A legutóbbi incidenssorozat augusztus 24-én kezdődött: az United amerikai légitársaság járatán az egyik utas egy "térdvédő" nevű, külön erre a célra alkotott eszközzel megakadályozta, hogy az előtte ülő hátradöntse az ülés támláját és azt a szerkezetet az utaskísérő kérésére se volt hajlandó eltávolítani. Erre az előtte ülő utas leöntötte egy pohár vízzel. Három nappal később a Miamiból Párizsba tartó járaton két utas összeverekedett egymással, ismét csak az egyik ülés hátrahajtása miatt, s a gépnek Bostonban meg kellett szakítania útját. Augusztus legvégén pedig a Delta amerikai légitársaság New Yorkból Floridába tartó repülője szállt le idő előtt Jacksonville városában, mert az egyik utas elszunyókált, fejét a lehajtható tálcán nyugtatva, és jól beverte magát, amikor az előtte ülő hátradöntötte háttámláját.

A légitársaságoknak tehát manapság már nem csak a terrorfenyegetésekkel, az Ebola-járvány veszélyeivel, illetve az izlandi vulkánkitörések okozta esetleges közlekedési káosszal kell megküzdeniük: a mind idegesebb utasok is bonyodalmakat okoznak. Ez utóbbiakat ugyanis egyre több stressz éri. Hosszú sorokban várakoznak a repülőtereken a biztonsági átvilágításra, ott tolonganak, furakodnak a beszállókapuknál, hogy elsőként mehessenek a fedélzetre, ahol azután megindul a küzdelem azért, hogy csomagjaikat felpakolhassák a fejük feletti, szűkös rekeszekbe. Már akkor bosszúsak, amikor még le sem huppantak üléseikbe: s ekkor jön az újabb trauma, az, hogy alig férnek el a helyükön. Ilyen körülmények között lassan időszerű lesz az indulás előtti, minden gépen ismertetett biztonsági instrukciókat kiegészíteni egy pótlólagos mondattal: "kedves utasaink, kérjük, legyenek udvariasak társaikkal!"

Egyes amerikai légitársaságok egyre több módon csennek el területet az ülésektől: van, ahol kisebbre cserélik a wc-ket, előfordult, hogy a lábtér vagy könyöktér területét vágták meg legalább 2,5 centiméterrel, de próbálkoznak vékonyabb üléstámlákkal és kisebb lehajtható tálcákkal is. Ezekkel a módszerekkel járatonként 4-10 új ülést is be tudnak rakni a repülőkbe.

Az üléseket egyre közelebb tervezik egymáshoz - nyilatkozta Sara Nelson, az amerikai utaskísérők egyesületének elnöke, hozzátéve: újabban folyamatosan kezelni kell az ebből adódó konfliktusokat. " S ráadásul még nem is vagyunk mindennek a végén. A feltételek úgy változnak, hogy egyre több és több konfliktussal számolhatunk" - mondta.

"A probléma gyökere az, hogy az ülések rosszul vannak megtervezve" - idézi a The New York Times című amerikai napilap online kiadása Kathleen M. Robinette egyetemi dizájnkutatót, aki részt vett egy több mint 4400, észak-amerikai, holland és olasz nemzetiségű ember testméreteit három dimenziós technikával is felmérő kutatásban. A vizsgálat abból indult ki, hogy az üléseket általában úgy tervezik, hogy nagyobbak legyenek, mint a férfiak 95 százalékának a testméretei. Mivel a nők általában kisebbek, mint a férfiak, a tervezők nagy része úgy gondolja, hogy ez elfogadható nekik is. Ez azonban tévedés. Például a csípőszélességben az észak-amerikai férfiak és a nők között 6,5 centiméternyi különbség van a nők javára - ennek eredményeképp egy másik felmérés szerint minden negyedik nő számára túl szűk az ülőhely.

Az utasok számára az is fokozza a problémát, hogy az amerikai gépek egyre telítettebbek: a hazai járatokon idén átlagosan 84 százalékos volt az eladott helyek száma, szemben az öt évvel ezelőtti 81 és a tíz évvel ezelőtti 74 százalékkal. Azaz egyre kevesebb az utasok közötti üres ülés.

A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) szerint a szabályszegően viselkedő utasok "egyre fokozódó problémát" jelentenek, s az elmúlt 3 évben immár minden 1300. járatnál okoztak valamilyen incidenst magatartásukkal. Szerencsére azért ezek általában nem olyan súlyosak, hogy emiatt a gép soron kívüli leszállására legyen szükség.

A repülő útjának megszakítását a pilóta dönti el, azt mérlegelve, hogy a felzaklatott utas jelent-e veszélyt a többi ember számára, esetleg terroristaként viselkedik-e - mondta a Delta amerikai légitársaság szóvivője. Az útiterv megváltoztatásának azonban borsos ára van, óránként 6000 dollárba kerül a légitársaságoknak, amiben nincsen benne a repülőtér használati díj, illetve átszállás esetén számos utas lekési a csatlakozó járatát is.

A júniusig tartó 12 hónapban az amerikai légitársaságok 14 903 járata szállt le a célállomástól eltérő helyen, ami az évi 6 milliós járatszámnak kevesebb, mint 0,25 százaléka. S az ilyen esetek a leggyakrabban a rossz időjárási körülményekre és technikai problémákra vezethetők vissza.