Bármilyen témáról beszélünk, az oktatás előbb-utóbb képbe kerül, mondta az Eötvös József Csoport a Közoktatás helyzete című online rendezvényén Filippov Gábor politológus, aki szerint a közoktatás átalakítását hat pontban kell megoldani.

Az első ezek közül a jövőkép hiány. Szerinte Magyarországon ugyanis az oktatási rendszerről az utóbbi hosszú években nem nagyon gondolunk semmit, hogy mire való, mit várunk el tőle, hogy minek is ölünk bele annyi pénzt, amit általában kevesleni is szoktuk egyébként, és miért lenne szükségünk egy jó oktatási rendszerre.

A második beavatkozási terület Filippov Gábor szerint a pedagógushiány. Megfogalmazása szerint, gondolhatunk bármit arról, hogy mi a baj a magyar oktatási rendszerrel, hogy szükség van-e tantárgyakra, hogy hogyan kellene lebontani a diák és a tanár közötti falakat, hogy tükrözött osztálytermi-, digitális vagy bármilyen oktatás akarunk,

a fő kérdés jelenleg, hogy 15 év múlva ki fogja működtetni a rendszert.

A politológus a harmadik beavatkozási területnek a teljesítményhiányt, a negyediknek a hatékonysághiányt, a finanszírozás hektikusságát látja, míg az ötödik területnek az autonómiahiányt véli. Annál is inkább, mert elmondása szerint az elmúlt tíz év során a hazai intézmények kezében hagyott napi döntési jogosultságok az összes döntés kétharmadáról 29 százalékára csökkentek. Ez azt jelenti, hogy egyre több döntést vesz a kezébe az állam, illetve annak meghosszabbított szervei, és egyre kevesebb döntést hagynak, ide értve a szakmai és financiális döntéseket is az iskolák vezetőinek és tanítóközösséginek.

Filippov Gábor szerint a hatodik beavatkozási pont az esélykülönbségek felszámolása kell legyen. A politológus emlékeztetett, Magyarországon extrém nagy a korai iskolai lemorzsolódás aránya.

A felvázolt problémákra a megoldási javaslatok között említette például szűk tíz év alatt a pedagógusok bérének az átlagfizetés kétszeresére emelését, a pedagógusélet vonzóbbá tételét, hogy a diákok és a szülők felnézhessenek rájuk. Hangsúlyozta, a lényeg két dolog: a pedagógusképzés ne frontális, poroszos, 19. századi képzés legyen, másrészt kerüljön közelebb a gyakorlathoz. Vagyis ne letudandó, rövid feladat legyen az, hogy a hallgatók a diákokkal találkoznak.

„A képzésük kezdetétől legyen szoros kapcsolatuk az akadémiai kutatással, és mindenfajta társadalmi hátterű gyerekkel”

– magyarázta.

Filippov Gábor szerint az átmeneti időszakban meg kell könnyíteni a nyugdíjas pedagógusok visszafoglalkoztatását. A politológus szerint az iskolákban ma a legkonzervatívabbaknak a 20. században nevelkedett szülők számítanak.