Melania Trump - a fotó idején még Melania Knaus - szlovén fotómodellként igen keresett volt Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. Mielőtt sikeres lett a szakmában, a ljubljanai egyetemen építészetet tanult. A kampányban felhasznált aktkép egy brit magazin címlapja volt, tizenhat éve készült, és a Utah államban tartott voksolások idején hozta nyilvánosságra nyilvánvalóan Ted Cruz texasi szenátor kampánystábja.

Melania Trump azóta vállalkozóként is sikeres, saját tervezésű ékszereket és kozmetikumokat forgalmaz. S mióta milliárdos férje, Donald Trump, a Republikánus Párt esélyes elnökjelölt-aspiránsa, személyesen is megtapasztalhatja a gúnyolódást, megszégyenítést, lejáratást, vagyis az előválasztási kampány durva és közönséges stílusát.

A mostani kampány stílusa ugyanis - elemzők és politikusok szinte egybehangzó véleménye szerint - nagyon durva és nagyon közönséges. Ezenkívül a kívülálló számára dühödt, buta és veszélyes is. Ráadásul erről eddig legfőképp Melania Trump férje tehet.

Hová tűnt Washington méltósága, Jefferson intellektusa, Lincoln erkölcsi tartása, Roosevelt merészsége, Kennedy sármja és Reagan ékesszólása vagy George H. Bush úriember-stílusa? E kérdéseket az amerikai publicisták és elemzők is nemegyszer feltették.

Vitathatatlan, hogy 2016 kampánystílusának meghatározó embere Donald Trump, a New York-i milliárdos üzletember, aki nem tesz lakatot a szájára. Kimondja, valószínűleg nem is azt, amit gondol, hanem amit szerinte "a nép" hallani szeretne. Szidja a politikai elitet, amelynek ő eddig nem volt a tagja. Gyalázatos bűnözőnek, az amerikai történelem legrosszabb külügyminiszterének nevezi Hillary Clintont. "A kis Marcónak" titulálja Marco Rubio floridai republikánus szenátort, és gúnyolódik azon, hogy Rubio gyakran izzad. Grimaszolva közli, hogy Jeb Bush volt floridai kormányzó - aki a dél-karolinai előválasztás nagy kudarca után február végén kiszállt a republikánus elnökjelöltségért folyó küzdelemből - "a mama kicsi fia", mert Bush az édesanyját, Barbara Bush volt first ladyt is magával hívta egy-egy kampánygyűlésre.

Trump közönséges és kíméletlen, de nemcsak a politikusokkal, hanem mindenkivel, akiről úgy véli: elnökjelöltségének útjában áll, vagy aki egyszerűen csak kérdéseket tesz fel neki. Szinte magánháborút vív a Fox televízió egyik műsorvezetője, Megyn Kelly ellen, mert a riporternő mert neki kérdéseket feltenni.

Az extravagáns frizurájú milliárdos láthatóan nem szokott hozzá, hogy ellentmondjanak neki vagy mondataiért megróják őt.

Bár The Daily Telegraph című brit lap munkatársa a napokban megjegyezte, hogy Trump nem keverendő össze Amerikával, azért Trumpnak és stílusának a sikere elgondolkodtató. Bár nem Trump képviseli - még kevésbé határozza meg - a sokrétű amerikai konzervativizmust, azért sikere a republikánus szavazók körében szintén elemzésre késztető.

Donald Trump sikere - és az egész Trump-jelenség - valószínűleg az amerikai társadalom bajait (is) jelzi. Azt az elégedetlen és dühös társadalmat, amely belefáradt a saját politikai elitjébe, új, a politika világába kívülről érkező figurákat akar látni, mert az eddigiek nem tudták vagy nem akarták megoldani a társadalom bajait. Olyan bajokról van szó, mint például a középosztály jelentős lecsúszása, miközben egy szűk réteg - amelyet "az egy százalék" névvel illetnek - hihetetlen mértékben gazdagszik. Vagy a munkahelyek kiszervezése Kínába, Indiába, miközben az Egyesült Államokban úgynevezett "rozsdaövezetek", vagyis munkalehetőség nélküli és elszegényedett vidékek éktelenkednek. Vagy ilyen még az illegális bevándorlás megoldatlansága.

Ebben a helyzetben Donald Trump - a maga durva stílusában ugyan, de - kimond dolgokat. Ezért megbocsátják neki a személyeskedő és közönséges kampányt is. A saját hangján beszél, fittyet hány a politikai korrektségre, s nem akar elvárásoknak megfelelni, annál kevésbé, mert a saját pénzén kampányol. Ezért szemet hunynak a stílusa felett.

Az uralkodó politikai elit iránti ellenszenv sok mindent "felülír". S közben elsikkad, hogy a meglévő problémákat Trump csak felnagyítja, de megoldásokat nem kínál. A hangzavarban elsikkad az is, hogy a politikai korrektség elvetése sem több nála vulgarizált szólamnál, egyszerű közönségességnél. A stílus elfedni látszik a lényeget.

"A demokrácia már csak ilyen. Az emberek azt hiszik, tudják, mit akarnak, és megérdemlik, hogy meg is kapják, legyen az jó vagy rossz" - egyre gyakrabban idézik mostanság az Egyesült Államokban Henry L. Menckent, a Baltimore bölcsének is becézett befolyásos huszadik század eleji szatirikus újságírót, írót.

Mencken 1920-ban azt jósolta, hogy a Fehér Házba előbb-utóbb egy impulzív, de nem sok gondolatot felmutató ember kerül.