Erről Jang Csie-cse kínai államtanácsos, a külügyek legmagasabb rangú irányítója és Jacsi Sotaró japán nemzetbiztonsági tanácsadó tárgyalt Pekingben - jelentette be közleményében a kínai külügyminisztérium.

A felek egyetértettek egy "válságelhárító rendszer" létrehozásában és abban, hogy párbeszéd és konzultációk útján két- és többoldalú csatornákon törekszenek az évek óta tartó feszültség enyhítésére, a kölcsönös politikai bizalom újjáépítésére.

A két ország képviselői kifejezték szándékukat arra, hogy a jövőben követni kívánják a korábbi - 1972-es, 1978-as, 1998-as és 2008-as - kormányok közti politikai dokumentumokban rögzített alapelveket. Mint fogalmaztak, a kínai-japán stratégiai kapcsolatok fejlesztése a kölcsönös előnyöket kell, hogy szolgálja.

A kínai külügyi közlemény szerint Peking és Tokió egyaránt elfogadta, hogy a múlttal való szembenézés mellett a jövőbe tekintve kívánják leküzdeni kétoldalú kapcsolataik politikai akadályait.

"A feleknek biztosítaniuk kell, hogy kapcsolataikat helyes irányba terelve, az érzékeny kérdéseket időben kezelve, konkrét lépéseket téve a bizalom érdekében, folyamatosan a szilárd fejlődés útjára térnek" - fogalmazott Jang Csie-cse. Hozzátette, hogy a hosszú távú, egészséges és stabil kínai-japán kapcsolatok mindkét ország érdekét szolgálják.

Az NHK japán közszolgálati televízió értesülései szerint e megállapodással elhárult az akadálya annak, hogy Abe Sindzó japán kormányfő, aki hivatalos az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) jövő heti csúcstalálkozójára, tárgyalást folytasson a házigazdával, Hszi Csin-ping kínai államelnökkel. Pekingben ezt még nem erősítették meg.

Abe és Hszi között még nem volt hivatalos találkozó, amióta mindkettőjük hivatalba lépett.

Peking és Tokió viszonya azt követően vált fagyossá, hogy Japán 2012 őszén államosította a kínaiul Tiaojü-, japánul Szenkaku-szigeteknek nevezett terület nagyobb részét, s ezt Pekingben a szigetek státusának egyoldalú megváltoztatásaként értékelték. Japán nem volt hajlandó elismerni, hogy szomszédjával a szigetek szuverenitását illető vitában állna.

A kapcsolatok egyre fagyosabbá válásában része volt annak is, hogy a japán kormány egyes tagjai az elmúlt közel két évben több alkalommal is elmentek a Jaszukuni-szentélybe, a kormányfő pedig többnyire ajándékot adományozott az imahelynek, ahol a második világháború elítélt japán főbűnöseinek is emléket állítottak.

Tavaly szeptemberben a szentpétervári G-20 csúcstalálkozón Abe spontán megszólította Hszit, s a kézfogást követően mintegy öt percig beszélgettek. A Milánóban októberben megrendezett 10. Ázsia-Európa csúcstalálkozón Abe a vacsora alkalmával ugyancsak kezet rázott Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel, de említésre méltó eszmecsere vagy találkozó kettejük között sem történt.

Az elmúlt hónapokban japán küldöttségek sora közvetítette Pekingben, hogy Abe Sindzó örömmel venné, ha a novemberi APEC-csúcs alkalmával sort kerülhetne kettejük megbeszélésére is. A kínai külügyminiszter ezzel kapcsolatban a legutóbb jelezte, hogy Peking minden vendége számára jó házigazda szeretne lenni, s ez a bánásmód jár Japánnak, illetve kormányfőjének is.