Végigkísérte a magyar gazdaság fejlődését, és ha nem is minden pillanatban, de betöltötte azt a szerepet, ami minden fejlett piacgazdaságban egy tőzsde szerepe, vagyis hogy barométere legyen a gazdaság állapotának. Ezt persze csak hellyel-közzel töltötte be, hiszen azért nem volt akkora jelentősége - ma sincs akkora jelentősége - a részvénybefektetésnek sem a magyar lakosság, sem a magyar vállalatok számára, mint egy klasszikus nyugat-európai piacon - mondta.

Amerikában a tőzsde kapitalizációja a GDP 120 százaléka, még Lengyelországban is 40, míg nálunk ez 20 százalék alatt marad. Ennek sok oka van, de az biztos, hogy a tőzsde 25 éve összeforrt az elmúlt negyed század magyar gazdaságtörténetével - tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy amikor 25 évvel ezelőtt a Budapesti Értéktőzsdén elindult a kereskedés, erre a pályára számítottak-e, Korányi Tamás azt válaszolta: ennél optimistábbak voltunk. 1990. június 21-én, pár héttel az Antall-kormány megalakulása után a kelet-európai térség első tőzsdéje nyílt. Akkor úgy gondoltuk, hogy Budapest igazi regionális pénzügyi központ lesz - nemcsak mi, hanem a külföldiek is - idézte fel.

Az első részvényt, az IBUSZ-t, amit 4900 forinton 440 ezer darabos csomagot kínált fel az állami privatizációs ügynökség, 23-szorosan jegyezték túl, zömmel külföldi befektetők - hazaiak alig-alig jegyeztek. Akkor mindenki arra számított, hogy óriási felfutás lesz.

Nem véletlen, hogy a harmadik napnál 12800 forintot ért az IBUSZ-részvény. Aztán persze elindult lefelé, soha annyit nem ért. De az első három nap azt gondoltuk, hogy a tőzsde egy olyan hely, ahova az ember elviszi a pénzét, megveszi a részvényt, és utána figyeli, hogy az árak hogy mennek felfelé - mondta Korányi Tamás. Hozzátette: érdekes módon amiket az állam eladott, azok valóban jó cégek voltak, és hosszú távon is stabil cégek maradtak. A blue chip-jeink a 90-es évek közepén kerültek a tőzsdére: a Richter '94-ben, a MOL és az OTP '95-ben, az M-Telekom '97-ben.

Kiemelte: ha nem is minden ágazatban, de a magyar gazdaságnak nagyon értékes cégei hosszú távon ott vannak a tőzsdén. Ezek jól is jártak, de érdekes módon a példa nem talált követésre a magyar magáncégek körében.

A Budapesti Értéktőzsde legnagyobb baja, hogy amikor a privatizáció elült, attól kezdve a részvénykínálat nagyon esetlegessé vált, általában különböző obskúrus, majdhogynem gyanús cégek szerették akár csak technikailag is bevezetni a papírjaikat, hogy a tőzsde dicsfénye mögé bújjanak, és jelezzék, hogy ők is ott vannak. Ezek között jó néhány csúfos bukás is volt: az eddigi 126 bevezetésből körülbelül 20 cég csődbement, ugyanakkor az igazán sikeres magáncégek eddig sajnos távol maradtak a budapesti tőzsdétől - fogalmazott a napi.hu főszerkesztője.