A gazdasági portál cikke szerint, nem véletlen a felháborodás: a képlet mintegy másfélszer akkora veszteséget jelenthet a bankoknak, mint amit becslésként eddig közzétettek (összejöhet a 900 milliárd forint is.) A pénzintézetek úgy gondolják, jogilag nekik van igazuk, ezek az érveik:

1. Ehhez nincs joga az MNB-nek. az MNB adhat iránymutatást, de az nem lehet kötelező és kizárólagos ("ilyen segítségből nem kérünk"), hisz ez ügyben nincs jogalkotási joga a jegybanknak. A devizahiteles törvény sem kötelezi ilyenre őt.

2. A túlfizetéseket nem lehet tőketörlesztésként elszámolni. Ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt - ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel - elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni." - tartalmazza az új Ptk. 6:46. paragrafusa, hasonlóan a régi Ptk.-hoz. Dr. Vékás Lajos, a Ptk. egyik atyja magyarázata szerint "ha a kötelezett nem fizeti meg a teljes tartozását, a jogosult érdekvédelme élvez prioritást. A jogosult érdeke pedig annak megakadályozását kívánja meg, hogy a tőketartozás csökkenjen az egész tartozás kiegyenlítése nélkül" Ezzel szemben az MNB képlete a túlfizetést azonnali tőketartozás-csökkentésként számolja el, figyelmen kívül hagyva a törvényben meghatározott sorrendiséget.

3. A túlfizetést nem lehet előtörlesztésként elszámolni. Erre vonatkozóan számos érvet hallottunk a bankoktól: A.) A banki kölcsönszerződések döntő többsége értelmében az előtörlesztés feltétele, hogy az adós ezt a szándékát idejében (pl. legalább 30 nappal korábban) jelezze, hiszen az előtörlesztés a bankra többlet adminisztrációs és elszámolási feladatot ró, jövőbeni kamatbevételeit pedig csökkenti. Az azonnali előtörlesztésként való elszámolás ezt nem veszi figyelembe. B.) Ha egy bank előtörlesztésként számolja el a túlfizetést, önkényesen rendelkezik az adós befizetésével, pedig erre nincs joga. C.) A bankok extra költségeket (előtörlesztési díjat) számolhatnak fel a 2009. évi CLXII. törvénynek megfelelően, amiről az MNB képlete kegyesen megfeledkezik. D.) Az adós előtörlesztési szándéknyilatkozata nem pótolható utólag jogszabállyal sem. Bár az Alkotmánybíróság márciusban "felhatalmazta" a jogalkotót az utólagos, tömeges szerződésmódosításra, ez nem okozhatja egyik fél (jelenleg a bankok) jelentős érdeksérelmét sem. E.) Az ügyfelek túlfizetése forintban történt. A jogszerű, szerződésben szabályozott törlesztőrészlettel ellentétben nincs jogi alapja annak, hogy egy jogszerűtlenül történt túlfizetés éppen egy devizatartozást csökkentsen.

4. A jogalap nélküli gazdagodás szabályait kellene figyelembe venni. Bár a bankok álláspontja szerint az árfolyamrés alkalmazása nem volt jogalap nélküli gazdagodás, a Kúria ítélete és a devizahiteles törvény alapján most emellett tudnak érvelni. Ahogy a régi Ptk. 361. paragrafusa megfogalmazza az új Ptk. szellemiségét is: "Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni". Nem a múltat kell tehát "visszacsinálni", hanem a múltbeli jogalap nélküli gazdagodás miatti visszatérítést a hatályos jogszabályok alapján végrehajtani - mondják a bankok.

5. Lineáris késedelmi kamatot kellene alkalmazni. A jogalap nélküli gazdagodással pénztartozás keletkezik, amelynek visszatérítésével kapcsolatban a régi és az új Ptk. is kamatos kamat nélkül fogalmaz:

Régi Ptk. 301. paragrafus: "Pénztartozás esetében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes."

Új Ptk. 6:48. paragrafus: "Pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal - idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal - megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt."

Nincs szó kamatos kamatról (mint ahogy jellemzően a hitelszerződésekbe se foglaltak ilyet a bankok): a pénztartozást lineáris kamattal kell megfizetni, vagyis ha 7 évvel ezelőtt keletkezett 1 forint pénztartozása a banknak, akkor 6%-os alapkamattal számolva nem 1*(1,06)^7=1,50 forint most a tartozása, hanem 1+(0,06*7)=1,42 forint. Kamatos kamatot forrásink szerint csak akkor lehetne alkalmazni, ha ezt a felek a hitelszerződésben kikötötték volna. Ilyen szerződések azonban minden városi legendával ellentétben nem terjedtek el a hazai gyakorlatban - mondják.

Ezzel szemben az MNB álláspontja kifejezetten kamatos kamatot említ a már lezárt szerződések esetében: "Ha a szerződés már korábban megszűnt, akkor az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazásának költsége a szerződés megszűnésének napján a szerződés szerint fennálló adósság és a fentiek alapján átszámított adósság különbségének a fogyasztóval történő elszámolás napjáig kamatos kamattal növelt értéke. A kamatos kamat számításánál a mindenkori 3 havi bankközi kamatot kell használni, svájci frank esetén a 3 hónapos CHF Libor-t." Egyes forrásaink nemcsak azt vitatják, hogy kamatos kamatot kellene alkalmazni, hanem azt is, hogy - mivel jogalap nélküli gazdagodás nyomán keletkezett forinttartozásról van szó - külföldi alapkamatot kellene a már lezárt hitelszerződések esetében alkalmazni.Mi ez a képlet?

A Kúria és a parlament által tisztességtelennek nyilvánított árfolyamrés miatt nem csupán ki kell számítaniuk a bankoknak (a törvény hatályba lépése, vagyis július 26. után) 90 napon belül, hogy mennyi jár az ügyfeleknek, hanem a módszertant is el kell küldeniük az MNB-nek 60 napon belül, vagyis szeptember végéig. Megnőtt ezzel a különböző jogértelmezésekből származó esetleges bizonytalanság veszélye, ezért megelőző csapást mért erre a jegybank: a múlt héten közzétett képlet feketen-fehéren meghatározza, miként kell elszámolniuk az árfolyamrést. Bár e képlet használata nem kötelező, hisz nem jogszabályról van szó, az MNB ez alapján fogja lefolytatni a módszertani ellenőrzést, tehát a gyakorlatban mégis kötelező - mondják banki forrásaink.

Hogy kell kiszámítani a visszajáró összeget az MNB szerint?

Ki kell számítani a devizahitel kezdeti (az eddig ismerthez képest kisebb) devizaértékét úgy, mintha az akkori MNB-árfolyamon folyósította volna a bank a hitelt.

A hónapról hónapra már befizetett (devizában számított) törlesztőrészletből ki kell vonni az átszámított hitel árfolyamrés nélkül (devizában) számított törlesztőrészletét, és ez lesz a mindenkori túlfizetés.

A hónapról hónapra teljesített túlfizetést múltbeli (aktuális) tőketörlesztésként kell figyelembe venni a devizatartozásban.

A mindenkori tőketartozást tehát két tényező is csökkenti az eddig hitthez képest: a folyósítási árfolyam megváltoztatása (kisebb eredeti tőketartozás) és a múltbeli túlfizetések tőketörlesztésként való beszámítása (gyorsabban csökkenő tőketartozás).

A jelenleg fennálló devizaadósság és az átszámításból adódó devizaadósság közötti különbség adja az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazásának költségét a bankok számára.