A legfontosabb célkitűzés a magyar agrárium versenyképességének javítása. Ebben sajnos elmaradásunk van. Tisztelet a magyar gazdáknak, hogy 2010 és 2017 között a kibocsátást 52 százalékkal növelték, az EU-ban a harmadik legnagyobb bővülést elérve. Ugyanakkor az egy hektáron elért jövedelmünk az uniós átlagnak csak 59 százaléka, vagyis hatékonyságnövelő intézkedéseket kell meglépnünk - nyilatkozta a Világgazdaságnak Nagy István agrárminiszter.

Mint mondta: az első és legfontosabb dolog, amivel foglalkozni kell, mert gúzsba köti a mezőgazdaságot, az az osztatlan közös tulajdon. Ennek megszüntetéséhez rendezni kell például az öröklési ügyeket, de most szerencsés csillagzat alatt vagyunk, mert megvan a kétharmad, tudunk alakítani a szabályokon. Ugyanakkor azt remélem, hogy ez van olyan fontos kérdés, hogy az ellenzék támogatását is meg lehet szerezni hozzá - vélekedik a tárca vezetője.

A miniszter arról is beszélt, hogy a versenyképesség-növelés egyik eszköze az öntözésfejlesztés, minden, amit teszünk, ezt kell hogy szolgálja.

"Gondolok itt például arra, hogy meg kívánjuk duplázni az üvegházi zöldségtermelés kapacitását, támogatjuk a precíziós fejlesztéseket, a generációváltást, korszerűsítjük az agrárszakképzést, jövedelemstabilizáló alapot hozunk létre, vagy hogy átirányítunk a mezőgazdaságba 50 ezer közfoglalkoztatottat, méghozzá állandó munkaerőként. Magyarországra sokkal kevesebb víz érkezik, mint amennyi elhagyja az országot, megvan tehát az erkölcsi alapunk arra, hogy az itt maradó vízzel gazdálkodjunk. Most 85 ezer hektárt öntözünk, a csatornahálózatunk azonban 200 ezer hektárra van kiépítve, de elhanyagolt, öntözési igény pedig félmillió hektáron lenne. Sarkalatos kérdés a felszín alatti vízbázis megőrzése. Nem is szeretnék abba a hibába esni, hogy erről vitatkozunk, és közben a felszíni vizekkel nem történik semmi. Ezért szeretném külön kezelni a felszín alatti és feletti vizeket" - mondta Nagy István.

Hozzátette: szoros együttműködésre készülnek a BM-mel. A miniszterelnökkel abban állapodtak meg, hogy mivel a belügynek rendszere és eszközei vannak a csatornák kiépítésére és karbantartására, ez ott marad, de a BM hatásköre csak addig tart, amíg a víz elér a gazdák birtokáig. Onnan kezdve az agrárminisztérium által felállítandó öntözési ügynökség határozná meg azt a jogszabályi környezetet, amely alapján a gazdák hozzájutnak a vízhez.