A Vizslás-Újlakról indult szerző 2007-ben kezdett blogolni, amikor az online jelenlét még kiforratlan területnek számított – írja a nool.hu.

Huszonnégy évesen kötötte meg első könyvszerződését, ami hirtelen országos nyilvánossághoz és hatalmas tempóhoz vezetett. Visszaemlékezése szerint a folyamatos szereplés, a szponzori elvárások és a kritikák komoly terhet róttak rá.

„Lehet, hogy négyszázezer ember szeret, és van négy vagy ezer, aki nem. Mégis az a négy vagy ezer marad meg benned.

Az ember valahogy a rosszra fókuszál.

[...] Ám egy napon megtörtént velem is az, ami oly sok emberrel megtörtént: önálló úton kezdett járni a nevem, és hozzám már semmi köze sem volt. Ott pedig azt éreztem, elég volt”

– mesélte a döntéséről az írónő.

A koronavírus-járvány idején négy évre hazaköltöző szakember ma már énmárka-építéssel foglalkozik, és úgy véli, a gyorsan felbukkanó szereplők túlnyomó többsége néhány éven belül eltűnik a folyamatos nyomás miatt. Tapasztalatai alapján a siker nem a másolásból, hanem a saját hang megtalálásából fakad.