A nemzetközi kapcsolatok ismert amerikai kutatója a Foreign Policy című külpolitikai folyóiratban elemezte az előző heti, egy halálos áldozatot követelő ottawai lövöldözés tanulságait (egy iszlám vallásra áttért férfi az ottawai háborús emlékműnél lövöldözött és agyonlőtt egy díszőrségben álló katonát).

Azt egyelőre nem tudni, hogy az észak-amerikai ország kormánya és társadalma hogyan fog reagálni az ámokfutásra, vajon eluralkodik a paranoia, és tovább erősödnek a "civilizációk összecsapásáról" szóló elméletek? - kérdezte a professzor, aki szerint be kellene végre látni, lehetetlen olyan óvintézkedéseket bevezetni, amelyek teljes bizonyossággal meggátolnak minden hasonló támadást. Ahogyan még a legszigorúbb tűzvédelmi előírásokkal sem lehet minden lakástüzet megakadályozni, úgy a legkörültekintőbb szabályokkal sem lehet elejét venni minden erőszakcselekménynek - fogalmazott.

Az alaphelyzetet tovább bonyolítja a nyugati országok által indított terrorizmus elleni háború, a katonai szerepvállalás egyebek mellett Irakban, Afganisztánban, Jemenben vagy Pakisztánban. Ahogy Glenn Greenwald amerikai újságíró fogalmaz: egyetlen ország, még Kanada sem gondolhatja azt, hogy minden következmény nélkül katonai erőt vethet be külföldön.

Walt professzor hangsúlyozza, hogy nem a terrortámadásokat kívánja legitimálni, csak rá akar mutatni, az ilyen akcióknak általában igenis vannak előzményeik, az intervencionista külpolitikának részben a magasabb terrorfenyegetettség az ára.
A tapasztalatok azt mutatják, egyetlen állam sem támadhat vagy szállhat meg egy másik államot úgy, hogy mindenki üdvözölje. Mindig lesznek olyanok, akiket ezzel magukra haragítanak, még akkor is, ha az érintett ország társadalmának csak egy kisebb szegmenséről van is szó. Közülük néhányan minden bizonnyal megpróbálnak bosszút állni. A legtöbben kudarcot vallanak, a hozzáértés, a szerencse hiánya vagy a titkosszolgálatok tevékenysége miatt. Néhányuknak azonban, ahogy az ottawai lövöldözés esetében is történt, időnként sikerül lesújtaniuk a beavatkozó államra annak saját területén.

Bár az ilyen merényletek okozta kár eltörpül számos más lehetséges kockázat mellett, sokan mégis a létező legnagyobb veszélyforrásként emlegetik a terrorizmust. Steven Blaney kanadai közbiztonsági miniszter néhány hónappal ezelőtt például azt mondta, a terrorizmus jelenti a legnagyobb fenyegetést Kanada nemzetbiztonságára. (A kanadai kormány kedden már be is nyújtotta egy új terrorellenes törvény tervezetét.) Ha ez valóban így lenne, a kanadaiak meglehetősen szerencsésnek mondhatnák magukat, ez azonban nem igaz, hiszen nem szabad elfeledkezni az olyan hétköznapibb veszélyforrásokról, mint a közúti balesetek, a természeti katasztrófák vagy az influenza.

Mi több, a Nyugat válaszlépései anyagilag és emberéletek tekintetében is jóval nagyobb áldozatokat követelnek, mint maguk a terrorakciók. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások következtében háromezer ember halt meg és nagyjából 60 milliárd dollár anyagi kár keletkezett, az Egyesült Államok által válaszul indított afganisztáni és iraki háború viszont amerikai részről több mint hatezer emberéletet követelt, és 3 ezer milliárd dollárba került.

Bár az ottawai merénylő "mindössze" egy emberrel végzett, minden terrorcselekmény felnagyítja a valós veszélyt, és a kormányok általában arra használják fel az ilyen támadásokat, hogy velük igazolják a szigorodó terrorellenes intézkedéseket. Ellentétben azonban a konvencionális háborúk alatt foganatosított biztonsági intézkedésekkel, ezek még évekkel a terrortámadások után is érvényben maradnak, ha közben nem is történt hasonló incidens.

"Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Kanadát soha nem lehet megfélemlíteni" - nyomatékosította Stephen Harper kanadai kormányfő a merénylet után. Hozzátette, hogy az incidens megerősíti az ország eltökéltségét és a biztonsági erők erőfeszítéseit, hogy mindent megtegyenek a terrorista fenyegetések megszüntetésére Kanada biztonsága érdekében.

A szerző szerint Harpernek kontextusba kellett volna helyeznie a történteket. Lehet azt mondani, hogy Kanadát nem lehet megfélemlíteni, de el kellene magyarázni, pontosan miért is nem. Az igazi ok ugyanis az, hogy a jelenlegi fenyegetés túlságosan csekély ahhoz, hogy megfélemlítsen egy olyan gazdag és hatalmas országot, mint Kanada. A lakosság túlnyomó többségére sem egy magányos fegyveres, sem pedig támadók egy csoportja nem jelentene veszélyt.

A professzor szerint a kanadai kormányfőnek inkább fel kellene tennie azt a kérdést, hogy okos ötlet volt-e csatlakozni az Iszlám Állam (IÁ) nevű terrorszervezet elleni, Egyesült Államok vezette nemzetközi koalícióhoz. Kanada hozzájárulása a légi hadjárathoz jelképesnek mondható, semmiképpen sem az Ottawa által küldött hat vadászrepülőgép fogja eldönteni a helyzetet. Walt szerint mindegy, milyen szörnyűségeket követnek el az IÁ tagjai, a bombázás csak megerősíteni látszik a dzsihadisták által a nyugati elnyomásról festett képet. "Ha hosszú távon le akarjuk győzni a szélsőségeseket, akkor az általuk vallott eszméket kell hitelteleníteni, erre pedig alkalmatlanok az F-18-as harci gépek" - írta a szakértő.

A hasonló tragédiák keltette hazafias felhördülések közepette sajnos általában szem elől tévesztik az ésszerű megfontolásokat, és a túlzottan erőteljes fellépés csak megnöveli a jövőbeni terrortámadások valószínűségét - írta Stephen Walt professzor.