Az állam évtizedek óta tartó, fokozatos visszavonulása az idősek otthoni gondozásából szerte Európában erősen piacosította a szektort. Ez a folyamat Magyarországon ugyan még a kezdeti fázisában tart, bizonyos trendek azonban már most kirajzolódni látszanak. Katona Noémi, a Budapeti Corvinus Egyetem adjunktusa, és Gábriel Dóra, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet kutatója egy, a témáról az év elején megjelent nemzetközi kötetben elemezte az otthoni idősápolás jelenlegi magyarországi helyzetét.

Miközben a társadalom idősödésével folyamatosan nőnek a gondoskodási igények, hiszen egyre többen és egyre hosszabb ideig élnek, az állami ellátórendszer le van maradva, nem bővült az igényeknek megfelelően sem az idősotthonokban az ellátotti helyek száma, sem pedig a házi idősellátásban a szolgáltatások mértéke – mondta az InfoRádióban Katona Noémi.

"Egyre kevésbé elérhetőek az állami ellátási formák, így egyre többen kénytelenek vagy otthon, saját maguk megoldani az idősellátást és így a családtagok gondozzák az időseket, vagy pedig piaci szolgáltatásokhoz folyamodni, ami legtöbbször azt jelenti, hogy egy háziápolót alkalmaznak, és nagyon gyakran feketén. Ezt leginkább a felső középosztály engedheti meg magának, hiszen napi átlagban 12-15 ezer forint egy bentlakásos ápoló díja, amit felszorozva 30-cal egy elég jelentős összeget kapunk" - mutatott rá a Corvinus adjunktusa. Megjegyezte, a pénzt sokszor a tágabb család adja össze, de így is nagy terhet jelent.

A várólisták nagyon hosszúak, de már nincs arról statisztikai adat, hogy hányan szorulnak ellátásra, illetve hányan alkalmaznak házi ápolót. Az ismert, hogy 56 ezer körül van a kifejezetten idősellátást biztosító intézményekben a férőszám, de a várólisták nagyságát 2019 óta nem publikálja a KSH. Ezek akkor 30 ezer fő körüliek voltak.

"Most azt hallani idősotthonokból, hogy a várólisták jellemzően növekszenek és

most már minden második helyre vár valaki, vagy akár már többen is ennél, és gyakran évekig várnak, és nagyon sokan előbb elhaláloznak, minthogy bejutnának az otthonba"

- mondta Katona Noémi.

A helyzetet az egyházi fenntartású intézmények csak kis mértékben tudják enyhíteni. Bár több ilyen intézmény van most, de lényegében csak az otthonok fenntartója változott. Mint az adjunktus rámutatott, az egyház magasabb normatívát kap ugyanazért az ellátásért, tehát a lehetősége megvan, hogy akár magasabb béreket fizessen a gondozóknak vagy valamilyen szempontból jobb ellátást biztosítson. Ezt a kutatásban nem vizsgálták, viszont az látszik, hogy az állam bár emiatt növelte az idősellátásra fordított kiadásait, nem a férőhelyszámot bővítette.

A gondozók oda mennek, ahol több pénzt kapnak, ami miatt sokan külföldön dolgoznak inkább, Magyarországon pedig lényegében nem lehet elégséges mértékben pótolni a kieső létszámot.

"Sokat interjúztunk különböző közvetítő ügynökségekkel, akik az ápolókat kötik össze családokkal, illetve az idősápolókat képző szervezetekkel, és nagyon sok helyről azt hallottuk, hogy nincs elég utánpótlás. Sokan életkoruk miatt elhagyják a szakmát, és jellemzően a fiatalok mennek külföldre. Közben külföldi magyar állampolgárok érkeznek az országba, Erdélyből, Kárpátaljáról, de nem olyan számban, mint amennyien elmennek. Persze erről sincsen konkrét statisztikai adat, mivel általában feketén dolgoznak" - mondta.

Sokszor nem közvetítő cégeken vagy ügynökségeken találnak ugyanis idősápolót a családok, hanem közösségi oldalak csoportjaiban vagy informális kapcsolatokon keresztül, és persze a gondozók egymást is ajánlják. Katona Noémi megjegyezte, az ismerősök személyes tapasztalata nagyon sokat nyom a latban.