Az amerikai kormány mozgásterét jelentős mértékben szűkíti a nemzetközi jog, a kölcsönös függés és az emberi jogok tiszteletben tartásának követelménye, Putyin ezzel szemben jóval hagyományosabb politikai szereplőnek tekinthető. Õt elsősorban a geopolitika mozgatja, és pont ezért van átmenetileg jobb helyzetben az Ukrajnát és a Krím félszigetet érintő válságban.

Az ukrajnai helyzet értékelésének nem azon kell alapulnia, hogy a geopolitika minden mást, így a nyugati értékeket is felülírja, de a földrajzból kell kiindulni minden egyéb megértéséhez. Az emberi találékonyság és a nyugati értékek csak akkor győzedelmeskedhetnek a földrajzi adottságok felett, ha azokat tiszteletben tartjuk és helyükön kezeljük. Nem kell választani egyik vagy másik között, a kettő összefüggése a fontos - írta Robert D. Kaplan amerikai elemző.

John Keegan brit hadtörténész véleménye szerint Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kizárólag azért válhatott a szabadság védelmezőjévé, mert tenger választja el őket "a szabadság szárazföldi ellenségeitől". Oroszország ezzel szemben nem szigetország, hanem egy hatalmas, kontinensnyi méretű állam kevés olyan természeti akadállyal, amely adott esetben megóvhatná egy esetleges megszállástól. Putyin agresszivitása ebből az alapvető földrajzi bizonytalanságból ered, az ország földrajzi elhelyezkedése érthetőbbé teszi a politikus bizonyos cselekedeteit.

Putyin pillanatnyilag egyszerűen azért van jobb helyzetben, mert neki jóval fontosabb Ukrajna, mint az Egyesült Államok vagy akár Európa számára. A Stratfor oldalán megjelent írás szerint a terület fontosságának oka egyértelműen a földrajzi tényekben keresendő. Ukrajna kulcsfontosságú Oroszország európai területének, biztosítja a kijutást a Földközi-tengerre, valamint része a nemzet történelmének és identitásának. Az orosz államfő úgy gondolja: mivel a fekete-tengeri orosz hadiflotta a Krímben állomásozik, nem nézheti tétlenül, hogy nyíltan nyugatbarát vezetés kerül hatalomra Kijevben.

A földrajzi adottságok miatt Putyin ezen túlmenően jóval nagyobb befolyással bír Ukrajnára és a Krímre, mint a nyugati hatalmak. A térségben található földgázlelőhelyek többsége Oroszországban van, Ukrajna ezért nemcsak kereskedelmileg, hanem energetikailag is erősen függ Moszkvától.

Ezek alapvető, mindenki által ismert tények, azonban pont ezek a legnagyobb jelentőségűek ebben a válságban. Lengyelország, Moldova és a balti államok elsősorban földrajzi elhelyezkedésük miatt érzik magukat veszélyben, Ukrajna pedig ugyanezért nem válhat teljesen függetlenné Oroszországtól a nyugatbarát politikai földrengés ellenére.

A földrajzi adottságok számos konfliktust meghatároznak világszerte, például a vitatott hovatartozású kelet- és dél-kínai-tengeri szigetek esetében vagy a Közel-Keleten. A földrajzi tények az évezredek során nem veszítettek jelentőségükből, és a 21. században is éppolyan fontosak, mint korábban voltak.

Minden stratégiának a földrajzi adottságokból kell kiindulnia, és mivel a földrajz az alapja, a geopolitika sem fog soha eltűnni vagy jelentéktelenné válni. Robert Strausz-Hupé néhai amerikai külpolitikai szakértőnek igaza volt: ha a liberális hatalmak nem vesznek részt a geopolitikai játszmákban, azzal ezen a téren szabad utat engednek a rivális szereplőknek. Még az amerikai és európai fejlett, posztmodern államok sem mentesülnek a túlélésért folytatott küzdelem alól. Az emberi jogoknak és a nemzetközi jognak győzedelmeskednie kell a hagyományos földrajz felett, ez azonban csak akkor lehetséges, ha a geopolitika a Nyugat stratégiájának szerves részévé válik.

John Mearsheimer, a Chicagói Egyetem professzora a The New York Times amerikai napilapban közölte legfrissebb helyzetértékelését. Kaplanhoz hasonlóan látja a helyzetet, az orosz államfő szerinte nem jogi, hanem geopolitikai keretekben gondolkozik az ukrajnai konfliktus kapcsán. Mearsheimer azt tanácsolja Barack Obama amerikai elnöknek, hogy kezdjen ő is stratégaként gondolkozni és vegye észre, hogy Washington csak tovább fogja súlyosbítani a helyzetet, ha korlátozásokkal sújtja Moszkvát, miközben megpróbálja bevonni Ukrajnát a nyugati szövetségi rendszerbe.

Az orosz államfő közvetlen fenyegetésnek látja a NATO esetleges további bővítését, Moszkva már korábban világossá tette, hogy nem fogadja el a közvetlen szomszédságában lévő Grúzia és Ukrajna csatlakozását a katonai szövetséghez. Kevés amerikai törvényhozó tudja magát Putyin helyébe képzelni, ezért volt akkora a megdöbbenés Washingtonban, amikor az orosz hadsereg gyakorlatilag megszállta a Krímet, miután nyugatbarát kormány került hatalomra Kijevben.

A politológus arra figyelmeztet, hogy Putyin valószínűleg akkor sem hátrálna meg, ha a Nyugat érdemi szankciókat léptetne életbe Moszkvával szemben. Amikor létfontosságú érdekek forognak kockán, az államok a fájdalmas intézkedések ellenére is gondoskodnak biztonságukról. Az amerikai kormánynak a szakértő szerint hangsúlyoznia kellene, hogy Grúzia és Ukrajna nem lesz tagja a NATO-nak, valamint, hogy az Egyesült Államok nem fog beavatkozni az ukrán belügyekbe.

Bár bizonyos elemzők szerint ezek a lépések amerikai vereséget jelentenének, Washingtonnak ezzel szemben kulcsfontosságú érdeke a konfliktus megfékezése és Ukrajna "pufferzónaként" történő fenntartása Oroszország és a NATO között. A jó kapcsolat ezt leszámítva is fontos az Egyesült Államoknak, mivel szüksége van Moszkva segítségére egyebek mellett Irán, Szíria és Afganisztán ügyében, valamint a jövőben esetleg Kína ellensúlyozására is.