A Nyugat-Magyarországi Vadásztársaságtól október elsején érkeztek mezei nyulak tetemei az Állatorvostudományi Egyetemre, ahol a patológiai, kórszövettani és virológiai vizsgálatok során myxomatosist állapítottak meg a szakemberek a beküldött tetemekben. Az egyetem Vad-, Hal- és Méhegészségügyi Tanszékének vezetője az InfoRádióban elmondta: a tanszék Vadegészségügyi, Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Osztálya foglalkozik apró vadállományi egészségügyi kutatásokkal, és tisztában voltak vele, hogy létezik ez a szezonális betegség. Már 2014-ben Angliában felfedezték a kórt mezei nyulakban, néhány évvel ezelőtt pedig Spanyolországban és Portugáliában ütötte fel a fejét a betegség egy másik fajban, ami rokon a mezei nyúllal, így valószínűleg utóbbira is átterjedt. Gál János hozzátette: várható volt, hogy Magyarországon is megjelenhet a myxomatosis, ugyanis idén már Ausztriában is azonosították.

A kórképet a házi nyúlban és az üregi nyúlban már régebben kimutatták, jellegzetes klinikai tünetekkel, kórbonctani elváltozásokkal. A betegséget egy DNS-vírus okozza, amelyet szúnyogok oltanak át fogékony gazdákba a vérszívás alkalmával, de más külső élősködők is szerepet játszhatnak a terjesztésében, a nyulak esetében például a bolhák. Gál János elmondta: a vírus a szervezetbe behatolva elszaporodik, majd betör a véráramba, amely állapotot szaknyelven virémiának neveznek. A belső szervekben is tud szaporodni a vírus, ezt követően pedig újra betör a véráramba, és eljut a számára kedvező helyekre, így például a bőrbe, ahol lezajlik az utolsó szaporodási fázis, ami a klinikai tüneteket eredményezi. Ezek a következők lehetnek:

• szemhéjon, ajaktájékon vagy ivarszervek tájékán göbök, hólyagok keletkeznek,
• másodlagosan a legyengült állatokban kötőhártya-gyulladás alakulhat ki,
• heveny orrüregi gyulladás is előfordulhat,
• az ivarszerv és a végbélnyílás ödémás kitüremkedése.

A kötőhártya-gyulladás, illetve a szemhéj-duzzanat zavarja az állatokat a tájékozódásban, nehézkesebben zajlik a táplálékfelvétel, és a veszélyes ragadozókat is nehezebben érzékelik. Az Állatorvostudományi Egyetemre október elsején két mezei nyúl tetemét juttattak el, mindkettő közúti baleset következtében pusztult el. Vélhetően tájékozódási zavar miatt tévedhettek az úttestre. Az ő esetükben is a szemhéj és a száj körüli területen voltak megfigyelhetők az említett tünetek.

Súlyos bőrtünetekről van szó, így az érintett állatok döntő többsége végül elhullik.

Mivel a megbetegedő nyulak nehezen tájékozódnak, könnyen a ragadozók prédáivá válnak. Az MTA doktora figyelmeztetett: a kórokozó jelen van már Európában is jó ideje, és a legnagyobb problémának azt nevezte, hogy Európában olyan mezeinyúl-populációkkal találkozik, amelyek korábban nem voltak érintettek ezzel a betegséggel. Magyarán „az immunrendszerük felkészületlen ennek a kórokozónak a támadására”, ebből kifolyólag az előzetes kutatások, vizsgálatok alapján, ahol felüti a fejét a betegség, ott a mintákban elég nagy százalékban jelenik meg a klinikai tüneteket mutató beteg állat.

A myxomatosis tekintetében a mostani az első járványidőszak, ezért Gál János szerint valószínűleg több áldozattal is fog járni. A későbbiekben, ha egy ilyen járvány visszatér vagy ismétlődik, akkor elképzelhető, hogy a populáció immunrendszere jobban hozzászokik a kórokozóhoz, és nem lesznek olyan drámai következmények, mint most. Ugyanakkor az egyetemi tanár megjegyezte, hogy ez csak hipotézis. Jelenleg is folynak a vizsgálatok, gyűjtik az adatokat, hogy további következtetéseket tudjanak levonni. Gál János szerint a későbbiekben,

ha levonul a járvány, azt lesz igazán érdekes megfigyelni, hogy a populációk hogyan tudnak regenerálódni, fel tudnak-e épülni újabb populációk.

Mint fogalmazott, ez nagyon fontos fejlemény lesz, és további több nyitott kérdésre is választ adhat majd.

Mivel vadon élő állatokra emberi beavatkozással nagyon nehezen lehet hatni, mesterségesen kevés lehetőség van a védekezésre. Egy túlszaporodott populációt például vadászattal lehet a környezeti eltartó képesség szintjére hozni.

Konkrétan a myxomatosis ellen jelenleg nincs gyógyszer, de Gál János vélekedése szerint nem is kivitelezhető, hogy szabad területi vadállományban minden egyes állatot kezeljenek ilyen módszerrel.

Emberi eszköz a mezei nyúl populációk megvédésére az lehet, ha igyekszünk megtartani az egyensúlyt a természetes, környezeti eltartóképesség és a vadon élő mezei nyúl populáció között.

Figyelmeztetett, hogy télen a mezei nyulak kevesebb táplálékhoz jutnak, így nagy segítséget jelent, ha kiegészítő vagy egyéb vadgazdálkodási módszerekkel támogatjuk a téli túlélésüket, illetve az immunrendszerüket. Az a klasszikus lehetőség, hogy injekciós vagy gyógyszeres kezelést alkalmaznak, vadon élő populációk esetében „nagyon nehézkes” a tanszékvezető egyetemi tanár megfogalmazása szerint.

Gál János elmondta még, hogy a myxomatosis jelen tudásunk szerint nem veszélyes sem az emberre, sem a vadászkutyákra. Bár életszerű lehet, hogy az erdőben vagy mezők környékén túrázók kutyát sétáltatva találkoznak megbetegedett mezei nyúllal vagy tetemmel, a kórokozónak, illetve a vírusnak „nincs képessége arra, hogy az embert vagy a vadászebet megfertőzze, megbetegítse”.