Kensingtonban és Chelsea-ben töltöttem a fiatalságomat, így szomorú vagyok, amikor azt hallom, hogy embereket ölnek London utcáin - utalt az al-Kaida terrorcselekményeire a börtönben ülő bűnöző.

Carlos elítélően szólt arról is, hogy az Oszama bin Laden vezette csoportnak nincs kijelölt célja.

Nem profik, nem szervezettek, még azt sem tudják, miként készítsenek megfelelő robbanóanyagot és detonátort - mondta.

A férfit egy 1975-ös, Párizsban elkövetett hármas gyilkosság miatt ítélték életfogytiglani börtönre.

Januárban ismét bíróság elé áll négy - 1982-ben és 1983-ban Franciaországban elkövetett - pokolgépes merénylet miatt, amelyekben 12 ember meghalt, száznál több megsebesült.

A terrorista úgy véli, hogy Franciaországnak nincs joga őt bíróság elé állítani, ugyanis 1994-ben illegálisan vették őrizetbe Szudánban és hozták el onnan.

Véres pályafutás

A Times szerint a venezuelai származású terrorista, aki 1950-ben Vladimir Ilich Ramirez Sanchezként látta meg a napvilágot, nem mutatott semmilyen bűntudatot, amikor az áldozatairól kérdezte az újságíró.

Sem szadista, sem mazochista nem vagyok, nem élvezem mások szenvedését. Amikor meg kellett semmisítenünk őket, akkor közönyösen, egyszerű módon tettük ezt, a lehető legkevesebb fájdalom okozásával - mondta.

Arra a kérdésre, hogy hány embert gyilkolt meg, azt mondta: "Nem tudom, hány embert öltem meg. Tizennégy éves korom óta harcolok. (...) Mindenestre kevesebbet, mint százat".
Felsőbb kapcsolatok

Carlos legvakmerőbb akcióját 1975-ben Bécsben követte el, amikor túszul ejtett 11 olajipari minisztert, amellyel tízmillió dollár váltságdíjhoz jutott.

Moamer Kadhafi líbiai vezető, Szaddám Huszein iraki elnök és a vasfüggönyön inneni kapcsolatai segítségével sikerül eltűnnie a CIA és a francia titkosszolgálat elől.

Carlos - mielőtt "hivatásos forradalmárrá" vált - Moszkvában tanult az 1960-as években, majd a palesztin gerillamozgalom hívévé vált.

Az 1970-es években spanyolt tanított egy főiskolán, flörtölt a tanulókkal és listákat készített elrabolandó és meggyilkolandó emberekről.

Első akciója nem sikerült: 1973-ban rálőtt Joseph Edward Sieffre, a Marks and Spencer kiskereskedelmi hálózat elnökére, de az túlélte a támadást.

Két évvel később Sanchez agyonlőtt két fegyvertelen titkosszolgálati tisztet és informátorukat Párizsban, közel a Sorbonne egyetemhez.

1982-ben Carlos - a francia vádlók elnevezése szerint - magánháborúba kezdett, azután, hogy akkori barátnőjét, Magdalena Knoppot és egy cinkosát letartóztatták egy autónyi robbanóanyaggal.

A francia hatóságok azzal vádolják, hogy robbantást követette el két vonaton, a marseilles-i vasútállomáson és egy párizsi utcán, hogy így biztosítsa Knopp szabadságát. A nő később feleségül ment Sanchezhez, és egy lányt szült neki.

Keresztelő: Sakál

Amikor egy újságíró nyugat-londoni lakásán megtalálta Frederick Forsyth regényének, a Sakál napjának egy példányát, Sanchez bosszúságára ráragadt a név: Carlos, a Sakál.

Az nem zavarta, ha terroristának nevezik, de a Sakál nevet nem szerette, mert ez volt a ragadványneve egy népszerűtlen venezuelai rendőrfőnöknek is.

A Guardian találta ki ezt a nevet. Ez volt az én újságom is, ezt olvastam minden nap - mondta a terrorista a Times-nak.

A példánkat követték, nem csak a kommunisták, még a dzsihádisták is - mondta arra a kérdésre, hogy mit ért el a gyilkosságokkal.