kifejtésére nem volt megfelelő lehetőség. A másfél perces, nagyon rövid időkeretek miatt mindenki hangosan és gyorsan beszélt, és gyakran saját maga karikatúrájaként hatott - vélte a cikk írója, Vanessa Schneider.

A Le Monde a francia hírtelevíziókhoz hasonlóan úgy vélte, hogy az este legmaradandóbb pillanata az volt, amikor az alig egyszázalékos támogatottságú trockista Philippe Poutou, az Új Antikapitalista Párt jelöltje "beolvasott" Francois Fillonnak és Marine Le Pennek az ellenük folyó ügyészségi vizsgálatok miatt, megvádolva őket azzal, hogy "a közpénzt lopják".

Francois Fillon végig fáradtnak tűnt és alig volt jelen, Emmanuel Macron összefogottabb volt, mint az első vitában, s nem követett el nagyobb hibát, míg a két híresen jó vitázó, Le Pen és Mélenchon a korlátozott időkeret miatt ezúttal nem tudta a megszokott formáját hozni a Le Monde szerint.

A favoritok végig arra törekedtek, hogy ne térjenek el a saját irányvonaluktól, Macron a megújulást, az optimizmust és Európa-pártiságát hangsúlyozta, Marine Le Pen a közbiztonsági kérdésekről, a terrorizmus és az iszlám veszélyéről beszélt és támadta a sajtót. Fillon volt az egyetlen a Le Monde szerint, aki egy olyan államfő képzetét keltette, aki reális gazdasági javaslatokkal él, és képes más országok vezetőivel vitázni. Ugyanakkor az az energia, amelyet az előválasztási vitákban áthatotta a jobboldali politikust, mostanra teljesen eltűnt - vélte a Le Monde.

A baloldali Libération szerint

a vita a "lázadás" estéje volt.

Bárki is nyeri meg az elnökválasztást, nem fogja elfelejteni ezt a példa nélküli műsort, amelyben a kis jelöltek időnként "zavarosan és ellentmondásosan", de kiválóan képviselték "egy olyan aggódó ország lelkiállapotát, amelynek elege van az észszerű megoldásokból" - vélte a szerkesztőségi írás.

A konzervatív le Figaro szerint a tévévita viszonylag hamar, fél óra alatt "zűrzavarba" fordult. A jelöltek egymást kezdték kérdezgetni a munkahelyteremtés kapcsán a kiküldött munkavállalókról, majd az európai szerződésekről, aztán a vállalati terhekről, minden különösebb összefüggés nélkül. Miközben a trockista jelöltek mellett az alapjövedelemmel kampányoló szocialista Benoit Hamon jobboldalinak tűnt, Fillon kifejezetten baloldalinak hatott Le Pen és a többi szuverenista politikus mellett, a gyakran mindenkivel egyetértő Macron pedig tényleg centrista volt. A Le Figaro is kiemelte, hogy a legkeményebb ütést Poutou mérte Fillonra és Le Penre, s jóllehet mindenki a legjobb képessége szerint részt vett a vitában, a felmérésekben első öt helyen álló jelölt feltehetően azt gondolta a lap szerint, hogy mit is keres itt ebben a zűrzavarban.

Európáról szólt

A többségében euroszkeptikus jelöltek céltáblája a felmérések szerint favoritnak számító, függetlenként induló, Európa-barát Emmanuel Macron volt, aki korábban a szocialisták színeiben gazdasági miniszter volt.

Az 1-2 százalékos támogatottsággal rendelkező hat, úgynevezett kisjelölt harcos hangvételének köszönhetően az előző vitánál sokkal pergőbb és élesebb, a törésvonalakat egyértelművé tevő eszmecsere alakult ki a politikusok között.

Két héttel ezelőtt az első, közel 10 millió tévénéző által követett vitába csak öt, legalább tíz százalék feletti támogatottsággal rendelkező jelölt kapott meghívást. A másodikban már az április 23-i első forduló favoritjainak számító Emmanuel Macron és Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front elnöke, valamint a felmérésekben harmadik helyen álló Francois Fillon konzervatív jelölt, a szocialista Benoit Hamon és radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon mellett ott volt két jobboldali szuverenista jelölt, Nicolas Dupont-Aignan és Jacques Cheminade, a párt nélküli, centrista Jean Lassalle képviselő, valamint a kommunista Nathalie Arthaud és a trockista Philippe Poutou, az Új Antikapitalista Párt jelöltje is.

Munkahelyteremtés

Miután a közvélemény-kutatások szerint a franciák hazájuk legfőbb problémájának a tíz éve 10 százalék felett stagnáló munkanélküliséget tartják, s ezen a területen várnak a legtöbbet az új államfőtől. A vita azonban az Európai Unió és azon belül is a kiküldött munkavállalók körüli szabályozás bírálatává alakult át.

Miközben Emmanuel Macron az európai építkezés megerősítését hangsúlyozta, Mélenchon és Hamon a jelenlegi európai szerződések újratárgyalását szorgalmazta, Marine Le Pen és a többi szuverenista politikus pedig az eurózónából történő azonnali kilépés mellett emelt szót.

"Elfogadhatatlan, hogy a Romániából, Lengyelországból, Spanyolországból érkezők nem fizetik (Franciaországban) a szociális terheket, a mi vállalkozóink pedig igen" - mondta a szuverenista Dupont-Aignan.

Hivatalos adatok szerint a kiküldött munkavállalók száma az elmúlt tíz évben több mint tízszeresére nőtt, jelenleg közel 300 ezren dolgoznak Franciaországban, 16,5 százalékuk lengyel, 15,5 százalékuk portugál, 12,5 százalék spanyol és 11 százalék román állampolgár.

Emmanuel Macron arra figyelmeztetett, "hogy közel 300 ezer francia is dolgozik kiküldött munkavállalóként. Menjenek és magyarázzák el nekik, hogy holnapról számukra is vége".

A téma jó alkalmat teremtett Macronnak arra, hogy bírálja Le Pent az EU-val szembeni politikája miatt.

"A nacionalizmus háborút szül.

Én egy olyan régióból származom, amely tele van temetőkkel. Marine Le Pen, ön olyan hazugságokat hoz elő, amelyeket negyven éve hallgatunk, s amelyeket az apja, (a pártalapító Jean-Marie Le Pen) szájából is hallhattunk" - mondta a centrista jelölt a Nemzeti Front elnökének, arra figyelmezetve, hogy az euróövezetről való kilépéssel a franciák elvesztenék a vásárlóerejüket.

Fillon

Az előző vitához hasonlóan inkább háttérbe húzódó Francois Fillon ekkor csatlakozott Macronhoz és Le Pen európai programját bírálta.

"(Le Pen) végül referendumot írna ki az európai valutaunióból való kilépésről. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a franciák nagy többsége nem akarja elhagyni a közös valutát, mindez valójában azt jelenti, hogy Le Pennek nincs gazdaságpolitikája, mert ez a gazdaságpolitika azonnal összeomlana, amikor a franciák az eurózónában maradásra szavaznának" - mondta a konzervatív jelölt.

A családja tisztázatlan parlamenti alkalmazása miatt ügyészségi eljárás alatt álló jobboldali politikus ettől eltekintve kizárólag volt párttársa, Dupont-Aignan szisztematikus támadásaira válaszolt, aki nem titkoltan a Fillontól elpártolt szavazók meghódítását tűzte ki célul.

Le Pen

Marine Le Pen ismételten a nép jelöltjének nevezte magát, egy olyan népnek, amely elképesztő közbiztonsági problémáknak van kitéve, a "vad globalizációval" és a totalitárius iszlamizmussal" valamit azzal kell szembesülnie, hogy "vitatják az alapértékeit és a nemzeti identitását".

Az esélyes jelöltek számára a tévévita legfontosabb tétje az volt, hogy meggyőzzék a választókat,

ugyanis a franciáknak még közel negyven százaléka bizonytalan abban, hogy kire adja a voksát, s egyharmaduk abban sem biztos, hogy részt vesz-e az elnökválasztáson, ami Franciaországban pedig a legfontosabb szavazás, és amely általában a franciák 80-85 százalékát mozgósítja.