Az amerikai gyermekgyógyász akadémia (AAP) új jelentését a Pediatrics című szakfolyóirat online kiadásában tették közzé. Ebben azt javasolják, hogy nagyobb mértékben vonják be a gyerekorvosokat a tetvesség kezelésébe, mert a szülők nem mindig ismerik a legjobb módszereket, és azt is nehezen döntik el, mikor van valóban szükség a kezelésre.

A hajtetvesség az amerikai szövetségi egészségügyi adatok szerint mintegy 12 millió gyereket érinthet minden évben az Egyesült Államokban, kezelésére évente akár egymilliárd dollárt (220 milliárd forint) is elkölthetnek. Bár a hajtetű nem terjeszt fertőzéseket, viszketést keltő hatása közismert.

A felnőtt tetű mérete nagyjából a szezámmagéval egyezik meg, ám sokszor nehéz észrevenni, mert igen gyorsan tudnak mozogni a hajas fejbőrön. Könnyebb megtalálni a serkéket, a tetű petéit, melyek leginkább a hajkorpára hasonlítanak, de azzal ellentétben a hajszál tövére tapadnak.

A mostani jelentés hangsúlyozza, hogy a korábbi megközelítés, miszerint az utolsó serke eltűnéséig otthon kellene tartani a gyerekeket, nem hasznos sem az érintettek, sem az osztálytársaik szempontjából, ezért "fel kellene hagyni vele". "Orvosilag nincs értelme, mert a serkék valóban a gyerekek hajszálára tapadnak. Úgy vélem, csak a hisztériát növeli, és feleslegesen mulasztanak a gyerekek az iskolából" - mutatott rá Barbara Frankowski a Vermonti Egyetem gyerekgyógyász professzora, a jelentés társszerzője.

A szerzők álláspontja szerint az, hogy néhány serke van a gyerek hajában, nem feltétlenül jelent teljes fertőzöttséget, ráadásul az egész osztályok vagy iskolák átvizsgálása hajtetű után sem bizonyult hatékony módszernek. Ehelyett a szülők vagy az iskolai védőnők akkor ellenőrizhetnék a gyerekeket, amikor a fejtetvek nagyobb kockázatának vannak kitéve, például azokat, akik vakarják a fejüket. A szülők időnként extrém intézkedésekbe fognak, amikor gyerekük haja tetves lesz - fölöslegesen.

A tetvek ugyanis elpusztulnak a túl meleg vagy túl hideg környezetben, ezért az ágynemű forró vizes mosása, vagy a plüssállatok néhány hétre való elzárása elegendő lehet ahhoz, hogy a tetvektől és petéiktől megszabaduljanak. A gyerekek fejbőrének szerekkel való kezelését csak abban az esetben ajánlja a jelentés, ha fertőzöttségük valóban igazolódott. A legjobb kezelési módról az iskolai védőnők adhatnak felvilágosítást a szülőknek, de szükség esetén a gyerekorvost is be kell vonni.

Frankowski arra biztatja a szülőket, hogy maradjanak olyan nyugodtak, amennyire csak képesek, hiszen nem a gyerekük testében van a parazita, hanem a hajában, és őrizzék meg humorérzéküket is, miközben a gyerek fejére koncentrálnak.