Negyven százalékkal fog nőni a következő huszonöt évben a világ energiafelhasználása a Nemzetközi Energia Ügynökség előrejelzése szerint - mondta Orbán Anita, energiaellátás-biztonságért felelős nagykövet, az Infó Rádiónak. A növekedés különösen a fejlődő országokban, Kínában és Indiában lesz drámai.

Eközben az OECD tagországok felhasználása mindössze 4 százalékkal emelkedik majd ezen időszak alatt. Ez az átrendeződés Kovács Pál energiaügyekért felelős államtitkár szerint komoly kihívást jelent Európa számára.

A témáról bővebben hétfőn este, az InfoRádió 7 órakor kezdődő Energiainfó című magazinjában hallhatnak.

IEA: Európa jóléte múlhat a dráguló energián

Az energiapolitikának talán még soha nem volt ilyen nagy hatása Európa jólétének alakulására, mint manapság - figyelmeztetett az idei globális energiajelentés brüsszeli bemutatóján a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdásza. Fatih Birol szerint, még ha az EU makulátlanul el is végezné a házi feladatát, az európai energiaárak akkor is tartósan 2-3-szor magasabbak lesznek, mint az USA-ban - írja a BruxInfo.

Nem sok jót ígér Európa számára a Nemzetközi Energia Ügynökségnek (IEA) a globális energiafolyamatokat előrejelző ezévi jelentése, aminek brüsszeli bemutatóját pénteken tartották az Európa Barátai (Friends of Europe) nevű think tank konferenciáján. Fatih Birol, a párizsi székhelyű IEA főközgazdásza úgy véli, hogy a második világháború óta nem fordult elő, hogy Európa jövőbeni jóléte ilyen nagy mértékben függjön a helyes energiapolitikai döntésektől, amelyek szempontjából 2014 kritikusnak ígérkezik.

Birol szerint az EU számára több szempontból sem kedvező a csillagok állása. Először is az utóbbi egy-két évben jelentős mértékben átrendeződött a szereposztás a világ energiatérképén. A legszámottevőbb változás kétségkívül az, hogy az Egyesült Államok a nem konvencionális kőolaj és földgáz (palaolaj és palagáz) készletek kitermelésének következtében mostanra olaj- és földgáz importőrből exportőrré vált, mi több 2015-re várhatóan a világ első számú kőolaj-kitermelőjévé avanzsál. 2015 után előreláthatóan Brazíliában is megfordul a trend, és a nagy dél-amerikai ország olajexportőrré válik.

Az amerikai palagáz-forradalom alapvetően kihat az eddigi nagy ellátó Kanada helyzetére, amely mindinkább Ázsia irányába állítja át a kivitelét. Akárcsak Oroszország, amelynek ugyan régóta megbízható és jól fizető ügyfele Európa, de itt Ázsiával szemben csökkenőben van a gázfogyasztás. Az energiaforrások iránti globális energiakereslet kétharmada a következő években Ázsiában jelentkezik majd. Az IEA várakozásai szerint 2020-ig Kína lesz a piaci növekedés motorja, ám ezt követően a kínai kereslet lelassul, és India veszi majd át a stafétát. Ezzel párhuzamosan a Közel-Kelet országaiban is ugrásszerűen nő majd a következő években a kereslet, a térségnek 15 éven belül Kína jelenlegi fogyasztásának megfelelő mennyiségű kőolajra lesz szüksége.

Különösen rossz hír Európa számára, hogy részben az ázsiai konjunktúra miatt a következő évtizedekben is meghatározó fosszilis energiahordozók árainak további növekedése várható, aminek számottevő hatása lesz számos fejlett ország kereskedelmi mérlegére és a gazdasági válság utáni, még csak bimbózó kilábalásra is.

A gondokat tetézi, hogy különösen a palagáz térnyerésével jelentős árkülönbségek alakultak ki az egyes országok és országcsoportok között, aminek drámai következményei vannak a gyártóipar versenyképességére, különösen Európában és Japánban. Az amerikai ipari létesítmények például jelenleg háromszor olcsóbban jutnak földgázhoz, mint európai vetélytársaik, Japánban pedig egyenesen 5-ször nagyobb a vállalatok gázszámlája, mint az USA-ban. Mindez ahhoz képest, hogy 2009-ben még nem voltak nagyobb különbségek a globális gázárak között.

Fatih Birol szerint ez talán még nem is lenne akkora tragédia, ha belátható időn belül remény lenne a változásra. A neves közgazdász azonban arra számít, hogy a következő években sem változik majd a helyzet, az EU-ban a következő 20 évben is kétszer, háromszor többet kell majd fizetni a gázért, mint az USA-ban, és kisebb mértékben, de ugyanez érvényes a villamos energiára is.

Ez főleg két fogyasztói szegmensben érezteti majd a hatását. Még magasabb lehet az európai háztartások áram és gázszámlája, ami azzal jár, hogy a fogyasztói kosárban egyre nagyobb helyet foglal az energiafogyasztás el más kiadások rovására. A másik nagy vesztes az energia-intenzív ipar, amelynek költségeiben nagyobb hányadot tesz ki az energia. Különösen a petrokémiai ipar, a vegyipar, az alumínium és a fertőtlenítő anyagok gyártására szakosodott ipar járhat rosszul. Az IEA becslései szerint az energia-intenzív ipar globális piacán jelenleg meglévő 36 százalékos európai részesedés a növekvő energiaárak miatt a következő években körülbelül 10 százalékkal is csökkenhet.A Nemzetközi Energia Ügynökség főközgazdásza szerint nincs remény arra, hogy belátható időn belül egységes gázár jöjjön létre a világpiacon. Ezt a véleményét a cseppfolyós földgáz (LNG) szállításának költségeivel támasztotta alá. Miközben az USA-ban 3,5 dollár a gáz köbméterenkénti ára, addig a légnemű anyag cseppfolyósítása, tengeren történő szállítása, majd a gázhalmazállapot visszaállítása köbméterenként 5,5-6 dollárba kerül. Az az, mire az amerikai LNG-gáz Európába érkezik, addigra 10 dollár közelében van az ára, ami nagyon közel van a jelenlegi átlagos 11 dolláros árhoz. Fatih Birol ugyanakkor úgy véli, hogy az amerikai gáz javíthatja az európai vásárlók alkupozícióit és néhány dollárral lejjebb nyomhatja az árakat.

"Ezért is abszolút lényegesnek tartom, hogy az EU-nak szolid energiapolitikája legyen" - fogalmazott a szónok. Fatih Birol szerint ehhez négy-öt feltételnek kellene teljesülnie. Először is Európában még mindig jelentős kihasználatlan lehetőségek rejlenek az energiahatékonyság javításában, amivel - szerinte - lejjebb lehetne tornászni az energiaárakat. Másodszor: Európának energiakérdésekben egy nyelven kell megszólalnia, ami annál is fontosabb, mert a meglévő gázszállítási szerződések körülbelül kétharmada a közeli években jár majd le.

A harmadik kritériumnak az európai energiapiac integrációját nevezte. Ugyancsak kívánatosnak nevezte azt, hogy adottságaitól függően minden uniós tagállam vizsgálja meg, hogyan képes növelni belső forrásokból a hazai energiatermelését. Megjegyezte, hogy ahol erre van igény és lehetőség, ott az atomenergia is megfelelő irány lehet. "De, még ha az összes fent említett lépést is meghúznák Európában, akkor is fennmaradnának az árkülönbségek" - hűtötte le némiképp a várakozásokat a közgazdász, aki szerint éppen ezért is nélkülözhetetlen egy, az európai ipar fennmaradását biztosító átfogó stratégia kidolgozása.

Mechthild Wörsdörfer, a Bizottság energia főigazgatóságának osztályvezetője jelezte, hogy a testület szakértői jelenleg is dolgoznak azon a mélyelemzésen, ami a magas energiaárak összetevőit veszi górcső alá. Közölte, hogy a Bizottság a 2030-ig terjedő klímapolitikai kerettel együtt januárban teszi közzé az energiaárakról készülő jelentést.

Elöljáróban annyit elárult, hogy a magas árakban nagy szerepet játszik az adótartam, az átviteli rendszerre kirótt díjak és illetékek, továbbá a szubvenciók. Hozzátette, hogy az általános vélekedéssel szemben a villamos áram áraknak csak 5-6 százalékát teszik ki a megújuló energiák elterjedésének ösztönzésére hivatott állami támogatások. Az árak sokkal nagyobb részt más összetevőknek tudhatók be - közölte.

Fatih Birol várakozásai szerint a következő években energiapolitikai fronton a légkör felmelegedéséhez köthető aggodalmak helyett a növekvő energiaköltségek felett érzett általános nyugtalanság lehet a legfőbb motorja az áttörésnek. Az IEA főközgazdásza ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy minden szektorban növekedni fog a globális széndioxid kibocsátás, ami 3,6 Celsius fokos hőmérséklet növekedéshez vezet majd az ipari forradalom előtti kibocsátáshoz képest. "Ez jóval meghaladja a klímatárgyalásokon megcélzott 2 Celsius fokot és pusztító erejű következményei lesznek valamennyiünk számára" - figyelmeztetett.

Arra is rámutatott, hogy mostanra 50-50 százalék a fejlett és a feltörekvő országok részesedése a világméretű kibocsátásból. 2015-re pedig az egy főre jutó CO2-kibocsátás tekintetében Kína lehagyja majd Európát, így különösen nagy felelőssége van a klímavédelem terén.