2025. június 1-jén vasárnap Ukrajna Oroszország belsejéből, a célpontok közvetlen közeléből hajtott végre dróntámadást katonai repterek ellen, sikerrel, előtte Oroszország hajtott végre egy hatalmas támadást Ukrajna területe ellen. Mit támadtak az ukránok és mit semmisítettek meg? A két forrásból nem ugyanazokat a számokat halljuk.

A háború 1199. napján vagyunk. Ez a pókháló hadművelet újra megmutatta azt az ukrán képességet, amit régóta is mutatnak, hogy a mélységben is tudnak csapásokat mérni, ráadásul most egy trójai falószerű eszközzel, konténerekkel sikerült bejuttatni. Még az orosz bloggerek is azt írták, hogy ez a stratégiai légierő Pearl Harborje és fekete napja. Nekem meg inkább úgy tűnik, hogy a Midwayre emlékeztetett, amikor a japán anyahajókon felfedték, hogy zuhanóbombázók jönnek. Tehát egy stratégiai meglepetéssel, kevés fizikai veszteséget okozva, mert azért az orosz légierőnek sokkal több eszköze van, mint amit megsemmisítettek. Körülbelül 120 stratégiai bombázója van, három tesztfázisban van még. A szokásos ködösítés megy mind a két oldalon. Első nap 40 eszköz elvesztéséről kaptunk hírt. Most 15-nél áll a történet, hiszen az oroszok tették közzé a cáfolatokat régebbi műholdfelvételekről, például, hogy az A50-es légtérellenőrző AWACS gépek mégsem sérültek meg. Kiderült, hogy egy biztosan megsérült, egy pedig még javítási állapotban van. Ez a hírszerzésnek, illetve az elhárításnak is óriási pofon. Korábban Putyin elnök is megszólalt ezzel kapcsolatban, amikor Kirilov altábornagyot robbantották fel, hogy vajon milyen az elhárításunk, ha egy altábornagyot fel tudnak robbantani Moszkva külvárosában? Most is lesznek kérdések, mert közben a Kercsi-hídnál víz alatti műveletet hajtott végre Ukrajna, 1100 kiló robbanóanyaggal az egyik pillért próbálták meg tönkretenni, illetve a Krím-félszigetet is lövik Neptun 400 és 800 kilométeres hatótávolságú rakétákkal. Úgyhogy nemcsak a meglepetés van itt, hanem nagyon jól látszik, hogy ez a dróncsapás egy nagyon jól szervezett titkosszolgálati akcióra épült. E nélkül lehetetlen végrehajtani az ilyen műveleteket, hiszen folyamatosan figyelni kell a repülőteret, hogy mit hova csoportosítottak át. Nincs messze a győzelem napja, május 9. Akkor az oroszok sok-sok légvédelmi eszközüket Moszkvába és Moszkva környéki irányokba mozgatták át, hogy a külföldi delegációkat nehogy meglepjék az ukránok. Egy drónnal sikerült bejutni, ez be is csapódott egy kormányzati épületbe. Viszont nem tudom, hogy visszaállt-e az a rendszer, ami korábban volt, hogy a repülőterekre, a stratégiai fontosságú helyekre visszajutottak-e, például a Pancir nevezetű légvédelmi komplexumok, működtek-e rendesen az S300-as rakétakomplexumok, de itt a repülőterekhez túl közelről indították a támadást. Nagy a terület, amit meg kellene védeni egyrészt Moszkvát, a lakosságot, Belgorodot, Kurszkot és minden egyebet. Fizikai veszteség van, de a pszichológiai és a stratégia is sokkal nagyobb most az orosz félnél.

A két ország szolgálatai valószínűleg nagyon jól ismerik egymást, mert korábban egy szolgálatban voltak. Az hogy lehetséges, hogy ilyen hibák előfordulnak? Van-e valami magyarázat rá?

A magyarázat az, hogy egy hosszan előkészített akcióról van szó. A két szolgálatnak a nyelve is ugyanaz, akár tetszik, akár nem. Nagyon könnyű Oroszország területén találni egy sofőrt, akivel meg tudjuk ezt beszélni, hogy valamit szállítanánk, vigye oda, majd irányítjuk közben. Föl se tűnik neki. Ha ezt idegen nyelven tenné valaki, mondjuk, angolul vagy franciául, akkor a sofőr is elgondolkodna, hogy ki és mit akar, és jelezné esetleg az elhárító szolgálatoknak. Itt bealudt az orosz elhárító részleg, illetve ez hosszú idő óta szervezett dolog volt. Azt se felejtsük el, hogy Ukrajna ezt az amerikai hírszerzés, felderítés nélkül nem tudja megtenni.

Ebben az esetben biztos, hogy szükség volt amerikai hírszerzési felderítési együttműködésre?

Igen, hiszen a műholdfelvételeket elemezni kellett előtte, hogy most éppen hol állomásoznak a stratégiai légierő eszközei. Ezt körülbelül egy hétig kell figyelni. Két-három napja jelentették be az oroszok, hogy az Engels légibázisra átmozgatnak nagyobb stratégiai bombázóerőket, hogy majd nagyobb csapásokat mérjenek. A kiértékeléshez is kell segítség, Ukrajnának nincs ilyen képessége, hiszen bár a SIGINT-tel, az elektronikai felderítéssel, a nyílt információkkal tud rendelkezni, ezeket a NATO a rendelkezésére bocsátotta. Pont most tettek az oroszok közé egy sima térképet a Fekete-tenger térségéről, hogy hány NATO AWACS-gép, felderítő gép van a térségben, olasz, török, amerikai, az egész NATO szinte ott van Ukrajna háta mögött még. A politikai részén el lehet gondolkodni, a stratégiai részen, hogy a béketárgyalások kudarca miatt azt mondták az amerikaiak, hogy akkor csináljatok még, amit lehet. Az oroszok úgyis szárazföldön mennek előre, de stratégiailag meg nem érthető, mert ezek a mélységi csapások, sajnos, nincsenek hatással, mondjuk, a szumi régióban folyó szárazföldi műveletekre, vagy a Pokrovszknál folyó műveletekre.

Ha kellett a dróntámadáshoz amerikai segítség, akkor abból le lehet vonni azt a következtetést is, hogy az Egyesült Államok pontosan tudta, mit fog cselekedni Ukrajna ezeken a repülőtereken, és ha tudta, akkor a beleegyezését adta?

Nagy valószínűséggel kellett tudnia, hiszen ezek stratégiai bombázók atomfegyverek hordozására alkalmasak, olyan felderítésre, hírszerzésre volt szükség, hogy esetleg még csak elrettentő jelleggel se legyen valamelyik gépen atomfegyver, vagy olyan rakéta, ami atomfegyver hordozására alkalmas, mert annak beláthatatlan következményei is lehettek volna.

Volt-e olyan képessége Oroszországnak, amely ezzel a támadással elveszett? Ha igen, akkor mennyi időre veszett el?

A 120 stratégiai bombázóból most 15-öt, 20-at elveszítettek, ez még nem akkora probléma. Vannak gépek, amelyeket már nem gyártanak, ezek a régi légcsavaros eszközök, ezek pótolhatatlanok, viszont át kell gondolni az oroszoknak is a repülőterek jobb védelmét, esetleg felgyorsítani a Tu-160-asok gyártását, az új stratégiai bombázókét, ám a szankciók, a pénzhiány miatt azért Oroszországban a gazdaság nem éppen a legstabilabb lábakon áll, most jöttek meg az adatok. Egyrészt óriási technikai vesztesége van Oroszországnak, körülbelül 22-23 ezer technikai eszközt elveszített már a háborúban. Emellett 10 százalék körül van az infláció, a kamatlábak 21 százalékon, és a hadsereg kiadásai 40 százalékot tesznek ki az ukránokéhoz hasonlóan. Európa felé legalább 260 milliárd euróról 60 milliárdra esett vissza a forgalmuk, 70-75 százalékkal, az olaj és a földgáz nem Európa fele jön már Oroszországból. Elég nehéz helyzetben van gazdaságilag is Oroszország. Trump tanácsadói is azt javasolták először, hogy ha Oroszország nem akar békét kötni, akkor gazdaságilag kell még egy kicsit szorítani. Ezek mindig hosszabb távon hatnak, hiszen az orosz rendszer mindig kiszámíthatatlanabb, lehet, hogy jegyrendszer lesz, de ők még lőni szeretnének.

A műholdképeken a stratégiai bombázók szárnyán minthogyha gumiabroncsok lettek volna. Ön tudja, hogy ez mire való?

A harckocsiknál láttuk a tyúkketrecet, azaz a dróthálót, ami megakadályozza a drónok becsapódását. Főleg olyan drónok ellen nyújthat védelmet a gumiabroncs, amelyek leejtik a különböző robbanóeszközöket. De nem volt az egész gép befedve gumival, azért az elég időigényes, amikor a pilóták egyik helyről átmennek a másikra, leszedegetni több száz gumiabroncsot. A drónkezelők manapság azon a szinten vannak, csak egy példát hadd mondjak, hogy a fák között is tudják manővereztetni a kis drónokat, és ha kell, a harckocsit az egyetlen nyitva maradt résén keresztül megsemmisítik. Ez meg azért elég nagy célpont, tele üzemanyaggal.

A sajtóban megjelent nyilvános hírek szerint az orosz mobilhálózatot használták a drónok és a kezelők közötti kommunikációra. Ez nincs lekapcsolva legalább a repülőterek környékén?

A kibervédelemben lenne mit tanulni a feleknek egymástól, hiszen az oroszok is egy időben rá tudtak csatlakozni a Starlink hálózatra, itt pedig egyszerű SIM-kártyákkal és telefonokkal is lehetett kommunikálni, hiszen Oroszország úgy érzi, hogy ő békében van, mert a háború Ukrajna területén folyik, tehát nem tettek meg még mindent azért, hogy teljesen védettek legyenek a kritikus infrastruktúrák.

Ebből az akcióból lehet következtetést levonni Ukrajna további képességeire? Vagy ez egy egyszeri akció volt, és ilyet még egyszer nem lehet már csinálni, mert az oroszok tudják, hogyha egyszer megcsinálták, akkor még egyszer ezt már nem fogják?

Sohase mondd, hogy soha, hiszen nem tudjuk, hány teherautó van még Oroszország területén, a katonai bloggerek már megjelöltek olajlétesítményeket, főleg a kitermelés környékén rengeteg hálózat van, amit lehet pusztítani, illetve a Krím-félsziget, a Kercsi-híd örök szálka az ukránok szemében, ezt szeretnék, akár majd Taurus rakétákkal is támadni. Én azt látom, hogy egyre inkább az eszkaláció fele haladunk, nem afelé, hogy megállapodnának a felek.

A további tárgyalásokra egy-egy katonai siker bármelyik oldalról milyen hatással lehet? Azt szokták mondani, hogy a háború is csak egy eszköz arra, hogy az ellenséget valaminek a tevésére vagy nem tevésére rábírja, ugyanolyan, mint a diplomácia, csak más eszközökkel.

Szerintem ez azért nem volt akkora hatású, mint mondjuk, amikor az izraeli légierő 1967-ben elpusztította a teljes egyiptomi és arab légierőt. Itt maradjunk a 20 körüli eszköznél, az egyötöde veszett el, nincs akkora stratégiai hatása ennek a tárgyalásokra. Sokkal inkább a nagy érdekkülönbségek jelentenek problémát. Az oroszok még szeretnék folytatni a szárazföldi műveleteket. Putyin elnök bejelentette, hogy Szumi, Csernyihiv, Harkov irányában egy demilitarizált zónát szeretne létrehozni, 50 kilométeres mélységben. Ez is az oroszoknak kedvezne, hiszen most körülbelül 1200 kilométeres arcvonal van az 1000 kilométeres mellett a harkivi és a kurszki részen, plusz 400-500 kilométerrel megnyújtani az arcvonalat, az mind azt jelenti, hogy az ukránoknak több dandárt kell felállítani, vagy elvonni az arcvonalból, és ezeket a helyeket betömni. Ha belegondolunk, Csernyihiv 150 kilométerre van Kijevtől. Onnan azért egyszerű rakétákkal is lehet befolyásolni Kijevet. Készítettem egy számvetést, most kilométerenként körülbelül 350 ukrán katona van az arcvonalban. Ha ez jelentősen megnyúlik, ez a szám 250 lesz. Harckocsiból egy jut kilométerenként, 0,7 körül lesz. Páncélozott tüzérségi eszközökből is jelentős csökkenés lesz, és ez mindig a támadónak kedvez, hiszen vékonyabb lesz a védelmi vonal, kevesebb a hadműveleti tartalék, jobban lehet manőverezni. A jelenlegi orosz létszámfölényt az arcvonal-kilométereken, ami most is 1 a 2,5-höz, az továbbra is 1 a kettőhöz vagy 2,5-höz lesz tüzérségi eszközökben.

A sajtóhírek szerint 50 ezres átcsoportosítást vagy felhalmozást rendelt el Putyin elnök. Ezt erre a területre rendeli el?

Először 150 ezer fő mozgósításáról szóltak a hírek. Már az ukránoktól megtanultuk, hogy kétszer-háromszoros szorzót használnak. Ez az 50 ezer főleg erre a területre szól, Szumi, illetve Harkov irányába szeretnék még felújítani a műveleteket. Ahogy Lavrov úr fogalmazott, 50-60 kilométerre el kell tolni ezt az arcvonalat orosz határtól, hogy az orosz lakosságot Belgorod, Kurszk térségében ne tudják sorozatvetőkkel lőni. Ezt jelentené ez a biztonsági zóna. Nagyon jól kiszámolták katonailag, hogy Ukrajnának ez milyen problémát okoz. Ha nem is azonnal, azt gondolom, hogy egy hónapon belül látjuk ennek a következményeit, hiszen csak a hadifogolycserében sokkal több hadifogoly van most orosz kézen. Az elesetteknek a cseréjénél is 30 orosz katona holttestét adták át az ukránok, 900-at az oroszok. A személyi állomány lefogyasztása nem pótolható ezekkel a mozgósítási rendszerekkel. Most meghirdették fiatal lányoknak, 18-24 éveseknek Ukrajnában, hogy aki jelentkezik, egy Barbie babát és egymillió hrivnyát kap, ez 2870 húsgombóc az IKEA éttermében. Milliomosoknak hívják mind a két oldalon az újonnan bevonultakat, hiszen sokkal nagyobb javadalmazást kapnak. Meglátjuk, hogy mi történik majd a következőkben.

Nincs újabb védelmi vonal Ukrajnában, ami az orosz előrevonulást megállítaná? A háború elején azt hallottuk, hogy nagyon sok, nagyon jól kiépített, nagyon hosszú idő alatt épített védelmi vonal volt, és az eredményesen lassította az oroszokat. Már nincs?

Van még, rengeteget építenek, már tavaly június óta elrendelték ezeket a vonalakat. A legnagyobb rendszer Donbaszban volt, Bahmutnál, ott hat védelmi vonalat kellett az oroszoknak áttörni, ez nyolc hónapot vett igénybe. Ha tovább tudnának menni, akkor még ott van Szlavjanszk és Kramatorszk. Kramatorszk a világ legjobban megerődített létesítménye, körülbelül két év ostromot tudnék előre elmondani erre. Pokrovszk körül is húzzák és mennek előre, de ez is rendkívül nagy erőfeszítés az ukránok részéről annak érdekében, hogy valahogy megtartsák a várost. Én azt gondolom, hogy szárazföldi részen a Pokrovszk, Kramatorszk területen tudnak még területeket nyerni. Most nagyon jelentőseket nyertek Szuminál. Eddig 2025-ben 500 négyzetkilométert foglalt el körülbelül Oroszország, most egy hét alatt 250 négyzetkilométert. Itt nyilván gyengébb a védelmi vonal. Ilyenkor jön az a szokásos módszer, amit az oroszok is csináltak Kurszknál, hogy a drónerőket áttelepítik majd ebbe az irányba, a sorozatvetőket, a HIMARS-okat, hiszen ezek a legjobban bevált eszközeik. Ebből 82 készletük van, ebből négyet tudtak csak megsemmisíteni az oroszok. Ezekkel majd lehet lassítani az előretörést, és szerintem ott is valahol majd elakad az arcvonal, ismerve az orosz támadási módszereket.

Hogyan erődítenek meg egy várost? Bunkereket építenek minden utcasarkon?

Először is van egy külső gyűrű, ahol megpróbálnak harckocsiárkokat ásni, hogy egyszerű harckocsival, gyalogsági járművel ne lehessen átmenni. Harckocsi akasztókat tesznek az utakra, hiszen az útvonalakon tudnak legfőképp közlekedni ezek a nehéz technikák. Aztán a város peremén levő épületeket kiürítik, nyilván, ha megközelítik az oroszok, már 25 kilométerre vannak Szumitól, amivel a tüzérséggel már tudnak lőni, illetve a sorozatvetőkkel. Ott az alsó és felső szinteken helyeznek el általában katonákat, hogy a drónokat, a légi csapásokat megakadályozzák, illetve az alagsorban páncéltörő fegyvereket. Ez a megerődítés házról házra, utcáról, illetve a városon belül is szoktak kitenni harckocsiakasztókat, hogy ne tudjanak átrohanni a városon a támadó felek. Szumi 250 ezer fős város, ilyen várost nem vett be Oroszország, 70 ezer fős volt eddig a legnagyobb, illetve Melitopol. Két nagyváros, Bahmut és Melitopol esett el.

Mit csinál ilyenkor a lakosság, amikor megerődítenek egy várost? Laknak, tovább járnak a boltba reggelente? Nyitva van az áruház?

Általában a gyerekeket, asszonyokat ilyenkor kiürítik az adott területről, hiszen tüzérségi tűz lesz, sem az iskola, semmi más nem tudna működni, csak óvóhelyeken. Általában a nagyon idősek, ez a tapasztalat, nem szoktak elmenni a városokból. Ők a védettebb részekre, a pincékbe, az alagsorokba húzódnak. Az ellátás még megvan, hiszen egy 250 ezer fős városnak a megtartásához legalább 4-5 dandárra van szükség, ők nagyon hosszú ideig tudják ezt tartani, az ő, illetve az ott maradók ellátását kell megoldani az ukránoknak.

Az ukrán dróntámadás előtt nem sokkal Oroszország hajtott végre egy nagyon erőteljes támadást Ukrajna civil és katonai létesítményei ellen. Ezek ilyen csapás-ellencsapás logika szerint működnek, vagy mindenki akkor hajt végre akciót, amikor a saját naptára szerint annak ott az ideje?

Az oroszoknál ez függ attól, hogy mikor kapnak szállítmányokat, drónokat Iránból. Általában havi háromezret használnak el. Itt a tömeges csapásnál 500-at sikerült egy nap alatt elhasználniuk, elég jelentős szállítmány érkezhetett. Orosz részről ennek van egy stratégiai játéka, sajnos így kell, hogy nevezzük. Éjfél körül elkezdik a nagyon nagy Orlan felderítő drónokkal, azok 600 kilométeres mélységig tudnak bemenni, körbenézni, hol van légvédelem, hol van F-16-os, hol vannak olyan célok, amit pusztítani lehet. Utána jönnek a kisebb drónok, amelyek 10 kilométeres mélységig mennek be, próbálják az elektronikai harcpontokat kiemelni, majd ezt követik, ha sikerült felfedniük harcjárműveket, tüzérséget, a Lancet öngyilkos drónok, ezek is 20-25 kilométeres mélységig. Utána tömegesen az iráni drónok, amik 20 ezer dollárba kerülnek a Kalibr rakétával ellentétben, ami 11 millió dollárba, nyilván ezeket használják. Most használtak például Kinzsal hiperszonikus rakétákat is. Általában ez az orosz játék éjféltől reggel hatig tart, hogy a légvédelmet, a katonákat kifárasszák. Ukrán részről azt látjuk, hogy hónapokkal korábban 5-6 ilyen mélységi csapást tudtak mérni hosszas előkészületek után, főleg az olaj- és a benzinellátást, a kritikus infrastruktúrát támadva Oroszország területén. De azt lehet mondani, hogy a két logika között van egy kis törés. Az ukránoknak nincs nagy hatása az orosz szárazföldi erőre, hiszen ha ki is lövik a Lukoil egyik vállalatát, az oroszok megoldják máshonnan az üzemanyszállítást. Az oroszok most az úgynevezett hármas csapást alkalmazzák az ukrán erők ellen. Bárhol ukrán állásokat találnak, először tüzérségi tűzzel próbálják lefedni. Ezt követi a siklóbombák alkalmazása, ezek 500-tól 3000 kilós változatig vannak, amelyeknek a fele mindig robbanóanyag, és ennek van egy óriási előnye, 60 kilométeres mélységből indítható, nem kell közel menni az ukrán légvédelemhez, ezt a pilóták nagyon szeretik, elengedik, és GPS-koordináták alapján célra megy. A harmadik csapás pedig a száloptikás drónoknak az alkalmazása, ezekből van most a legtöbb veszteség. Az ukrán drónerőknek a parancsnoka mondta el, hogy manapság minden második katona halálához a drónoknak van köze. Ezzel a hármas csapással okozzák a legnagyobb veszteséget az ukránoknak az oroszok, mert tüzérségben ötszörös-hatszoros mennyiségű lőszert tudnak kilőni. A siklóbombákból a tavalyi évben 41 ezer csapódott be ukrán állásokba, idén 75 ezret terveznek, ha tart majd még a háború. Meglátjuk. Az oroszok sokkal módszeresebben csinálják ezt a felőrlést. Az ukránoknál ez inkább a Nyugat megnyugtatására történik szerintem, hogy ezt kilőttük, azt kilőttük, meglőttük a hidat, de ennek nincs hatása a szumi régióra.

A legutóbbi béketárgyalási forduló Isztambulban nagyon rövid ideig tartott, és a nyilvános hírek szerint a fogolycserében tudtak megállapodni. Zelenszkij azt mondta, hogy az oroszok idióták. Mire jutottak ezen a fordulón, ha jutottak bármire?

Az egyórás béketárgyalásoknál azért van egy-két érdekesség. Egyrészt az első isztambulira az ukránok egyenruhában érkeztek, elég sok náci kitűzőt lehetett rajtuk látni, a régi német alakulatoknak a jelvényeit, másrészt eljátszották azt, hogy ők nem tudnak oroszul, tehát fülhallgatót, tolmácsot kértek, amúgy is nehezítve ezt a lassú tárgyalást.

A kitűzőnek mi értelme van, amikor az oroszok egyik célja Ukrajna úgynevezett nácítlanítása? Ez provokáció, vagy miért csináljuk?

Nyilván az, hiszen egy béketárgyalásra eleve olyan egyenruhába mennék, amin csak a nevem van rajta, meg az ország hovatartozása, ne tudjanak meg többet rólam. De most éppen mind a két oldal lövi egymást, hogy Zelenszkijnek a pólóján pont ott van egy ukrán kereszt, amit Hitler is viselt a sajátján, erre az ukránok közzéteszik az orosz díszegyenruhát, hogy az meg pont úgy néz ki, mint a Wehrmachté, a zsinórozása, minden egyebe. Minden héten találok kitűzőt vagy egyebet, a halálfejes osztagoknak a jelvényét viselik az ukrán katonák. Nyilván vonzódnak ehhez, és valahogy szeretnék magukat megkülönböztetni az oroszoktól. A legnagyobb probléma abban van, hogy az ukránok azonnali, 30 napos tűzszünetet szeretnének, légit, tengerit, szárazföldit, űrt, kibert, minden területen. Az oroszok mondták, hogy jó, két-három nap bizonyos frontszakaszokon, és felváltva. Az ukránok kérik, hogy jöjjön Putyin és Zelenszkijjel tárgyaljon, ettől még Putyin elzárkózik. Az ukránok kérik az elhurcolt gyerekeket. Az oroszok közzétették, hogy közel 300-400 ilyen gyerekről tudnak, és már 150-et visszajuttattak a Nemzetközi Vöröskereszt által. Csak a foglyok és az elesettek cseréjében tudtak megállapodni. Erre mondták az orosz szakértők, hogy ezzel tesszük tönkre Ukrajnát, mert most visszaadunk hatezer elesett ukrán katonát, ezeknek ki kell fizetni a családját, és amúgy is csődben, rossz helyzetben van Ukrajna, csak nehezítik egymás helyzetét. A másik, hogy az amerikai főtárgyaló is azt mondta, hogy a béketárgyalás fontos dolog, de van ez a térkép. Ezen három dologban próbálnak egyezkedni. Egyrészt a megszállt megyéknek a területe, a luhanszki 99 százalék, Donyeck 72, Zaporizzsja 76, Herszon 75 , nem is várható, hogy a folyón túlra támadást indítanának. Az oroszok a megyék teljes területét kérik, plusz még Putyin bemondta a Harkov–Csernyihiv–Szumi régiót is. Először szó volt arról, hogy a harkovi területeket az oroszok is kiürítik, jó szándékukat bizonyítva, illetve volt egy amerikai elképzelés a zaporizzsjai atomerőmű semleges zónává tételére, az amerikaiak felügyelik, az ukránok üzemeltetik, de ez orosz megszállt területen van, ez is már hamvába holt ötlet lenne. Az, hogy az oroszok a teljes megyéket kérik, kiveri a biztosítékot az ukrán oldalon, előbb foglaljátok el, mert a Donbaszban még 27 százalék vissza van, ők nem fognak kiürítést végrehajtani. Ezek a legnagyobb területi problémák, illetve Lavrov külügyminiszter ezt még azzal szokta tetézni, hogy nem hagyhatjuk magára az orosz kisebbséget, mert betiltották a nyelvüket, több millió emberről van szó, nekünk még ezekkel feladataink vannak.

Mire használnák az ukránok az egyhónapos teljes általános tűzszünetet? Miért nem engedik az oroszok? Miért mondják, hogy csak három-négy nap és szakaszosan?

Nyilván nem véletlen, hogy meghosszabbítják az oroszok az arcvonalat, még jobban széthúzni az embereket, az arcvonalat, hogy minél kevesebb ember legyen, illetve fontos a rotáció. Ha egy katona három-négy hónapot az arcvonalban van, utána elvileg egy hónapra hátrébb kellene hozni hadműveleti tartalékba, hogy ott feltöltődjön, normális egészségügyi ellátást kapjon, pihenjen. Jelen pillanatban azt látjuk, hogy 46 százalék mind a két oldalon valamilyen poszttraumás stresszel küzd. Dróncsapás érte őt vagy a bajtársát, felrobbant, aknára futott, ezek feldolgozhatatlan tények, ez majd még a háború után, a békében is óriási problémát fog okozni. Mivel az oroszok létszámfölényben vannak az arcvonalban, nekik 700-750 ezer emberük van, az ukránoknak meg 400 ezer, ők tudják néha cserélni a zászlóaljakat. Igaz, 100-150 ezret naponta rohamra küldenek, hogy tessék területet szerezni, a mostani adatok azt mutatják, hogy eddig olyan 15-20 sebesültet, halottat kellett adni egy négyzetkilométer elfoglalásáért. Most, mivel az ukránok jelentős erődítéseket végeztek, drótakadályok, harckocsiakasztók, minden egyebek, 30 körül van ez a szám, a támadónak is nehezebb. Szerintem nem hagyják az ukránokat pihenni, rotálni a csapatokat, újra esetleg egy mozgósítást csinálni, hanem próbálják nyomás alatt tartani az ellenfelet, hiszen a háborúnak az a célja, hogy az ellenséget védtelenné tegyem, és akkor tudom az akaratomat rákényszeríteni.

Van-e Ukrajnának még tartaléka? Azt mondta, hogy lányokat kezdenek el toborozni, gyerekeket tulajdonképpen.

– Gyerekeket, igen, a 18 éves generációt, ők fordított mozgósítást csináltak, a 25 év fölöttieket hívták be. Az ukrán vezérkarfőnök-helyettes előadása alapján 400 ezer katonájuk van az arcvonalban, és az ország területén, bárhol Ukrajna területén még van 480 ezer katona. De ezek üzemekben dolgoznak, toborzóirodákban dolgoznak, minisztériumban, esetleg valamilyen légi bázison, kevésbé kiképzettek. Volt már rá példa, hogy a légierő egyik csapatának személyzetét is kivitték az arcvonalba, de az katasztrofális következményekkel járt, hiszen nem erre van kiképezve az ember, mert amikor bevonul a seregbe, akkor kiválasztják, hogy mire alkalmas, lövésznek, harckocsizónak vagy logisztikusnak.

Mire alkalmas az arcvonalban egy 18 éves gyerek?

Azt szokták mondani, ha az első 3-5 napot túléli, megtanulja, ha mondjuk rakétacsapás van, akkor mit kell csinálni, ha csak sima aknavetőtűz van, hova feküdjön, mi mögé bújjon. Ezek a legalapvetőbbek. Ezek nem változtak az első világháború óta. Remarque a Nyugaton a helyzet változatlanban ugyanezt írta le, hogy ezt kell megtanulni az újoncnak. Ha ezt megtanulta, akkor utána tud vállalkozásra menni, kihelyezhetik valahova, ezt mind a két oldalon az arcvonalban lehet javarészt elsajátítani, hiszen a nagy orosz hadseregnek is az a problémája, hogy nem tud az arcvonalból elvinni őrmestereket, akik az újoncoknak elmondják, hogy mit is kellene majd kint csinálni. Van egy alapkiképzés az oroszoknál is, de valójában az arcvonalban kell megtanulni, hogy mit is csinálnak.

Oroszoknál van megfelelő utánpótlás?

A személyi utánpótlásban óriási a különbség.0 Ukrajnának, ha most igaz ez, akkor van 880 ezer katonája. Mozgósítani már csak a 18 és 25 év körülieket tudja, ami 2-3 millió ember. Szakértők szerint ez még elhúzná három évig a háborút. Az oroszoknál van egy másfél milliós hadsereg körülbelül, és van majdnem 9 és fél millió tartalékos, akiből ezt fel lehet tölteni. Ez óriási különbség, teljes aszimmetriát mutat a felek között.

Az ukrán–amerikai nyersanyagmegállapodásnak van-e bármilyen kimenetele vagy köze a háború végéhez?

Sajnos van, ugyanis az új megállapodásban azt is rögzítették, hogy Amerikának volt egy 500 millió dollár értékű fegyverszállítása, az abba az alapba kerül be, és a fegyverszállítmány értékét fémben elviheti. Pont most jelent meg egy felmérés, hogy a tíz legfontosabb ércből majdnem 80-90 százalékot Kínában lehet megtalálni. Tehát Amerikának rendkívül fontos ennek a háborúnak a békés befejezése, hogy hozzáférjen a ritkaföldfémekhez, ugyanis egy haditengerészeti rakétának a gyártásához 60 kiló különleges fém kell. Ez az összefüggés, egyik félnek sem érdeke, hogy a háború megálljon. Amerika szállít fegyvert, ezért kap ritkafémet. Zelenszkij nem akar nyilván semmit aláírni, csak majd Putyinnal egyezkedni, mert ő azt gondolja, ő van nyerő pozícióban, illetve nagyon jól tudja, hogy a háború lezárultával jönnek a választások, amelyeken ő kieshet a hatalomból. Főleg most, hogy Klicsko, Kijev polgármestere is elég szépen beleállt, hogy katonai diktatúra van Ukrajnában.

Mi más lenne a háború idején?

Érdekes a Klicsko-féle megközelítés is. Oroszország pedig, mivel nyerésben van, területeket tud nyerni, egy volt vezérkari főnök elmondása szerint, a most megszerzett területeken lévő ásványkincs bőven finanszírozza a háborút nekik.

Egy gondolatkísérlet: az amerikai támogatás nélkül Ukrajna meddig bírná a háborút, napban, vagy órában kifejezve?

A hírszerzés, felderítés, meg a Starlink adja a teljes hálózatot, meg egyebet. Nyilván 400 ezer katonát felmorzsolni iszonyúan nagy idő, és nagyon szépen tudna gerillaharcot, halogató harcot folytatni, és visszaszorulhatna mondjuk a folyóig, ha ez a támogatás nem lenne. Hiába vannak modern eszközeik, mint a HIMARS sorozatvető, ennek a különböző rakétái, az ATACMS, meg a SCALP. Nem tudna mire lőni, mert nincs célpont. A franciáktól kaphatna műholdas információt, meg a britektől, de ez nem olyan mértékű, mint az, amikor kinyitom a laptopom, és rajta van egy 24 órás lehetőség, hogy látom az összes alakulatot. A NATO úgy adja át ezeket az adatokat, hogy például az összes harckocsi-zászlóaljat látom, az oroszokat, hol vannak, valami rádiójelet, amit kibocsát, ezen a térképen látható. Ha ez nincs, akkor nem tudom, hol vannak az alakulatok, merre menjünk, mit csináljunk. Az idő, szerintem, fél évnél nem lenne hosszabb, amit az ukrán hadsereg kibírna, miközben rengeteg területet elveszítene.

A britek hozzáállásában mi a logika? Ők nagyon erőteljes oroszellenes álláspontot képviselnek. NATO-tagok, de az uniónak már egy ideje nem tagjai, és egy csatorna választja el őket Európától, de azért nincsenek olyan nagyon messze.

Az orosz televízió közzétette, hogy 200-220 szekundum alatt az Oresnyik rakéta Londonban van, úgyhogy ez egy elég erőteljes figyelmeztetés, de a többi nagyvárosnak is szólt ez, Varsónak, Berlinnek és Párizsnak. Én azt látom, hogy kissé erőlködött ez a koalíció, amit létre szeretnének hozni, mert sok ország úgy van, hogy megyünk, ha az amerikaiak jönnek, de mégse mennénk, mert nincs politikai döntés Hollandiában, Lengyelországban. Katonai akarat van, illetve a lengyel tisztekkel folytatott beszélgetésekből az derült ki, hogy oké, lesz békefenntartás, mi elismernénk, ettől nem félünk, ismerjük az oroszokat, tudjuk, hogy lőnek, meg az ukránok is, tehát tudjuk, hogy a fejünk fölött lövöldöznének. Mindenki a 200 ezer négyzetkilométeren fel nem robbant lövedékektől fél, az aknamezőtől, ahova be kell menni. Ez egy 1400 kilométeres arcvonal lesz, ahova csapatok kellenek. Helikopterbázisok kellenek, olyan katonai bázisok kellenek, csak a nagyvárosokban tudom elképzelni, hogy ilyeneket tudnak biztosítani, mert ha a frontvonalon jelölnek ki egy zöld mezőt, mire azt átvizsgálják, az elég hosszú idő. 1999-ben fejeződött be a koszovói művelet, a mai napig aknát szedünk Horvátország, Szerbia, meg Koszovó területén. Gondoljuk el, itt mennyi ideig fog tartani a sok-sok kilométeren.

Az Európai Unió és a NATO tagországainak a NATO-n, a szervezeten kívüli feladataik lehetnek Ukrajnában, vagy ha egy NATO-tagország bemegy, akkor oda a NATO ment be? Ezt hogy kell szétszálazni?

Szerintem úgy, hogy vannak országok, amelyek európai uniós tagok, de nem NATO-tagok. Ez a koalíció két dolog miatt nehezen jönne létre. Egyrészt jelenleg 30-40 ezer telepíthető ereje van a briteknek, franciáknak, svédeknek, és Svájc ajánlott fel 200 békefenntartót. Ezzel kellene főzni, de ezt három felé kell osztani, mert az egyik harmad kiképzésen van, a másik műveletben, a harmadik meg szabadságon. Ez mindjárt 100-100 ezer ember körüli létszám. Ez Törökország, meg harmadik világbeli országok nélkül elképzelhetetlen. Jelenleg az ENSZ-nek 60 ezer békefenntartója van kint a világban. Gondoljunk bele, milyen megterhelő a költségvetésére ez, hogy akkor még mintegy százezer embert fizetni kellene. És ki a két legnagyobb befizető az ENSZ-ben? Az Amerikai Egyesült Államok és Kína. Ők meg nem szeretnének ebben részt venni. Szintén probléma, hogy ahhoz, amit keresztül akar vinni Franciaország meg Nagy-Britannia, NATO-döntés kell. Ők NATO-tagok, ha a NATO valahova menni akar, ahhoz először politikai színtéren, az Észak-Atlanti Tanácsban ezt meg kell szavaztatni az állam- és kormányfőkkel, hogy igen, megyünk Ukrajnába békét fenntartani. Ha mindenki megszavazta, akkor lehet menni. Tippeljük meg, hogy, mondjuk, Szlovákia mit fog erre mondani, vétóz-e vagy nem! De az amerikaiak sem akarnak menni. De ha ez meg is történt, a katonai bizottság elé kerül ugyanez az ügy, tessék kidolgozni, hogy hogyan legyen. A katonai bizottságban már minden ország mondhatja, oké, gyerekek, mindenki menjen nyugodtan békét fenntartani, de – például a görögök – mi a vallási azonosság okán, ortodoxok vagyunk, biztosan nem megyünk. Ugyanez volt Koszovó esetén, hogy a németek, a csehek és a görögök kimaradtak a műveletből. Kellene egy nagy politikai döntés, aminek nem látom a lehetőségét, a katonaiban pedig szűkösek a lehetőségek.

Amikor az Európai Unió vagy és a tagországai fegyvert ígérnek Ukrajnának, akkor azt készletből teszik, vagy most kell kezdeni legyártani?

A NATO-n belül most azt látjuk, hogy van hatezer harckocsink, olyan négyezer az oroszoknak meg a fehároroszoknak. A probléma az, hogy nagy lyukak vannak a rendszerben. A balti országoknak nulla, most rendeltek egy zászlóalj Leopard 2A8 harckocsit. Ez három év, amíg legyártják, ha megkapja Litvánia, akkor lesz harckocsija. A légvédelmüket már nagyon régóta a NATO felváltva látja el, például a magyar Gripenekkel, vagy éppen a csehekkel közösen, vagy bárkivel. Nagyon sok mindent a németek is a saját hadrendjükből adtak, például a Marder gyalogsági harcjárműveket, mert először átadták a nagyon régi, Leopard 1A5-ös harckocsit, amin mi még tanultunk, 1978-ban rendszeresítették, rendkívül megbízható eszköz, de nem erre a hadszíntérre való. Nagyon sok dolgot adtak már a hadrendből. A britek például odaadták a teljes önjáró tüzérségüket, ők most várják, hogy ezt valaki majd legyártsa nekik. Ugyanígy vannak a németek, a német vezérkari főnök úrral, ott főszemlélőnek hívják, együtt tanultam a vezérkari tanfolyamon, mondta, hogy kapott százmilliárd eurót fegyverkezésre, de egyelőre semmivel nem tudta bővíteni még a hadseregét, ugyanis előbb a magyar, a román és a litván harckocsikat gyártják, majd ha ő is sorra kerül, akkor rendelhet.

A német hadsereg a német fegyvergyárban sorban áll?

Kénytelen, mert ezek államközi megállapodások. Ezért kell dicsérni a magyar kormányzatot, mi 2016-ban kezdtünk bele, egy stratégiai váltás, egy stratégiai fegyverkezés tízéves folyamat legalább, nekünk is 2030-2032-re lesz meg az összes eszköz, hiszen Izraelből, Törökországból, különböző országokból szerezzük be amellett, hogy a fő gyártónk német. Ez egy stratégia, amit fel kell építeni. Hirtelen nem lesz önjáró tüzérség, még Dél-Korea sem tud annyit gyártani, hogy ezt átadja, a lengyelek is folyamatosan kapják meg, 2030-ra lesznek kész. A személyi állományt tekintve nincs annyi telepíthető erő a NATO-ban, amennyi hirtelen kellene. Technikai eszközben pariban vagyunk, de kellenének a fejlesztések, ez hosszabb folyamat. Én azt gondolom, hogy így gondban van Európa.

Bizonyára vannak olyan felek a nyílt kártyákkal játszókon kívül is, akik nem érdekeltek egy ukrajnai békefolyamat megindításában. Hogy lehet kiszűrni a provokációkat, a hamis zászlós műveleteket, mondjuk egy NATO-tagországban valamelyik fél eszközének álcázott valamivel pusztítást okoznak, mondjuk egy áruházban?

Ez a legnehezebb történet. Hibrid hadviselésnek hívjuk azt, amikor nagyon kevés katonai dolgot használunk fel titkosszolgálati akcióval, rengeteg nagyon jól felépített kommunikációval, de volt erre példa. Egyrészt volt az ukrán területről kilőtt régi drón, Horvátországba csapódott be, beállítva, hogy ez egy orosz eszköz volt. Ezekre nagyon is készen kell lenni, nem véletlen, hogy a magyar légvédelem, a különböző magyar csapatok ott vannak a magyar–ukrán határ mentén, a magyar lakosság védelme a legfontosabb feladat ezeken a helyeken, hiszen Lengyelországba is csapódott be rakéta.

Ilyenkor látják és kísérik, amíg ki nem megy az ország területéről, vagy szólnak azoknak, ahová majd be fog csapódni? Van-e ennek valami eljárásrendje? Miért nem lövik le, például?

A NATO-eljárásrendben ez meghatározott, aki észleli, azonnal próbálja megsemmisíteni, de ha mondjuk Nyugat-Európát nézem, vagy más, túl sűrűn beépített területet, akkor ki kell kísérni az országból és átadni a következő országnak. Ha megvan rá lehetőség, meg kell semmisíteni a levegőben úgy, hogy ne legyen kár infrastruktúrában és emberéletben.

2025. június elején egy ukrajnai békéhez vagy egy kiszélesedő, akár európai háborúhoz állunk közelebb?

Én bízom benne, hogy az ukrán fél nagyon is kimerülőben van. Az oroszok is már a belső körökben egyre inkább abba az irányba szeretnének előremenni, hogy most már le kell zárni ezt az általuk különleges katonai műveletnek nevezett akciót. Én nem hiszem, hogy ez Európára eszkalálódna. Vannak országok, ezt látjuk, amelyek fegyverkeznek, meg nagyon sok országban propagálják, hogy rakjak össze három napra élelmet, menjek óvóhelyet készíteni, meg minden egyéb előkészítése zajlik ebből a szempontból, de én azt gondolom, hogy ez a háború továbbra is még tőlünk is messze van, Európától is, a feleknek kell lehiggadniuk a kölcsönös csapások után, és valami diplomáciai megoldást találni.

Katonai szempontból indokolatlan felkészíteni a lakosságot arra, hogy mit kell csinálni, ha valami eszkaláció történik?

Sohase hátrányos, ha egy állampolgár, aki a hazáját szereti, fölkészül olyan feladatokra is, ami katonai, részt vesz alapkiképzésen, tud menetelni, tud főzni magának, meg tudja védeni önmagát, a családját. Hat hónapot töltöttem Svájcban, ott minden férfi hadköteles, ha nem, akkor adót fizet, a hölgyek önkéntesek, és azt szokták mondani egy svájcira, hogy két dologról rögtön szavazni fog, ha a pénztárcáját érinti valami, meg, ha a hazájáról van szó. Ott tényleg körkörös védelem van az Alpokkal, minden egyébbel, és mindenki ezt meg is akarja védeni. A legutóbbi felmérés 2022-ben volt Magyarországon, akkor 62 százalék azt mondta, hogy segítené a Magyar Honvédség munkáját, és részt venne a védekezésben, ez nagyon jó átlag.