Az észak-kínai Hejlungcsiang tartomány Háborús Bűnök Bizonyítékainak Múzeumában a hét közepén bemutatott dokumentum Sadao Koshi elmondását rögzíti, ő a hírhedt 731-es alakulat sofőrje volt, így közelről élte át az eseményeket. Az észak-kínai Harpinban létrehozott, 1937 és 1945 között működő egység a japán császári hadsereg titkos biológiai és vegyi hadviselési részlege volt, céljai közé tartozott többek közt a kínaiak elleni tömegpusztító fegyverek fejlesztése.

Koshi vallomása szerint utóbbival nyílt terepen kísérleteztek a japánok. Az egyik alkalommal például oszlopokhoz kötözték a kísérleti alanyokat, akiknek a fejét és a törzsét sisakkal és vas felöltővel védték, végtagjaikat viszont szabadon hagyták. Ezt követően repülőgépekből pestis baktériumot és más fertőző anyagokat tartalmazó "esőt" engedtek rájuk, és vizsgálták később azok testre kifejtett hatását.

A menekülni próbálókat minden esetben üldözőbe vették, és sokszor egyszerűen elgázolták őket. "A mai napig emlékszem, milyen érzés áthajtani rajtuk" - áll a sofőr vallomásában. Kísérleti alanyokért Koshi minden nap vagy minden másnap ment a vasútállomásra, ez többnyire alkalmanként 5-10 embert jelentett.

Hogy a kísérletek pontosan hány halálos áldozattal jártak, nem lehet pontosan tudni. A becslések szerint több, mint 10 ezer kínain és koreain - civileken, gyerekeken, öregeken, terhes asszonyokon is - végezték, a halottak számát legalább hatezerre teszik.

A kísérleti bázist a japánok végül 1945-ben robbantották fel, miután a szovjet hadsereg elfoglalta Harpint.