A pénzügyi számlák előzetes adatai szerint az államháztartás nettó finanszírozási képessége 2011 harmadik negyedévével záruló elmúlt egy évben a GDP 5,4 százalékát tette ki. A finanszírozási képesség pozitív egyenlege elsősorban a 2011 első negyedévében elszámolt, magánnyugdíj-pénztári kilépések miatti, a háztartások által az államháztartásnak nyújtott tőketranszfer következtében alakult ki. A tőketranszfer hatását figyelmen kívül hagyva az államháztartás nettó finanszírozási képessége a GDP -4,2 százaléka volt az elmúlt egy évben.

Az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számított adóssága a GDP 82,0 százalékát érte el a negyedév végén. Az adósság harmadik negyedévi növekedéséhez, amely az éves GDP 5,9 százaléka volt, a forint árfolyamgyengüléséből származó átértékelődések és az új adósság nettó kibocsátását jelentő tranzakciók is számottevően hozzájárultak, körülbelül 65-35 százalékos arányban. Az államadósság ellen meghirdetett háborúban tehát egyelőre egyáltalán nem áll jól a kormány.

Figyelve a szeptember vége óta lezajlott további árfolyamgyengülést, nem lehet kizárni, hogy a három milliárd eurós devizahitel-törlesztés (devizakötvény és európai bizottsági hitel) ellenére is magasabban van most az adósságrátánk. A Portfolio.hu gyors becslése szerint a jelenlegi árfolyam mellett az átértékelődési veszteség és a devizatartalékból való hiteltörlesztés hatásai nagyjából kiegyenlíthetik egymást, így év végére nagyjából ugyanitt, azaz 82 százalék körül lehet a bruttó adósságráta.

Nyári kormányzati jelzések szerint az év második felében további mérsékelt adósságráta-csökkenés lett volna várható. Ez azzal függött (volna) össze, hogy az állam által átvállalandó magánadósság (MÁV, BKV), illetve PPP-kivásárlások hatását meghaladja az év második felében törlesztendő három milliárd eurónyi devizaalapú adósság, amelynek törlesztéséhez már bevonta az állam a devizaforrást (tehát az egyelőre felduzzasztja a kimutatott adósságot). Feltehetően azonban az adósságvállalások nem, vagy csak részben valósulnak meg az idén.

Az előzetes adatok szerint a háztartások nettó finanszírozási képessége 2011 harmadik negyedévével záruló elmúlt egy évben a GDP -5,6 százalékát érte el. A háztartások által az államháztartásnak nyújtott, a magánnyugdíj-pénztári kilépések miatti tőketranszfert figyelmen kívül hagyva a háztartások nettó finanszírozási képessége az elmúlt egy évben a GDP 4,0 százaléka volt.

A szezonálisan igazított negyedéves, illetve négy negyedéves gördülő számok is azt mutatják, hogy a háztartások megtakarításai fedezik az államháztartás finanszírozási igényét. (A nyugdíjpénztárak államosítása során befolyó óriási vagyontranszfer hatásától - az alapfolyamatok áttekintése érdekében - mindenhol eltekintett a portál.)

Adósság és árfolyam

A pénzügyi számlák előzetes adatai rávilágítanak arra, hogy milyen nagy veszteségeket tud okozni az árfolyamgyengülés az eladósodott gazdaságban. Az év eleje óta az állam a követelésein megnyert és a kötelezettségein elszenvedett (alapvetően az árfolyamgyengülésből fakadó) átértékelődésen összességében csaknem 500 milliárd forintot bukott. Pikáns az is, hogy az állam nem tőzsdézik valami jól (a Mol esetén biztosan nem): a harmadik negyedévben a tőzsdei részvényeken elszenvedett árfolyamveszteség nagyjából a GDP egy százaléka, 272 milliárd forint volt. Megjósolható, hogy ez a negyedik negyedévben tovább nőtt.

A lakosság a devizahiteleken szenvedi el a gyenge árfolyamot, ráadásul neki nincs is devizatartaléka, ami tompíthatná ezt a hatást (vagyis a kitettsége jóval nagyobb). Így aztán hiába látjuk, hogy a devizahitelek kapcsán az operacionális tranzakció 180 milliárd forintos pozitív egyenleget mutat (vagyis erőteljesen nettó visszafizető pozícióban vannak a háztartások), eközben 608 milliárd forinttal emelkedett a hitelállomány az átértékelődési hatás miatt.