A számvevőszék jelentése szerint több okból is túllépi majd a Gerald R. Ford korábbi amerikai elnökről elnevezett hordozó építési költsége a tervezettet.

Először is a haditengerészet számítása túlságosan optimista, ráadásul a flotta nem képes szigorúan felügyelni a költségkeretek betartását, így nem tud időben lépni sem.

Emellett a hajó három rendszerének - az elektromágneses katapult, a radar és a továbbfejlesztett leszállító berendezés - fejlesztése is akadozik, a technikai nehézségek pedig gyakran járnak együtt a költségek megugrásával.

A Képviselőház haditengerészeti bizottságának egyik republikánus tagja a jelentésre hivatkozva kijelentette: a haditengerészet múltbeli teljesítménye alapján a mostani hajóépítési program költségvetése nem reális.

Roscoe Bartlett felhívta a figyelmet arra, hogy ha a CVN-78-as hadrendi jelet kapó új hordozó építésénél csak 10 százalékkal lépik túl a tervezett büdzsét, az is körülbelül egymilliárd dolláros pluszköltséget jelent majd.

A kevesebb több lenne?

A képviselő emlékeztetett arra is, hogy az új partvédelmi hajók (az LCS-osztály) építésénél ennél sokkal nagyobb arányban lépték túl a büdzsét: a két egységet eredetileg 220 millió dollárért gyártották volna le, ám a végén egy hajó került volna 155 millió dollárba.

Ez már a haditengerészetnek is sok volt, és visszamondta az egyik egységre adott megrendelést.

A politikus megemlítette Cebrowski altengernagy alternatív flottakoncepcióját, amely szerint hasznosabb lenne több kisebb hordozót építeni, szemben a haditengerészet kevesebb szuperhordozót favorizáló elképzelésével.

Optimista becslés ide vagy oda, a költségeken meglátszik, hogy új hajóosztályról van szó: az előzetes tervezés és technológiai fejlesztések költségeit 5,6 milliárd dollárra teszik, míg a Gerald Ford építését 8,1 milliárd dollárra.Nimitz-utódok

A jelenleg az amerikai flotta gerincét alkotó, még az ötvenes-hatvanas években tervezett Nimitz-osztályú repülőgép-hordozók felváltását szolgáló CVN-21 program célja, hogy a következő száz évben is biztosítsa az amerikai hegemóniát a világ tengerein.

A Ford-osztályú hordozókon a tervek szerint elődeikhez képest 20 százalékkal nagyobb hely lesz a repülőgépek számára, jobb lesz a túlélőképességük, működtetésükhez kevesebb tengerészre lesz szükség, továbbá jóval kevesebb karbantartást igényelnek, ami akár 25 százalékkal nagyobb hadrafoghatóságot is  biztosíthat.

Az új típusú atomreaktor és elektromos berendezések a számítások szerint két-háromszor annyi elektromosságot biztosítanak, mint amivel a Nimitz-osztályú hajók rendelkeznek, ami lehetővé teszi, hogy a hatalmas és nehezen szabályozható gőzkatapultokat sokkal kisebb és rugalmasabban alakítható elektromágneses repülőgép-indítóval helyettesíthetik.

Utóbbi ráadásul kisebb megterhelésnek teszi ki a repülőgépeket, amelyek így tovább üzemelhetnek.

Az új reaktor egy további hatalmas előnnyel is kecsegtet: nem kell majd újratölteni a hajók szolgálati ideje alatt, ami egy többéves, sok milliárd dollárt felemésztő folyamat.

Áttervezik a leszállítórendszert is, amelynek a jövőben nehezebb visszatérő gépeket is le kell fékeznie, például az F-35C Lightning II-est.

Megváltoztatják az elektronika beépítésének módját is, amelyet így sokkal rugalmasabban alakíthatnak át, így követhetik a folyamatosan fejlődő technológiát.Áttervezik a tornyot és a repülőfedélzetet is, előbbi kisebb lesz, és a Nimitz-hajókhoz képest mintegy 30 méterrel hátrébb kerül. A lifteket és a repülőgépek indítását szolgáló egyéb berendezéseket úgy rendezik el, mint egy autóverseny boxutcáját.

Az amerikai szóhasználattal élve "NASCAR-repülőfedélzet" lehetővé teszi a gyorsabb fel- és leszállást, ami mind a támadó, mind a védőerő fokozásának kulcsa.

A nagyobb túlélőképességet szolgálja, hogy a parancsnoki központok a híd helyett a hajó alsóbb szintjén kapnak helyet, ahol nagyobb biztonságban vannak, és mellesleg a repülőgépeknek sincsenek útban.

A kerozintartályok és a fegyverraktárak nagyobb páncélvédettséget kapnak, és a hajótestet is megerősítik.

A CVN-78-asnak a tervek szerint 2014-ben kell szolgálatba állnia, amikor a világ első atommeghajtású hordozóját, az akkor már több mint fél évszázada hadrendben álló USS Enterprise-t váltja majd. Körülbelül ilyen hosszú szolgálati időt (2014-2064) szánnak a Gerald Fordnak is.