Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Mecséri János

Portré

„Az országban aktivizálódtak, felléptek, hatalmat ragadtak a kezükbe horthysta katonatisztek, csendőrök stb. Ezeknek az ügyét is komolyan kézbe kell venni, és nagyon tárgyalni nem is kell. Meg kell csinálni, és ahol csak olyan horthystákkal találkozunk, akik vették maguknak a bátorságot és disznóságokat csináltak, körmenetben kell bíróság elé állítani, halálra ítélni és kivégezni.” – Kádár János sürgette ezekkel a szavakkal a forradalom megtorlását 1957 legelején. Azok a katonatisztek, akik a forradalomban részt vettek, a Kádár-rendszer logikája szerint lepaktáltak az ellenséggel, szembehelyezkedtek a „népi demokráciával” és a szovjet csapatokkal, tehát nem kerülhették el sorsukat. Az 1956 utáni legnagyobb, 52 vádlottat felvonultató katonaperben első fokon 11 halálos ítéletet hoztak. A per elsőrendű vádlottja Mecséri János ezredes volt.

Mecséri János 1920-ban Győrött született. Lakatosnak tanult, a második világháború végén katonaként Németországban amerikai hadifogságba esett, 1946-ban tért haza. 1948-ban tiszti iskolára jelentkezett, később elvégezte a moszkvai Sztálin Akadémiát, s 1954-ben kinevezték az esztergomi 7. gépesített hadosztály parancsnokának.

1956. október 23-án hadosztálya több egységét rend- és objektumvédelemre Budapestre vezényelték. Az ezredes az október 26-i esztergomi tüntetés hírére tért vissza a helyőrségbe, ahol addigra felélénkültek az események: a felkelők behatoltak a hadosztályparancsnokságra, amelyet 14 ember halálát okozó sortűz követett. Nagy Imre október 28-i beszédéig Mecséri úgy értékelte az eseményeket, hogy legfontosabb a szocialista államrend védelme. A politikai fordulatot követően, valamint a Maléter Pállal történt találkozó után a forradalom mellé állt. Időközben Budapestre vezényelték, a budai körzet parancsnokává nevezték ki, egységének feladata az ÁVH-s objektumok felderítése és őrzése volt. November 1-jén lezáratta a fővárosba vezető utakat. Még aznap kinevezték a Kormányőrség parancsnokává. November 3-án a Maléter Pál vezette kormánydelegációt kísérte Tökölre, amely a szovjet csapatkivonás részleteiről tárgyalt volna; a szovjet parancsnokságon a küldöttség tagjaival együtt őt is letartóztatták.

Puchert János, a Mecséri-per XXI. rendű vádlottja a következőképpen emlékezett a bírósági tárgyalásra: „Mecséri ezredes, a fővádlott, négy-öt napon át válaszolt a bíróság kérdéseire. Bátran ellentmondott, mire Mátyás hadbíró fölugrott, s magából kikelve ordította: »Maga ötszörösen halálra van ítélve!« – »Tudom, elnök úr« – válaszolta Mecséri nyugodtan. »Büszkén vállalom, amit tettem. Engem elítélhetnek, de bajtársaimat, katonáimat, akik csak az én parancsaimat teljesítették, nem ítélhetik el. Engedjék őket szabadon, mert ők nem bűnösök!«

A közel két évig tartó perben első fokon 1958. augusztus 14-én hoztak ítéletet. A Budapesti Katonai Bíróság Mátyás Miklós hadbíró őrnagy vezette tanácsa szervezkedés vezetése vádjával Mecséri Jánost halálra ítélte. Ügyében a legsúlyosabb vád a Juta-dombi csatához volt köthető, amelynek során 11 szovjet katona vesztette életét. Ezt a bíróság védtelen katonák elleni orvtámadásnak minősítette. Az ítéletet másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Ledényi Ferenc hadbíró ezredes vezette különtanácsa jogerőre emelte. Mecséri Jánost 1958. november 15-én végezték ki.

Idézetek

Mecséri János 1956. november 29-i kihallgatásában így vallott a letartóztatását megelőző napokban vele történtekről: „November 1-től 3-ig 10 tank és egy páncélos hadosztály őrizte a parlamentet, és biztosította a Nagy Imre-kormány munkáját. Ezt a parancsot Maléter ezredestől kaptam, akit hadügyminiszternek neveztek ki. (...) November 3-án délelőtt én biztosítottam a szovjet küldöttséget, amely a magyar delegációval tárgyalt. Este, ugyancsak november 3-án, a magyar delegáció biztonságáért feleltem, amely a szovjet delegációval tárgyalt a tököli repülőtéren. Itt tartóztattak le. Amikor letartóztattak, a szovjet ezredes azt közölte, hogy a szovjet alakulatok tüzet fognak nyitnak a felkelőkre, és ezért adjak parancsot a 7. hadosztálynak, hogy ne lőjenek a szovjetekre, amit én telefonon teljesítettem is.”

Maléter Pál arról, hogy milyen katonának tartotta Mecséri Jánost: „A Parlament őrzésével azért bíztam meg Mecséri János ezredest – a kormány felhívása után –, mert több ízben volt alkalmam képességeiről tudomást szerezni, és a páncélos csapatok legkiválóbb parancsnokainak egyikét ismertem meg benne”.

Puchert János, a Mecséri-per XXI. rendű vádlottja a következőképpen számolt be a kivégzett hadosztályparancsnokát katonáihoz fűző szoros kötelékről, ami a bírósági tárgyalás során is megmutatkozott: „Mecséri ezredes, a fővádlott, négy-öt napon át válaszolt a bíróság kérdéseire. Bátran ellentmondott, mire Mátyás hadbíró fölugrott, s magából kikelve ordította: »Maga ötszörösen halálra van ítélve!« – »Tudom, elnök úr« – válaszolta Mecséri nyugodtan. »Büszkén vállalom, amit tettem. Engem elítélhetnek, de bajtársaimat, katonáimat, akik csak az én parancsaimat teljesítették, nem ítélhetik el. Engedjék őket szabadon, mert ők nem bűnösök!« Mecsérinek (...) az volt az utolsó kívánsága: hadd búcsúzzon el társaitól. A bíróságnak ezt teljesítenie kellett. Bejött a terembe rengeteg fegyveres őr, a bilincseket levették rólunk. Sorban összeölelkeztünk”.