Barack Obama londoni látogatásának személyesebb részleteit a jól értesült vasárnapi lap, a Sunday Times taglalta három lepedőnyi oldalon, de a vizit lényege mindenképp az amerikai elnök Brexit-ellenes fellépése volt, még akkor is, ha elutazása után sokan csóválták a fejüket, hogy egy külföldi politikus minek avatkozik a britek dolgába. Nem elég Angliának, hogy Brüsszel ezt teszi?

Érkezése után nem sokkal Obama már ott ült a Downing Street 10-ben, a miniszterelnökségen, beható Brexit-ügyi tárgyalásba merült David Cameronnal és legközelebbi munkatársaival. Ed Llewellyn, a brit kormányfő kancelláriavezetője, akkor előhúzta a zsebéből azt az újságcikket, amit az Uniótól elszakadni kívánók vezére, London konzervatív párti polgármestere, Boris Johnson írt a Sun című bulvárlap számára. Ebben Johnson arra inti Obamát, hogy tartsa meg a nézeteit magának.

Ott volt ezen a szűk körű értekezleten Ben Rhodes fehér házi főtanácsadó is, aki hónapok óta dolgozott Londonnal együttműködve az Obama-látogatás megszervezésén. Kissé megütődve hallhatta, hogy az újságcikkben Boris Johnson az amerikai elnök részben kenyai származását emlegeti, és azt írja, Obamát biztosan régi, gyarmati atavizmus késztethette arra, hogy eltávolítsa Churchill bronz portréját a Fehér Ház ovális szalonjából, ahol az állni szokott.

Nos, erre vissza lehetett vágni azzal, hogy Johnson ereiben pedig ugyanilyen arányban török vér csörgedez, de a sajtótájékoztatón az amerikai elnök erre nem kívánt utalni, csak azt mondta el, hogy ő Amerika első színes bőrű elnöke, a Churchill szoborportrét a lakosztályában tartja, de a fogadó szalonba inkább Martin Luther Kingnek, a faji egyenlőség bajnokának a képmását helyezte el.

Az európai uniós brit tagságról tartott Obama-nyilatkozatnak az volt a legütősebb mondata, hogy ha Nagy-Britannia kilép, akkor az azután következő, hosszas kereskedelmi tárgyalások során - úgymond - "a sor legvégére kerül".

Nem csoda, hogy a brit miniszterelnök igyekezett minél kellemesebbé tenni Obama elnök látogatását, még golfozott is vele, tudván, hogy amerikai vendége ebben erős, ő maga inkább teniszezni szokott. Cameron megajándékozta vendégét Shakespeare összes műveinek egy régi díszkiadásával, és kapott tőle viszonzásul karórát az amerikai elnöki címerrel a számlapján, meg egy bivalybőr sporttáskát, D.C.- monogrammal, és benne az amerikai bajnokságon használatos teniszlabdákkal.Akik ezt nem szívesen hallották, gyors nyelvészkedésbe kezdtek. "Britain will be at the end of the queue" - így szóltak Obama szavai, tehát angolosan fejezte ki magát, mert az amerikaiak azt, hogy a sorban állók közül valaki a legutolsó, úgy mondják, hogy "at the end of the line". Tehát felmerült a gyanú, hogy ezt a hasonlatot David Cameron írta be Obama nyilatkozatába. Amire a brit kormányfő így reagált: "A szabad világ egyik vezető személyiségéről van szó. Nem fog szájába adott szavakat ismételni. Ez az ő határozott véleménye."

Szó esett az orosz kormányt sújtó szankciókról is, és Obama ismét az uniós tagságra utalt, szerinte ezeket London legjobban a közösségben bent maradva tudja érvényesíteni. Azután szombaton az elnök 550 fiatallal találkozott egy londoni gyűlésteremben, és a Brexit ellenzésére hívta fel őket.

Az Obama-látogatás több volt, mint kedves búcsú a nagy atlanti partner első emberétől, jelentős politikai súlya lett a Brexit-népszavazás összefüggésében. Egy Brit Függetlenségi Párti (azaz UKIP) európai képviselő azt kérdezi: "Mi lesz David következő húzása? Meghívja Angela Merkelt, hogy jelentse ki: elfoglalják a szigetet, ha kilépésre szavazunk?"

Az amerikai konzervatívok sem örültek Obama elnök londoni kiállásának, mert általában támogatják a britek elszakadását az uniótól, remélve, hogy így új lehetőségek nyílnak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia politikai s főleg gazdasági kapcsolatai előtt.