és a brit nagyvárosokban a kerületi önkormányzatok fényképes igazolványt bocsátanak ki az idősek számára, hogy ingyen utazhassanak a tömegközlekedési járműveken, tehát vidéki és külföldi öregek nem részesülnek ebben a kedvezményben.

A fényképes utazási igazolvány a hatvan éven felülieknek jár, ha állandó lakhelyüket és korukat okmányokkal bizonyítani tudják. Mivel Londonban metrón és buszon egyaránt elektronikus a jegyvizsgálat, a beprogramozott kártyát a készülékhez kell érinteni. A metró be- és kijáratánál ekkor kinyílik a zárópanel, az autóbuszon pedig a vezető melletti készülék sípolással jelzi a kártya érvényességét. Az igazolvány nem átruházható. A kártya utazásra jogosít a helyiérdekű vasutakon és néhány távolsági autóbusz vonalon is, például a repülőtéri buszjáratokon.

Néhány éve az idősek ingyenes utazását reggel fél tíz előtt, csúcsforgalmi időben megtagadták, de ezt a tilalmat idővel visszavonták. Viszont a helyiérdekű vasutakon - amelyek többmillió Londonban dolgozó és a főváros környékén lakó utast szállítanak -, hétköznap nem érvényes az idősek ingyenjegye délelőtt fél tíz előtt és délután fél öttől este hétig. Ott valóban nemkívánatosak a nyugdíjasok a csúcsforgalom idején túlzsúfolt vonatokon.

Az angol hivatalok, ahol csak lehet, igyekeznek egyszerűsíteni az okmánykiadást, tehát az idősek ingyenes utazási igazolványát a kor- és lakhelyigazolás, egy szabvány igazolványkép átnyújtása, valamint egy egyszerű kérdőív kitöltése útján, bármely postahivatalban gyorsan el lehet intézni.

Németországban a tömegközlekedés a tartományok belügye, következésképpen Berlinben más tarifák és rendelkezések vannak érvényben, mint Hamburgban, Kölnben vagy Münchenben. Nem egy esetben belföldi turisták értetlenül állnak a jegyeladó automaták előtt, és epés megjegyzésekkel illetik az utazási feltételek megfogalmazóit. Egy ponton azonban valamennyi német nagyvárosban megegyeznek a viteldíj-feltételek: a nyugdíjasokat megillető engedmények csak reggeli 9 óra után érvényesek.

Münchenben egy menetjegy, amely érvényes a villamosra, autóbuszra és a földalattira, 2,5 euróba kerül, ami nagyjából 600 forintnak felel meg. Ezzel a jeggyel két órán át a bajor főváros belső területén akár többszöri átszállással is lehet utazni. A hetijegy ára 12,60 euró, a havibérletért 46,60 eurót kell fizetni, míg az évi bérlet ennek kereken tízszerese. Ugyanerre az övezetre a diákbérlet egy hétre 8,90 euró, míg a havi diákbérlet 32,90 euró. Ez érvényes az ipari tanulókra is, amíg le nem teszik a mestervizsgát.

Noha Németországban a nyugdíjkorhatár 65 év és ennek fokozatos emelését 67 évre már tavaly megkezdték, Münchenben a 60 év feletti nők és férfiak igénybe vehetik az ISAR 60 elnevezésű kedvezményt és egy héten át 40,80 euróért kedvükre utazhatnak, de csak reggel 9 óra, azaz a csúcsforgalom után. Egy időben szóba került, hogy a délután is korlátozzák ennek a jegynek az érvényességét, azonban ezt arra hivatkozva vetették el, hogy igazi csúcsidőnek csupán a reggeli 6 és 9 óra közti időszak tekinthető.

Berlinben a nyugdíjasok havi bérlete ugyan valamivel drágább, 47 euróba kerül, de ez érvényes a fővárost körülvevő Brandenburg tartományra is, az IC, és ICE expresszvonatok kivételével a nap bármely időszakában. Frankfurtban viszont életkortól függetlenül bárki kaphat olyan havi, vagy évi bérletet, amely munkanapokon csak 9 óra után érvényes de ezért 20 százalékkal olcsóbb, mint a nap bármely időszakában használható bérlet. Lipcsében a nyugdíjasok bérlete munkanapokon csak 10 óra után érvényes, Hamburgban, vagy Kölnben viszont a 60, illetve 65 év feletti személyek nem kapnak engedményt a tömegközlekedésben.