Pavlovszkij a Moszkovszkij Komszomolec című lapnak nyilatkozva arra mutatott rá, hogy ha az európai partnerek fogják ellenőrizni Ukrajnában az orosz gáz áramlását, Ukrajna átkerül Európa érdekszférájába, vagyis az történik, amit Viktor Juscsenko elnök el akart érni.

Konsztantyin Zatulin, a FÁK-államok Intézete igazgatója szerint a történtek első sorban arról szólnak, hogy Ukrajna állami szinten nem képes döntéseket hozni és a már meghozott döntésekért vállalni a felelősséget. Az európai partnerek közül azok, akik viszonyban állnak a Gazprommal, remekül értik a problémát, de ritkán szólalnak meg. Folyamatosan hallható viszont azoknak a véleménye, akik minden rosszban a gonosz Moszkva kezét látják, és azt bizonygatják, hogy mindkét fél hibás. A politológus úgy vélte: amennyiben nem győz a józan ész, Oroszország kénytelen elgondolkodni gázértékesítési stratégiáján, s azon, hogy Nyugat-Európa helyett nem inkább Kelet felé kell-e vezetékeket építeni, bár ehhez persze idő kell.

Igor Bunyin, a Politikai Technológiák Központjának vezérigazgatója úgy látja: az orosz fél részéről a politikai cél egyebek között az volt, hogy érzékletesen bebizonyítsa a Nyugatnak, miféle narancsos forradalmat támogatott Ukrajnában és miféle emberek kormányozzák most az országot. Ez bizonyos értelemben sikerült is: a Nyugat mélyen csalódott Ukrajnában, ugyanakkor azonban újra feltámadt az "orosz medvétől" való félelem.

A Vedomosztyi című orosz üzleti lap Vagyim Karaszev ukrán politológust idézte, aki szerint Moszkva nyilvánvalóan mindent elkövet, hogy a keményen Nyugat felé orientálódó Viktor Juscsenko elnököt ne segítse, illetve hogy minimum megelőzze újbóli megválasztását, vagy jobb esetben elérje idő előtti lemondását. Moszkva pedig tanulva a korábbiakból a következő ukrajnai választásokon nem egyetlen lapra tesz fel mindent, hanem támogatja Viktor Janukovicsot, a Régiók Pártjának vezetőjét - egyben Juscsenko fő vetélytársát -, és Julija Timosenko kormányfőt is.

A politológus vélekedését a lapnak megerősítette egy a Gazpromhoz közelálló üzletember, aki elmondta: Timosenkónak Moszkvában támogatást ígérnek az elnökválasztáson, cserébe azért, ha a Gazprom ellenőrzése alá vonhatja az ukrán gázszállítási rendszert - amit jelenleg törvény tilt Ukrajnában.

A Vedomosztyi idézett egy volt magas rangú ukrán tisztségviselőt is, aki szerint az egész viszály mögött az áll, hogy Juscsenkót félrevezették: év végén azt jelentették neki, hogy a gáztárolókban lévő és az Ukrajnában kitermelt gáz mennyiségéhez csak igen kevés hiányzik az éves szükséglet fedezéséhez, vagyis egyelőre nem szükséges ezer köbméterenként 250 dollárért gázt vásárolni Oroszországtól. Igen ám, de a tárolók többsége az ország nyugati, a felhasználó ipari létesítmények keleti részén vannak. Vagyis a gáz Nyugatról Keletre szállítása kizárja az orosz export továbbítását. Az illető úgy vélte: Ukrajna azzal a tranzit megcsapolásával éppen azt akarta elérni, hogy Oroszország leállítsa a szállításokat és a vezetékek felszabaduljanak a belső szállítások számára.

Ivan Dijak, Juscsenko gázügyi tanácsadója ezt a feltételezést provokációnak minősítette. Kijelentette, hogy eddig minden vitából a Gazprom került ki győztesen: 2005-ben sikerült elválasztani egymástól a gáz árát és a tranzit díját, 2006-ban a RoszUkrEnergo közvetítő bevonásával lehetőséget szerzett az ukrán belső piacon történő közvetlen gázértékesítésre, s most a vezetékrendszer megszerzésére tör - mondta az illető.