Életpálya

1956. október 26-án Mosonmagyaróváron a munkások, a diákok és a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói tüntetést szerveztek a Budapesten harcoló ifjúság támogatására. A menet eljutott a határőrlaktanyához, ahol a fegyvereken kívül a nyugati határ biztosítását szolgáló operatív anyagot – azaz hírszerzési iratokat, hálózati anyagokat – is őrizték. Fekszi László alezredes, a győri határőrkerület parancsnoka parancsot adott a határőröknek, hogy ezt az operatív anyagot semmiképp se hagyják, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Délelőtt a laktanyából rendkívül sok halálos áldozattal és sérülttel járó sortüzet adtak le a fegyvertelen tüntetőkre. A sortűz után három határőrtisztet a tüntetők meglincseltek. Ezt később a kádári megtorló gépezet a forradalom megyei történetének középpontjába helyezte azzal, hogy a Földes Gábor és társai elleni perben összekapcsolta a Győri Nemzeti Tanács tevékenységével. A nyilvánosság előtt lefolytatott győri per a Kádár-kormány számára különös jelentőségű volt, a készülő Nagy Imre-per egyfajta vidéki főpróbájának szánták. A vádlottakat a vádhatóság elgondolásának megfelelően választották ki: megkülönböztették a szervezkedés szellemi vezetőit, illetve azokat, akikre ez a szellemi elit támaszkodott, a lincselő fasiszta csőcseléknek nevezett egyszerű munkásembereket. Utóbbiak közé sorolták a nyolcadik rendű vádlott Cziffrik Lajost is.

Cziffrik 1914-ben Mosonmagyaróváron született, szülei napszámosok voltak. Az elemi iskola négy osztályát végezte el, ő is napszámba járt addig, amíg be nem hívták katonának. A második világháborúban frontszolgálatot teljesített, 1945-ben megszökött az egységétől. A háború után nyolc hold földet kapott, 1949-ben Magyaróváron ő lett a téesz első tagja. 1951–1952 között a szövetkezet elnöke volt, ám ő maga kérte a leváltását azzal az indokkal, hogy az elnökséggel járó adminisztrációhoz nem ért. A forradalom kitörésekor már tehenészként dolgozott ugyanott. Első feleségétől elvált, későbbi élettársától két gyermeke született.

1956. október 26-án éppen a mosonmagyaróvári kórház környékén járt, amikor odaérkeztek a sortűz első sebesültjei. „Előttem vették le a sebesülteket a kocsiról. (...) Én rosszul lettem a vér látásától, s elmentem haza”– vallotta később, a forradalom utáni perében. Másnap – vallomása szerint – azért utazott Mosonmagyaróvárra, hogy borbélyhoz menjen, de megtudta, hogy az előző napi sortűzben megsebesült a bátyja fia is. A kórházhoz sietett, ahonnan éppen kihozták Stefkó József határőrtisztet, akit a tüntetők a sortűz egyik felelősének tartottak. Az ott lévők bántalmazták, majd felakasztották őt. A vád szerint Cziffrik többször megrúgta az áldozatot, amit a bíróság gyilkosságnak és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételnek minősített. Ténynek állította be, hogy Cziffrik előre megfontoltan, az ölés szándékával érkezett a kórház elé. A védelem ugyanakkor erős felindulásra hivatkozott, amit a bíróság elutasított azzal, hogy a sortűz ugyan fokozta az általános izgatottságot a helyiek körében, de nem túl nagy mértékben, hiszen ha így lett volna, akkor az áldozatok hozzátartozói lettek volna azok, akik lincselnek. Az államellenes bűncselekmény indoklásánál az ítélet leszögezte: „A vádlottak (...) szándéka ÁVH-s tisztek megölésére irányult. Ez adja cselekményük politikai tartalmát.”

Cziffrik Lajost első fokon a Győri Megyei Bíróság Gyepes István vezette különtanácsa 1957. június 10-én bűnösnek találta az ellene felhozott vádakban, és halálra ítélte. A legsúlyosabb büntetést mindössze hét sorban indokolták meg, hivatkozva a cselekmény „tárgyi súlyára és az enyhítő körülmények hiányára”. Ítéletét a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Ledényi Ferenc hadbíró ezredes vezette különtanácsa jogerőre emelte. A megtorló perben hét halálos ítélet született. Kivégezték a „Nagy Imre-vonal” hívének tartott Földes Gábort, a horthysta reakció képviselőjének szerepére szánt Tihanyi Árpádot, Gulyás Lajos református lelkészt mint az egyházi reakció megszemélyesítőjét, vagyis a győri forradalmi események legfontosabb irányítóit. Ezenkívül a csőcselék közé sorolt Kiss Antalt, Weintráger Lászlót, Szalai Ferencet, Cziffrik Lajost és Zsigmond Imrét. Szigethy Attilát – a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökét – külön eljárásban akarták bíróság elé állítani, ezt azonban Szigethy öngyilkossága megakadályozta. A Kádár-rendszer törekvése, hogy a megyei nagyszabású per tükrözze a párt viszonyulását a forradalmi eseményekhez, végül teljesült: a hét jogerős halálos ítélet azt szemléltette, hogy az ellenforradalom és a gyilkolás kéz a kézben jár. Cziffrik Lajoson az ítéletet 1958. január 15-én hajtották végre.

Forrás, rodalom:

Földes Gábor és társai Győr-Moson-Sopron ML 009/57

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Jobbágyi Gábor: Ez itt a vértanúk vére. Az 1956 utáni megtorlási eljárások. Kairosz Kiadó. Budapest, 1998.

Kahler Frigyes – M.Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Erőszakszervezetek 1956-ban. Püski-Kortárs. Budapest, 1997.

M.Kiss Sándor: Utak 56-hoz, utak 56 után. Válogatott cikkek, esszék, tanulmányok (1981-2005). Mundus Kiadó. Budapest, 2006.

Gyepes István pályája

Ledényi Ferenc pályája

Idézetek

Tihanyi László, a Cziffrik Lajossal együtt halálra ítélt Tihanyi Árpád fia így emlékezett vissza az édesapja és vádlott-társai elleni ítélet megszületésének körülményeire:

„Az elsőfokú tárgyalás 1957. május 25-től június 10-ig tartott. Akkor hat halálos ítélet született és egy életfogytiglan. Az ítélethirdetéskor hatalmas tömeg gyűlt össze a győri bíróság előtt, az utcán. Az ávósok csináltak rendet, gépkocsival meg oldalkocsis motorral cirkáltak föl-alá, hogy megfélemlítsék az embereket. Az ítéleten mindenki megdöbbent. Édesapa ellen a vád szervezkedés vezetése és három rendbeli gyilkosságra való felbujtás volt. (...) Weintráger Lászlót, Zsigmond Imrét, Kiss Antalt és Cziffrik Lajost lincseléssel vádolták. Az egyértelmű lincselés nem is aznap volt, amikor édesapa Óváron járt, hanem másnap. És még az sem bizonyított, hogy akit elítéltek, tevőlegesen részt vett a lincselésben, csak az a biztos, hogy ott volt, mert fénykép alapján azonosították őket. Az övékét klasszikus koncepciós pernek szánták, amelyben részt vett a revizionista kommunista Földes Gábor, a klerikális reakció Gulyás Lajos református lelkész személyében, és a horthysta vitéz, az apám. Pedig se horthysta, se vitéz nem volt. Katona volt, mint annyian, majdnem meghalt szegény. És ugye az egész úgy állt össze, hogy Földes, Gulyás és Tihanyi az eszmei kiagyalói annak, amiben vagy még, vagy már nem vettek részt. És a másik négy a gyilkos, a végrehajtó. Így állították föl a koncepciót.”

Internetes forrás: http://www.visszaemlekezesek.hu/tihanyi-laszlo (A letöltés ideje: 2017. december 12.)

Részlet az elsőfokú ítéletből:

„A Földes Gábor-féle ún. kommunisták, a Tihanyi Árpád- és Gulyás Lajos-féle 'szocialisták' a külföldi imperializmussal karöltve – amellett, hogy megteremtették a zűrzavar légkörét -ezzel szoros összefüggésben gondoskodtak arról, hogy százezreket kergessenek a kilátástalan jövőbe, süllyesszenek a kapitalizmus mocsarába. A per világosan mutatja, hogy kikre támaszkodtak Földes Gábor és társai. A Szalai-, Zsigmond- és Cziffrik-féle gyilkosokra, akik méltó segítőtársaik voltak a 'nemzeti kommunizmus', vagy ahogyan Gulyás Lajos mondta, a 'krisztusi szocializmus' ügyének. A per szereplőit nem lehet elválasztani egymástól.”

In: Kahler Frigyes – M.Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Erőszakszervezetek 1956-ban. Püski-Kortárs. Budapest, 1997. 263.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958. január 15., szerda

Aláírták a szovjet-magyar hosszúlejáratú árucsere-egyezményt és az 1958. évi árucsere-jegyzőkönyvet. Kössenek egyezményt az atomfegyvere-kísérletek beszüntetésére. Negyvennégy ország több mint kilencezer tudósának felhívása az ENSZ főtitkárához.

Hírek a pártszervezetek életéből

„ (...) Nyolcszáz kommunista kapta meg új párttagsági könyvét a ceglédi járás 44 alapszervezetében tartott ünnepélyes taggyűlésen. A taggyűlések után az elvtársak még sokáig együtt maradtak s meleg baráti légkörben hosszan elbeszélgettek egymással. (...) ”

Hogyan dolgozzunk?

„ (...) a falusi pártélettel is így vagyunk, szinte ahány falu, annyiféle tapasztalat....de vajon hogyan dolgoztak ott a pártszervezetek, milyen részük van a sikerekben? Tél idején megváltozik a falu élete, jobban ráérnek a parasztok is. Szinte papírra kívánkozik: mit csinálnak ilyenkor a pártszervezetek, a kommunisták? Milyen a falu politikai és kulturális élete? (...) ”

Menettéri utazás a Holdba: tíz nap. Egy szovjet tudós a Hold elérésének lehetőségéről

„ (...) Csebotarev professzor véleménye szerint gyakorlatilag lehetséges, hogy rakéta elérje a Holdat és onnan visszatérjen a Földre. (...) ”