A közvetett utalások és az igazi mondanivalót enyhítő körülírások régóta megszokott elemei a faji vonatkozású kérdések megvitatásának az Egyesült Államokban, ám az ügy fokozott figyelmet kap azóta, hogy a Demokrata Párt Barack Obama személyében színes bőrű jelöltet indít az idei novemberi elnökválasztáson.

Politikai elemzők szerint az Obama "tapasztalatlanságát", illetve a közelmúltbeli európai és közel-keleti útján tanúsított "arroganciáját" illető bírálatoknak is vannak a faji megkülönböztetésre visszavezethető felhangjai.

A tapasztalatlanság felemlegetése azt a még a rabszolgatartás idejében gyökeret vert nézetet idézheti fel, amely szerint az afro-amerikaiak nem megbízhatóak, az arrogancia bírálata pedig akár arra a sztereotípiára is utalhat, hogy a feketék hajlamosak a nagyzolásra, az önteltségre.

A faj kérdése valamennyi politikai kampányban jelen van, nem csak a mostaniban. Az emberek valamiféle ki nem mondott, közös megállapodás alapján látszólag nem vesznek tudomást a témáról, ám ha mégis szóba hozzák, akkor sem nyíltan, hanem inkább kódoltan beszélnek róla - vélekedik Andrew Taylor, az Észak-Karolina Egyetem politiológia professzora. Jóllehet nehéz ezeket a rejtjeleket megfejteni, Taylor szerint azért használják mégis előszeretettel, mert a faji témák megvitatása számos buktatót rejt. "Nagyon nehéz faji kérdésekről őszinte beszélgetést folytatni. Még ha az ember próbálja is finoman kerülgetni a lényeget, a társalgás könnyen indulatos vitává fajulhat" - mondta a professzor.

Az előválasztási kampány idején az elnökjelöltségért harcba szálló politikusokat több alkalommal is bírálat érte amiatt, hogy burkolt, sőt olykor elővigyázatlan megjegyzéseket tettek faji kérdések vonatkozásában.

Joseph Biden delaware-i szenátor például, amikor 2007 februárjában bejelentette, hogy pályázik a Demokrata Párt elnökjelöltségére, úgy fogalmazott Obamával kapcsolatban, hogy "okos, becsületes ember, aki képes magát világosan kifejezni". Bírálók szerint Biden szavai leereszkedő jellegűek voltak, és azt sugallták, hogy az már önmagában meglepő, ha egy fekete férfi becsületes és képes magát világosan kifejezni.

Biden bocsánatot kért a félreérthetőnek mondott megjegyzése miatt, és Obamában bizonyára sikerült is eloszlatnia minden kételyt, hiszen az illinois-i szenátor végül őt választotta alelnökjelöltjének.Májusban a nagy rivális Hillary Clinton azt állította, hogy Obama támogatottsága gyenge "a keményen dolgozó, fehér munkásosztály" körében. Egyes elemzők szerint a New York-i szenátor szavai - amellett, hogy finoman a fehérek faji szolidaritására apelláltak - azt sugallták, hogy a feketék lusták, és nem dolgoznak olyan keményen, mint a fehérek. Clinton természetesen tagadta, hogy ez állt volna szóban forgó beszéde mögött, és hangsúlyozta, hogy az ominózus mondatot félreértelmezik.

Obama márciusban egy alkalommal kifejezetten a faji kérdésről tartott beszédet. Sokak szerint merész lépés volt ez az elnökjelöltségre pályázó szenátortól, mert a politikusok a legritkább esetben foglalkoznak nyíltan a témával. Ezzel kapcsolatban Leslie Harris, az atlantai Emory Egyetem történelem professzora arra mutatott rá, hogy a feketék úgy érzik, inkább rájuk tartozik a rasszizmus problémájának napirenden tartása és megvitatása, és a fehéreknek inkább az az álláspontjuk, hogy nem akarnak belekeveredni a vitába.

Különösen érzékeny területet érintenek azok a faji utalások, amelyek az afro-amerikaiakkal kapcsolatos negatív sztereotípiákat, például a lustaságot, a megbízhatatlanságot, a bűnözésre való hajlamot vagy a fokozott szexualitást idézik fel.

Elemzők szerint McCain egyik nemrég sugárzott politikai hirdetése, amelyben demokrata párti vetélytársát jól ismert, botrányaikról hírhedt médiasztárokhoz hasonlította, ugyancsak burkolt faji üzenetet közvetített. A Paris Hilton és Britney Spears képeit felvillantó klip valójában igen mélyen gyökerező, a fajok közötti szerelmi kapcsolatokkal, házasságokkal kapcsolatos kulturális félelmekre próbált rájátszani.

A hirdetésben használt kódokkal akarták emlékeztetni a választókat arra, hogy a republikánus jelölt ellenfele színes bőrű. Ronald Walters, a Maryland Egyetem politológus professzora szerint a rejtjelezést az magyarázza, hogy a téma szigorúan tabunak számít, különösen az USA déli államaiban.

A feketékkel szembeni sztereotípiák mellett ingoványos területre tévedhet az a politikus is, aki a fehérek kollektív bűntudatára próbál apellálni. Obama például júliusban bírálóan szólt republikánus riválisáról, aki szerinte azzal riogatja a választókat, hogy a demokrata párti jelölt külsőre nem úgy néz ki, mint a korábbi elnökök a bankjegyeken. John McCain kampánystábja azonnal tiltakozott a célzás miatt, és azzal vádolta meg Obamát, hogy kijátssza a faji kártyát.

Természetesen mindkét oldal tagadja, hogy a faji kérdést valamilyen módon a saját javára próbálná felhasználni, és konkrétan senki nem fejti ki, mit kifogásol a rivális tábor szóhasználatában. Inkább a médiára és a választókra hagyják, hogy megfejtsék, pontosan mit értenek az alatt, amit mondanak.