Mi a Magyar Honvédség feladata abban a helyzetben, amit orosz-ukrán konfliktusként írnak le?

A Magyar Honvédség feladata, hogy a NATO-elvekkel teljes összhangban arra törekedjen: tárgyalásos és diplomáciai úton a megoldás felé irányítsa a feleket. Mivel ez a konfliktus már háborús helyzet, elő kell vennünk a terveinket és fel kell készülnünk arra, ha a NATO beavatkozik, akkor abban a Magyar Honvédségnek is részt kell vennie. Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy nem látjuk ezt a konfliktust annyira erősnek, hogy létszámot kellene átcsoportosítani, hogy külön anyagi készleteket kellene létrehozni és hogy különböző műveleti feladatokat kellene előkészíteni. Magyarországot ebben a helyzetben közvetlen veszély jelenleg nem fenyegeti. Arra kell biztatnunk minden szereplőt, hogy párbeszéddel rendezze a kialakult helyzetet.

A párbeszédben a katonáknak van dolguk?

Természetesen van, hiszen a feladatainkat nem úgy kell elképzelni, hogy a katona csak fegyverrel végzi a feladatát. A katonadiplomáciának is ott van a maga része: a keletkezett információk tisztázása, megosztása is a katonai feladat.

Az az erő, amit Ukrajna határsávjában orosz területen az orosz fél összpontosított, katonai szemmel nézve mekkorának számít?

A mi információink, adataink alapján az az erőcsoportosítás, amelyet Oroszország végrehajtott és amit Ukrajna is végrehajtott, nem azt mutatja, hogy Oroszország le szeretné rohanni Ukrajnát. Vannak területek, ahol nagyobb orosz erőcsoportosítást láthatunk, de amit itt nap, mint nap hallunk, hogy Oroszország nemsokára lerohanja Ukrajnát, ennek a feltételei jelenleg nem állnak fenn egyik fél részéről sem.

A katonai megfigyelők ilyenkor általában miből vonnak le következtetést? Hogy milyen létszám, milyen fegyverzet, milyen ellátás csoportosul ott?

Ismerjük a szomszédos országok képességeit és azt is tudjuk, hogy milyenek a csapatmozgások, hiszen napjainkban a korszerű technikának köszönhetően már precíz információkkal rendelkezünk.

Kell-e a katonai tervezéskor azzal a speciális helyzettel számolni, hogy Ukrajnában magyarok is élnek, akikre az ottani mozgósítási, ellenállási törvény szerint veszélyhelyzetben, háborús helyzetben behívó vár?

Azzal is számolni kell, hogy a Kárpátalján 130 ezer magyar él, de azzal is számolni kell, ha egy országban háborús konfliktus alakul ki, akkor onnan sokan szeretnének majd elmenni. Ez teljesen természetes és hozzátartozik egy műveleti tevékenység megszervezéséhez és előkészítéséhez.

Azt a hírt meg tudja erősíteni, hogy az Egyesült Államok NATO harci egységek befogadásáról tárgyal Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal?

Minden olyan országgal tárgyal az Amerikai Egyesült Államok és a NATO is, amelyek a NATO keleti határán helyezkednek el és szomszédos országok, akár Ukrajnával, akár Oroszországgal. Ugyanakkor Magyarország a nemzeti képességét fejleszti, olyan haderőt szeretnénk létrehozni, amelynek ilyen helyzetekben nem kell más külföldi erőkre, csapatokra hagyatkozni. Mi nem tartjuk jónak és nem is igényeljük azt, hogy ide a NATO-t megerősítő erők kerüljenek. Magyarországon most is vannak külföldi erők, vannak technikai eszközök és vannak közös hadgyakorlatok, de ez évek óta így történik és ezenfelül nincs szüksége Magyarországnak NATO megerősítő erők befogadására.

Ilyen esetben az adott tagország igényén múlik vagy a NATO mondhatja azt, hogy jóllehet, a tagország nem igényli, mégis szükségesnek tartja?

A nemzeti szuverenitás itt azt jelenti, hogy a NATO mondhatja, de ezt meg is kell indokolni. Magyarország és a Magyar Honvédség sem úgy van a NATO-ban, ha felmerül valami probléma, akkor parancsba adják, hogy azt így kell végrehajtani. Azt előbb meg kell vitatni, azt előbb meg kell beszélni, azt alá kell támasztani. Mondok egy példát. Egy felderítési adatot akkor tartunk elfogadottnak, ha azt legalább három helyről be tudtuk azonosítani. Tehát egy adat vagy egy információ nem megbízható adat, nem megbízható információ. Tehát azt a NATO sem azt mondja, hogy na, Magyarország, akkor hozzád küldünk tízezer főt. Először megnézzük, Magyarország mire képes, Magyarország mit vállalt, ezzel mit lehet végrehajtani, ezzel megoldható-e a feladat. Ha nem, akkor nyilván le kell ülni és meg kell beszélni, egyeztetni kell.

Egy ilyen turbulens helyzetben, ahol napról napra változhat minden, ezek az egyeztetési folyamatok elég gyorsak?

Ezek elég gyorsak, úgy is fogalmazhatnék, hogy forró dróton vannak ilyenkor a vezetők. Az elmúlt három hétben tárgyaltam az ukrán védelmi miniszterrel, a franciával, hétfőn jön hozzám a brit védelmi miniszter, tehát elég intenzív a párbeszéd a felek között.

Ukrajna Magyarországhoz nem fordult katonai segítségért?

Ukrajna szeretne a NATO tagja lenni. Erre mi sokáig azt mondtuk, hogy természetesen segítünk, támogatunk bennetek. Kijev azonban a Kárpátalján élő magyarokkal szemben ő úgy lépett fel, ahogy ezt egy szövetségen belül nagyon nem lehet. Ez nem egyezik a szövetségi elvekkel, ezért mi azt mondtuk, hogy Ukrajna nem érett meg a NATO-elvárásoknak. Én most is azt mondtam az ukrán védelmi miniszternek, amikor itt volt, hogy mi továbbra is partnereik vagyunk, segítjük őket, ha a magyar kisebbségnek, a Kárpátalján élő magyaroknak megadják azokat a jogokat, mint amennyit mi is biztosítunk a Magyarországon élő ukránoknak.

Ha Magyarországra nem jön a jelenleginél több NATO-erő, az nem érinti a korábban vállalt NATO-n belüli magyar honvédségi feladatokat?

Nem.

Azok változatlanul mennek tovább?

Így van, mi továbbra is azt mondjuk, és ezt a NATO is elismeri, hogy a magyar haderőfejlesztési program példaértékű. Mindig visszatérnek rá, hogy le a kalappal, például azért is, mert Magyarország a vállalásainak eleget tesz. Most nyáron például a balti térségben mi látjuk el a légtérellenőrzést, ugyanakkor nálunk a nemzeti érdek, a nemzeti szuverenitás áll az első helyen.

Mennyire számít katonai szempontból veszélyes feladatnak egy balti légtérfigyelés?

Veszélyes, éppen azért kell ott ezeket a feladatokat végrehajtani. Rendkívül sok riasztást kapnak a katonáink, ha jól emlékszem, utolsó alkalommal is ötven éles bevetésünk és több mint ötszáz repült óránk volt négy hónap alatt. Ez egy macska-egér harc. Kipróbálják a gépek képességeit, kipróbálják a pilóták képességeit, és ezek alapján nagyon sok információt tudnak bezsebelni. Ezeket kiértékelik és következtetéseket vonnak le belőle ők is meg mi is.

És szokott arról visszajelzés jönni ide, hogy ők milyennek látják a levegőben a mieinket?

Jóknak, felkészültnek látják a technikai eszközeinket és a katonáinkat is. Magyarországot közvetlen veszély nem fenyegeti, de ha a NATO-erők úgy látják, hogy szükség van a balti államoknak bármi segítségre, akkor ezt a segítséget megadjuk, ott vagyunk, és csináljuk. Nagyon fontos, hogy lássa mindenki: a NATO egységes erő, ugyanakkor nem egy erőszakszervezet, hanem egy demokratikus szervezet. Úgy működik, hogy nézzük, magyarok, ti mit tudtok vállalni? Ezzel elégedettek vagyunk? Nyújtjátok azt, amit mi várunk tőletek vagy amire számíthatunk? A NATO befogadta azt a felajánlásunkat, hogy itt Közép-Európában magyar vezetés alatt legyen egy-egy különleges, regionális műveleti parancsnokságközpont.

A balti légtérfigyelés megmutatja, milyen fejlesztésekre van még szüksége a magyar légierőnek?

Minden nap hoz valami újat, hiszen a technikai eszközök korszerűsödnek, új feladatok, új kihívások jelentkeznek, és ezeknek a megoldásához új eszközök, új eljárási módszerek kellenek. A légtérfigyelés megmutatja például azt is, hogy Oroszország milyen eszközöket használ, tehát a kutatás, a fejlesztés, az innováció itt belép. Éppen ezért azokat a Gripeneket, amiket mi most alkalmazunk, folyamatosan korszerűsítjük, ellátjuk olyan szoftverrendszerekkel, egységekkel, hogy a legújabb kihívásoknak is meg tudjanak felelni.

Milyennek számít egy balti légtérfigyelő gép? Nyilván ott van rajta a magyar felségjelzés. Ez magyar gép vagy NATO-gép?

Magyarország fölött is NATO-légtér van, tehát NATO-légtérnek minősül, mint ahogy a balti országok fölötti terület is.

Az afganisztáni kivonulásnak milyen tapasztalatait vonta le a Magyar Honvédség?

Én továbbra is azt mondom, hogy ez egy elhibázott, elhamarkodott és nem kellően előkészített végrehajtás volt. Ez nem kivonulás volt, mert ha az lett volna, akkor rá néhány napra vagy néhány hétre nem úgy fogalmazott volna a nagyvilág, hogy onnan ki kell menekíteni az állampolgárokat, a saját állampolgárainkat és az afgán szövetségeseinket is. Ez egy fejetlen kimenekülés volt. Van egy másik tapasztalata is: ez az akció katonailag és politikailag nem volt összehangolva, amire jó példa az ottani afgán erő, amelyet húsz éven keresztül a szövetséges erők képeztek ki, és fegyverezték fel. Megkaptak mindent, majd amikor a szövetséges erők kivonultak és megjelent a tálib erő, akkor azonnal megadták magukat. Ebből én elsősorban azt a részét emelném ki, hogy egy hadsereg képességét, amikor firtatjuk, akkor ebben ott vannak a technikai eszközök, ott vannak az anyagi készletek, de az emberi tényezőt, magát a katonát sem szabad ebből kihagyni. A középpontban az ember, a katona kell hogy álljon, neki nemcsak a felszerelése, nemcsak a kiképzése a fontos, hanem a hazája iránt elkötelezettség is.

Miért nem ilyen volt a szövetségesekkel együttműködő afgán haderő?

Mert ez nem úgy van, hogy parancsba lehet adni, hogy a szívéből érezze az ember, ez az én országom, ezért én életemet adom. Ahogy a magyar katona esküvel megfogadja, amit mi elindítottunk itthon, ez az úgynevezett hazafias honvédelmi nevelés. Az, hogy érezze, hogy ez az ország az övé. Én ezért az országért élek és halok. Az országnak a békéje, a biztonsága, az állampolgároknak a biztonsága az elsődleges feladatom, és nem az, hogy legyen munkahelyem, kapjak pénzt és a családot el tudjam tartani, ez mind-mind rendkívül fontos. Ha hiányzik az elkötelezettség, a hivatástudat, akkor lehet a legjobb technikai eszköz, lehet a legjobb felszerelés, a legjobb fizetés, de lojalitás nem lesz.

Az, hogy az elhagyott afgán technikai eszközökkel már másnap tudtak repülni a talibán erői, ez egy technikai, katonai hiba volt vagy egyszerűen időhiány miatt nem lehetett megoldani, hogy mindet harcképtelenné tegyék?

Mindent meg lehetett volna semmisíteni, mindent ki lehetett volna vonni. Ha nem tudom kivonni, akkor tönkreteszem, de nem hagyok az ellenség kezébe kerülni olyan dolgokat, amit utána ellenem tud fordítani. A szervezetlenség, az idő hiánya vezetett ide.

Négyéves kormányzati ciklus végéhez közeledünk. Volt korábban haderőfejlesztési terv. Mi az, ami megvalósul, mi az, ami a következő időre marad?

A honvédelmi és haderőfejlesztési terv egy tízéves terv. Azon az úton járunk, amit megterveztünk, amit a kormány jóváhagyott. Amit beterveztünk, azok a meghatározott időre már beérkeztek, illetve a szerződéseket megkötöttük. Ugyanakkor, ha azt mondom, hogy 2032-re is kitekintünk, akkor természetesen vannak olyan tervek, amelyek még csak a kezdeti szakaszban vannak. A négy évre betervezett feladatokat maradéktalanul végrehajtottuk, sőt, azt lehet mondani, hogy van egy kis lépéselőnyünk is, és vannak olyan dolgok, amiket 2025-ről előbbre tudtunk hozni, és ez csak megkönnyíti majd a helyzetünket és biztosítja azt, hogy 2024-re valóban a GDP 2 százalékos teljesítését elérjük, illetve 2030-ra erős, ütőképes Magyar Honvédséggel fogunk rendelkezzünk. Ebben a tervben például az is szerepel, hogy 2028-ra egy nehézlövész dandár képességet kívánunk a NATO-nak felajánlani. Tehát jól haladunk, ütemesen haladunk, nem mondhatjuk azt, hogy bárhol is elmaradásunk lenne, a katonáink a feladataikat el tudták látni függetlenül attól, hogy az elmúlt, most már közel két évben ez a pandémiás helyzet azért jelentős hatással volt a munkánkra.

Éveken keresztül a kettő százalékot nem sikerült Magyarországnak hoznia, akkor ilyenkor a katonai tervezők azt nem próbálják elérni, hogy ha már lehet, akkor lehetőleg ne a kettő százalék, hanem afölötti ráfordítás legyen? Hogy be tudják hozni valamennyire a lemaradást?

Azért azt látni kell, hogy ez hatalmas anyagi ráfordítás az ország részéről, és azért be kell tartanunk, hogy az ország működőképességének a figyelembevételével kell a tervezést folytatni. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, ne gondolja senki azt, és most egy szélsőséges helyzetet mondok: háborús helyzet van, akkor gyorsan veszek új technikai eszközöket és rendszerbe állítom. Amit mi például megrendeltünk 2017-ben, azok a harckocsik, repülőgépek, helikopterek csak a következő években érkeznek. A hadiipar sem úgy néz ki, hogy raktáron vannak a legkorszerűbb, a legmodernebb gépek. Használtat lehetne kapni, de mi nem egy kimustrált eszközzel kívánjuk a Magyar Honvédséget felszerelni. Olyan eszközöket akarunk a katonák kezébe adni, amellyel végrehajtható az a feladat, amit elvárunk tőlük. És azt várjuk el tőlük, hogy a legújabban jelentkező kihívásokat, kockázatokat meg tudják oldani, tudják kezelni. Ehhez tudjuk biztosítani az infrastrukturális elhelyezést, ehhez tudjuk biztosítani a megfelelő létszámú katonát, ehhez tudjuk biztosítani a kiképzést, a felkészítést, és ami nagyon fontos, az életpályát is.

Kellett-e a fejlesztési terven módosítani, finomítani vagy részleteiben megváltoztatni, amikor látták, hogy Oroszország és Ukrajna viszonyában egy komoly törés következik be? Vagy az eredeti tervekben is számoltak azzal, hogy ez egy ilyen vidék?

Számoltunk! A Krím-félsziget elcsatolásánál egyértelművé vált, hogy van egy új hadviselési forma, ez az információs hadviselés, amely újabb területet nyitott meg. Láttuk, mi folyik a kibertérben, tudjuk, mennyire fontos mindenre felkészülni, ami ott zajlik. Azt is látom, hogy öt évre előre miket kell figyelembe vennem, de hogy tíz év múlva mi lesz, azt már csak következtetni lehet, pontosan meghatározni nem.

Hogy néz ki most a hagyományos meg a hibrid hadviselés aránya egy műveleten belül? Mert ami Oroszországban, az ukrán határon látszik a képekről, az nagyon is hagyományos, hatalmas erő, harckocsik, gépek, szállítóeszközök, ami meg hibrid, azt meg nem látjuk.

Jelentős részét nem látjuk, de érzékeljük. Hogy mi történik a kibertérben, arról sok információnk van. Látjuk, például, hogy mi történik az űrben, látjuk, hogy ezeket hogyan és miként alkalmazzák.

Magyarország fegyvergyártó kapacitását kívánják-e fejleszteni?

Hogyne.

Kézifegyvereknél volt erről korábban szó, licencvásárlás, majd utána önállóan piacra lépni vele.

A honvédelmi és haderőfejlesztési program egyik kulcskérdése a kutatás, a fejlesztés, az innováció. Valóban a kézifegyverekkel kezdtük el Kiskunfélegyházán egy cseh licenc alapján, de most már kidolgoztuk azt a magyar kézifegyvercsaládot is, amely legalább olyan jó, mint a cseh. Egy nemzeti haderő akkor erős, ha nem kiszolgáltatott, ha önállóan, a feladatok nagy részét maga látja el.

Még akkor is, ha szövetséges országok között?

Akkor is.

Csehország a barátunk.

Természetesen barátunk, de legyen Csehország vagy legyen valamelyik másik ország, ott is vannak nemzeti érdekek, és azért a nemzeti érdek azt mondja, hogy ha valami gond van, akkor első az én országom, az én nemzetem, aztán utána majd jöhet a többi. Most hadd ne mondjak semmi mást, csak azt, hogy szövetségi rendszerben voltunk mi Irakban is meg Afganisztánban is, amikor nem volt légiszállító képességünk. A legnagyobb jóindulattal, mégis azt mondták a nagy nemzetek, hogy rendben van, kivisszük a ti katonátokat, kivisszük a ti anyagi készleteteket is, de most nem tudom, meg most sem tudom, mert az én dolgaim az elsődlegesek. Tehát a szövetség nem azt jelenti, hogy te vagy az első, a sajátomat meg majd sutba dobom, az ráér.

A kézifegyverek és a szállítóeszközök fejlesztésén túl gondolkodnak másban is? Más fegyverrendszerek hazai fejlesztésében?

Iszonyú pénzbe kerül fejleszteni, de iszonyú pénzbe kerül megvásárolni is, és ha a fejlesztés mellett megfelelő nemzetközi piacot találok neki, akkor az meg is térülhet. Első a nemzeti érdek, a kiszolgáltatottság elkerülése. Másodsorban pedig az, hogy piaci alapon igenis húzóága lehet a hadiipar. Nemcsak kézifegyverrel foglalkozunk és nemcsak a páncélozott harcijárművekkel, hanem lőszerekkel, robbanóanyagokkal és aknavetőgyártással is. Amikor például az Airbus helikoptereket vásároltuk meg, akkor a gyártók ezzel együtt helikopter-alkatrész, forgóalkatrész-gyártó üzem létrehozását is megkötötték.

A honvédségnél a kórházparancsnokok vezénylése bevált?

Be.

Miben tudtak segíteni ők?

Egy ilyen rendkívüli helyzetben, mint a világjárvány első és második hulláma, fontos volt, hogy összehangolt legyen a tevékenység és centralizált a vezetés. Tudnunk kellett, hogy az ország különböző részein lévő kórházak milyen nehézségekkel állnak szemben. Mit kell ott biztosítani? Anyagi készletet? Személyi állományt? Mire kell odafigyelni? Hogy szervezzem meg ezt a logisztikai biztosítást, a kiszállítását, az ellátását? A parancsnoki rendszer egy logisztikai, szervezési feladatot el tudott látni. De ne csak a parancsnoki rendszerről beszéljünk. Az is hatalmas nagy segítség, hogy a katonáink még most is ott vannak az egészségügyben. Most már ugyan nincs parancsnoki rendszer, mert a kórházak leterheltsége sokkal kisebb. Innen is köszönöm a munkáját minden, az egészségügyben dolgozóknak és mindenkinek, aki a járványhelyzet kezelésében részt vett, mert csakis az együttes, közös munka eredményeként tudunk ebből kilábalni.

A határvédelem csak honvédségi kapacitást köt le, vagy képességet is fejleszt?

Elsősorban honvédségi kapacitást köt le, mert egy egyszerű járőrözési feladatról van szó, ami nem kimondottan katonai jellegű feladat. Azért 2015-ben, mikor megkezdtük ennek a határszakasznak a lezárását, a kerítésépítést és oda éjjel-nappal biztosítottuk a személyi állományt, az emberi erőt, a technikai eszközöket, az ő ellátásukat, logisztikai ellátásukat, a Magyar Honvédség mindig saját magáról gondoskodott. Nem úgy volt, hogy kértünk egy szolgáltatót, hogy hozzon nekünk ebédet. Ezt a jövőben más formában kell megoldani, mert a katona mindig rendelkezésre áll és annyi ezer katona lesz a határ mentén, amennyire szükség van. Az elsődleges feladata azonban neki a felkészülés, felkészítés, kiképzés, mint amit most láthatunk az orosz–ukrán–NATO-relációban.

Hogyan tudják tartani a honvédség személyi állományát? Két éve benne vagyunk a koronavírusban, nagy toborzásokról nemigen esik szó, mert nem lehet csoportosulni, az meg egy csoportos tevékenység.

Nagyon igaza van. Nyilván nem tudtuk a toborzást szervezni, ahogy szerintünk kellett volna, mert korlátozások voltak, másrészt pedig a katonaállományunk is le volt kötve a vírushelyzetben. Ettől függetlenül jönnek a katonák, a létszámunk folyamatosan nő, de ha tudtunk volna rendesen toborozni, akkor biztos, hogy még többen lennénk. A létszámot azonban a jövőben növelnünk kell, hiszen a célkitűzésünk az volt, hogy 2030-ra kell nekünk harmincezer aktív katona, legalább húszezer önkéntes tartalékos, és olyan hét-nyolcezer honvédelmi alkalmazott, és ha elindultunk a hazafias honvédelmi neveléssel, akkor érjük el azt: 2026-ra legyen mintegy ötezer fiatal kadét.

A közös európai haderőhöz a honvédség közelebbnek érzi most magát? Történik ebben valami előrelépés?

Az elmúlt néhány év is azt bizonyította, hogy a NATO-csatlakozás után egyes európai országok, többek között mi is azt mondtuk, hogy itt van a kollektív védelem, itt van a NATO, majd ő megvéd minket, nem kell olyan sok pénzt költeni a hadseregre. Eennek lett az egyik eredménye az, ahogy a Magyar Honvédség is leépült az elmúlt évtizedekben, pedig ez nagyon hibás döntés volt, hiszen a NATO-nak sincs önálló hadereje. A NATO hadereje, képessége a tagállamok képességeiből tevődik össze, ez az egyik dolog, amiért fejleszteni kell. A másik, az európai országokat nézve teljesen jogos elvárás az, hogy az európai országok a saját békéjük, biztonságuk megteremtése és megvédése érdekében rendelkezzenek saját képességgel. Ne az Amerikai Egyesült Államoknak kelljen Európában bármit is vállalni, hanem ezt az európai országok tegyék meg. Erről szól többek között az a törekvés, amit Donald Trump képviselt, hogy az amerikai erőket kivonják, mert amerikai pénzt nem költenek Európára. Ez egy figyelmeztető jelzés volt az európai országok felé, hogy jó lesz, ha összeszeditek magatokat, gondoskodjatok már a saját országotokról, a saját nemzetetekről. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem lehet párhuzamos képességeket kiépíteni, tehát a NATO-nak is legyenek a vezetési elemei, az Európai Uniónak is legyenek, aztán legyenek csapatok, amelyek a NATO-hoz tartoznak, legyenek csapatok, amelyek az Európai Unióhoz tartoznak. Egyetlen egy ország sem rendelkezik olyan anyagi képességgel, hogy ezt megtegye. Ennek az együttműködésnek az Európai Unió és a NATO között összehangban kell lennie. Európának olyan képességet kell építeni, amellyel meg tudja védeni az érdekeit és az európai országokat, erről szól az európai haderő. Az Európai Unión belül most is vannak EU-harccsoportok, amelyeket az országok adnak össze, például Magyarország is meg a visegrádi négyek is működtet ilyet. De ennek a képességét kell úgy fejleszteni, ha kell, a NATO-tól függetlenül is tudjon működni.

Mi, civilek mikor fogjuk látni, hogy ez elindult?

Magyarország azt mondta: ezért a régióért, ahol itt vagyunk Közép-Európában, érezzek felelősséget. Magyarország kormánya ezért kezdeményezte a többnemzeti hadosztályvezetési elemet, amelyhez a többi között csatlakozott Horvátország, Szlovákia, Lengyelország, Törökország és Bulgária is.

Ilyen vezetési elemekből fog összeállni az európai haderő?

Ez a vezetési elem képes és alkalmas akár NATO-kötelékben feladatot végrehajtani, de képes és alkalmas az európai hadrendben feladatot végrehajtani, sőt, azt kell mondani, hogy közép-európai védelmi kezdeményezésben együttműködésben képes regionális feladatot is végrehajtani. Ebbe már beletartozik nemcsak Horvátország, hanem Szlovénia, beletartozik Olaszország, sőt, beletartozik Ausztria is. Tehát többféle csoportosítás létezik, Magyarország ebben élen jár, felvállalta ennek a vezetését és szerepét, ezek adhatják azt, hogy igenis Európa békét és biztonságot tudjon garantálni saját országainak és saját nemzeteinek.