Az egyik oldalon egy demokrácia áll, amely négyéves választási ciklusokban gondolkodik. A másikon viszont egy olyan állam, amely évtizedekben számol. Donald Trump Kína elleni gazdasági offenzívája ennek a történelmi időütközésnek a terméke. Az amerikai politika hirtelen rádöbbenése arra, hogy a globális vezető szerepet nem lehet megtartani, ha közben a gyárak, az ellátási láncok, valamint az ipari önbizalom a Csendes-óceán túlpartjára költözik. A kérdés csak az, hogy lehet-e az USA sikeres akkor, ha a politikai berendezkedése nem támogatja a hosszú távú stratégiai célokat.