A világ jelenleg mintegy tízezer egyedet számláló gepárdpopulációjának harmada él Namíbiában. Ott is számos veszélynek vannak kitéve: számuk a nyolcvanas években a felére csökkent a lakosság növekedése, az egyre sűrűbb közlekedés, a nem őshonos növényekkel való érintkezés és a marhatartók miatt, akik állataik védelmében gyakran megölték a gepárdokat. Az elmúlt időszakban azonban több állatvédő projekt segítségével sikerült stabilizálni, sőt egy kissé növelni is - 2500 és 3000 egyed közé - az ország gepárdállományát - írja a BBC hírportálja.

A nagymacskák védelméből a helyiek mellett a turisták is kivehetik a részüket. Bár egy ilyen önkéntes munkával egybekötött nyaralás kemény munkával jár, az állatok közelsége, a tűz körül elköltött közös vacsorák, a helyi focibajnokságban való részvétel vagy a namíbiai kirándulások rendkívüli élményeket ígérnek.

Az állatvédelem és a felelős turizmus iránt elkötelezett Great Projects iroda 2-12 hét hosszú, önkéntes munkával összekötött nyaralásokat szervez a Naankuse gepárdvédő projekttel közösen. A namíbiai fővárostól 45 percre található menhelyükön az önkéntesek közösségi szálláson vagy szafari sátrakban laknak, napközben bozótot irtanak, a gepárdok után takarítanak, de akár páviánkölykökre is vigyázhatnak.

"Jönnek hozzánk bankárok, tanárok, konyhás nénik, akik valami egészen mást akarnak csinálni, mint a mindennapokban és az állatvédők életét akarják élni" - mondta Afzaal Mauthoor, a Great Projects vezetője a BBC-nek.

Dorombolnak

Harriet Whitmarsh például, már többször is dolgozott önkéntesként a Naankuse menhelyen. Mint elárulta, számára a legmeglepőbb a gepárdokban nem fantasztikus sebességük volt, hanem az, hogy mennyire hangosan dorombolnak. "Olyan a hangjuk, mint egy csónakmotoré" - jegyezte meg.

A Naankuse célja elsősorban a gepárdok rehabilitációja és a vadonba való visszaszoktatása. Akadnak azonban olyan állatok, amelyek sérüléseik miatt nem tudnának életben maradni természetes élőhelyükön, így a turisták legnagyobb örömére az emberhez szokott állandó lakói is vannak a menhelynek.

A People and Wildlife Solutions (PAWS) elnevezésű önkéntes program az Africat-projekt része, amelynek célja biztonságos élőhelyet biztosítani a leopárdoknak és gepárdoknak. A szervezet, amely csaknem húsz éve kezdett el begyűjteni sérült vagy a háziállatokra veszélyt jelentő gepárdokat, ma egy rezervátumot működtet. Az önkéntesekre itt elsősorban fizikai munka vár. A marhatelepből átalakított rezervátum területén például, vízgyűjtőket kell ásni és irtani kell a tövisbokrokat is, amelyek megvakíthatják az állatokat.

Az önkénteseket itt minimum két, maximum nyolc hétre fogadják, és a munka után tábortűz melletti vacsorák, állatmegfigyelő túrák és szafarik várják a turistákat. Szállást a szabad ég alatt, sátrakban biztosítanak, és a PAWS egyhetes túrákat is szervez Namíbia dűnéi közé, tengerpartjára és történelmi városaiba.

Az Africat a namíbiai fővárostól 210 kilométerre, az Etosha Nemzeti Park határán található, ahol zebrák, gazellák, zsiráfok, ritka fehér orrszarvúk, elefántok és különböző madárfajok élnek.

Szintén az Etosha Nemzeti Park közelében található a Cheetah Conservation Fund (CCF), egy biológiai kutatási program, amelynek középpontjában a gepárdok rehabilitációja és a nagymacskákra vonatkozó biológiai adatok gyűjtése áll. Az önkéntesek itt az állatklinikán és a CCF telepén is dolgozhatnak, de részt vehetnek az anatóliai juhászkutya kölykök nevelésében is, amelyeket a helyi farmereknek adnak, akik így fegyver nélkül is meg tudják védeni állataikat a gepárdoktól.

Az önkéntesek itt akár luxuskörülmények között is lakhatnak: a 40-es években épült, hatszemélyes Babson House saját szakáccsal és - szomszédként - egy háziasított gepárddal várja azokat, akik nem elégednek meg a szerényebb körülményekkel.