Az ügy harmadrendű vádlottja, Kolovics János 2010 és 2014 között volt Szigetvár a polgármestere a Fidesz-KDNP színeiben, az elsőrendű vádlott, Z. L. M. önkormányzati képviselő volt. A 2010-es helyhatósági választások után a többségi önkormányzati tulajdonú vízközmű-szolgáltató kft. ügyvezetője a polgármester nevelt fia - az ügy másodrendű vádlottja -, M. G. lett.

A Baranya Megyei Főügyészség közleményében azt írta: a jogszabályváltozások miatt a város vízközmű-szolgáltató társasága más szolgáltató cégekbe olvadt. A képviselő-testület azonban úgy döntött, hogy a különös jelentőségű nem víziközmű-vagyonelemek - köztük a szigetvári gyógyfürdő és tanuszoda, a gyógyfürdőhöz kapcsolódó hotel - a város tulajdonában maradjanak. Ezek működtetésére új gazdasági társaságot kívántak létrehozni.

A vád szerint a polgármester azt szerette volna, hogy az új cég ügyvezetője is a nevelt fia legyen, szándékát azonban a képviselő-testület egy része nem támogatta. A városvezető több képviselőt is megkeresett - a minősített többségű döntéshozatalt igénylő - javaslat támogatására, ők azonban visszautasították kérését.

Az elsőrendű vádlott önkormányzati képviselő szorult anyagi helyzete miatt külföldön dolgozott - idézték fel a közleményben, amelyben kiemelték: a polgármester őt azért kereste meg, hogy a vegyen részt a döntő szavazáson. A képviselőnek a városvezető önkormányzati gépkocsit biztosított a külföldről történő haza-, illetve a visszautazáshoz.

Az elsőrendű vádlott szavazata által biztosított minősített többséggel 2013 októberében a képviselő-testület döntött az új gazdasági társaság megalapításáról, illetve M. G. ügyvezetővé választásáról.

Ennek kompenzálásaként a polgármester 2014 januárjában utasította nevelt fiát, hogy a képviselő cégével 3,8 millió forintos vállalkozási szerződést kössön - olvasható a közleményben.

A vád szerint az elsőrendű vádlott cége munkát nem végzett, ennek ellenére a cégvezető teljesítésigazolást állított ki a vállalkozói díj kifizetésére.