A GfK Austria közvélemény-kutató intézet három alkalommal is - 1987-ben, 1990-ben és 2007-ben - készített ugyan felmérést a "magányról", a szakemberek úgy vélik, hogy pontos adatok mégsem állnak rendelkezésre, mivel olyan összetett, sokarcú jelenségről van szó, amelyről nem illik beszélni.

A GfK arra az egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a választ, hogy "milyen gyakran érzi magányosnak magát". Mind a három alkalommal a megkérdezettek három-négy százaléka mondta azt, hogy nagyon gyakran. 1987-ben 26, 1990-ben 7, 2007-ben pedig 12 százalék válaszolt "gyakrannal". A magukat csak ritkán magányosnak érzők aránya 37 és 41 százalék között mozgott.

Az intézet felmérése alapján főképpen a fiatal férfiak, az iskolai tanulmányokat folytatók, az alacsony képzettségűek és csekély jövedelműek a legérintettebbek. Míg 1987-ben vidéken élt saját bevallása szerint a legtöbb magányos ember, 2007-ben már a közepes nagyságú városokban. A legkevésbé a nagyvárosiak minősítették magányosnak magukat.

Azt a szakmai "alaptételt", hogy az egyedüllét nem szükségszerűen azonos a magánnyal, bár a közöttük lévő kapcsolat kétségtelen, a statisztikai kimutatások is alátámasztják. Az állami Statisztikai Intézet adatai azt jelzik, hogy évről évre növekszik az egyedül élők száma az alpesi országban. 2006-ban 3,99 millió férfi közül 520.700 élt egyedül: egynegyedük a 30-39 korosztályhoz tartozott. A 4,19 millió nőből 698.400 volt az egyedülálló, a legnagyobb hányadot a 70 és 79 év közöttiek tették ki.

A magánynak azonban csak egyik megjelenési formája az egyedüllét, számtalan egyéb arca is van, függetlenül attól, ki milyen családi és szociális körülmények között él - állítja a Bécsi Tanácsadóközpont pszichológusa. A megnyilvánulási tünetek közé sorolta, ha valaki tehetetlennek, gyámoltalannak és társtalannak érzi magát, vagy olyannak, akit nem ért meg - vagy félreért - a környezete. Leggyakrabban az önértékelés hiánya rejlik mögötte: a félelem, hogy nem tudunk megfelelni a velünk szemben támasztott elvárásoknak. Az utóbbi magyarázza azt, hogy a nagy népszerűségnek örvendő közéleti személyiségek és a híres sztárok között is szép számmal akadnak olyanok, akik magányosnak vallják magukat.

A magány még mindig tabu - állítja a bécsi telefonos lelki szolgálat vezetője. Országszerte évente mintegy százezer hívást kapnak, a telefonálók kétharmada nő. A férfiak csak akkor nyúlnak a kagylóért, ha már valóban vészhelyzet van - mondja. A lelki vigaszt keresők hatvan százaléka egyedül él.