A minta nem reprezentatív, mert főleg budapesti és városi, magasabb végzettségű nők töltötték ki, tehát egy meghatározott csoport véleményét tükrözik az eredmények – mondta az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi igazgatója.

„Nincsenek olyan megbízható kutatások, amelyekben a bántalmazó gyermeknevelést egyértelműen társadalmi csoporthoz lehetne kötni. Ez a csoport, amelyben sok szociális szakmában vagy gyerekekkel dolgozó is van, túlnyomó többségében nagyon meleg nevelési elveket vall és egyértelműen elutasítja a bántalmazó, vagy ahogy mi neveztük hideg nevelési attitűdöt. Azonban az is érdekes, hogy azért még ebben a csoportban is vannak olyan, még ha jelentős kisebbségben is, akik megengedhetőnek tartanak ilyesmit.”

Tausz Katalin kiemelte, magyon érdekes dolgok derültek ki, például a mintakövetés: aki gyerekkorában bántalmazás áldozata volt, maga is hajlamosabb ilyen elveket vallani.

„Karikírozva: az a pofon, amit ma lekeverünk, azt az unokánk is meg fogja kapni. Bántalmazás alatt nem csak a fizikait értettük, a verbális és az érzelmi bántalmazást is. Ez utóbbi sokszor fájdalmasabb lehet és ugyanúgy egy életen át elkísér, mint ha megverik vagy rákiabálnak.”

Azok szemléletének megváltoztatásában, akik szerint a bántalmazás elfogadható, a családokkal való munka, a mediálás, a szülő edukáció nagyon sokat segíthet. Rengeteg eszköze van a szemléletformálásnak, Magyarországon is, csak azt kellene kitalálni, hogyan lehetne közelebb vinni – hangsúlyozta az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi igazgatója.