A sok helyen fellobbanó lángtenger, ami Szibériára minden nyáron jellemző, hárommillió hektár tajgaerdőt pusztított el, főként a Bajkál-tó környékén és attól északra, ami a magyarországi erődterületek másfélszerese – ismertette az InfoRádiónak nyilatkozó Gálhidy Lászlót, a WWF Magyarország erdővédelmi projektfelelőse.

Azzal kapcsolatban, hogy a héten még 1600 új tüzet regisztráltak, és júliusban, a nagy erdőtűz idején 20-50 ezer új tűz gyulladt ki, a szakember megjegyezte: a tűlevelű erdőre jellemző, hogy a nyári szárazságok idején

lángra tudnak kapni öngyulladással is, ami velejárója a természetes erdődinamikának

– magyarázta a szakember. Amazóniával ellentétben nem arra kell gondolni, hogy emberek borítják lángba a faállományt, hiszen már egy harmatcseppben összegyűlő hőenergia is be tud indítani egy tüzet, ami aztán a lakatlan területek miatt sokszor akadálytalanul képes terjedni. A tajga erdőségei alkalmazkodtak is ehhez a viszonyokhoz, szükség is van az időnkénti tüzekre, hogy megújuljanak és változatos faösszetételűek legyenek, tette hozzá.

Ugyanakkor nyilvánvaló, folytatta a WWF Magyarország munkatársa, hogy

a klímaváltozás olyan irányba tolja el a folyamatokat, amely már aggasztó, hiszen ekkora területen, mint idén nyáron, nem szokott égni az erdőterület,

az ezzel járó hatalmas füst pedig mérgező anyagok tömkelegét sodorhatja a lakott területekre, katasztrófaközeli helyzetet teremtve – fogalmazott.

Ráadásul az intenzívebb edőtüzek nemcsak a faállományt és az avart perzselik föl, hanem a termőréteget is átforrósítják, valamint az ez alatti, állandóan fagyott, úgynevezett permafrost réteget megolvasztják, és ezekből további szén-dioxid, illetve metán kerül a levegőbe.

Vagyis a klímaváltozás indukálta erdőtüzek pozitív visszacsatolással erősítik magát a klímaváltozást is, és minél több ilyen évet élünk meg, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy gyorsan sodródunk az egyre rosszabb forgatókönyvek irányába, fogalmazott Gálhidy László.