Hozzátette: nem feledhető az sem, hogy mindezt a kommunista ideológia jegyében követték el.

A Gulág táboraiban becslések szerint mintegy 20 millió ember vesztette életét, 1939 őszén pedig a lengyel területek elfoglalása nyomán felállították a GUPVI elnevezésű táborhálózatot is, amely tulajdonképpen a külföldiek - hadifoglyok és kényszermunkára hurcolt civilek - fogvatartási helye volt.

A legtöbb magyar foglyot 1944 ősze és 1945 tavasza között vitték el, összesen mintegy 6-800 ezer embert, akiknek közel fele, több mint 300 ezer ember soha nem térhetett haza.

A táborrendszer részben ingyen munkát biztosított a szovjet államnak, de azt a célt is szolgálta, hogy bizonyos régiókban megváltoztassa az etnikai viszonyokat, így például Kárpátalján, vagy Erdélyben, ahonnan főként a magyarokat és németeket hurcolták el - mondta az államtitkár.

A táborokból 1947-ben elengedtek több mint 100 ezer magyart, de a többségük csak Sztálin halála után, 1953 és 1956 között térhetett haza.

A kommunizmus és a fasizmus éles ellentétben állt egymással, ám a módszerek hasonlóak voltak. Ideje, hogy hasonló mércével is mérjék világszerte - vélekedett Íjgyártó István.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója elmondta: a 20. századi magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája volt a málenkij robot, a civilek 1944-45-ös Szovjetunióba hurcolása.

A történelem során a hadifogság a háborúk természetes velejárója volt, de a civilek kényszermunkára kényszerítése éveken át otthonuktól távol nem tekinthető ilyennek. A második világháború végén azonban a Kárpát-medencében szinte minden népet sújtott a málenkij robot, és évtizedekig hallgatni kellett róla - fejtette ki a szakember.

A Gulág-emlékév és a kiállítás célja emlékeztetni azokat is, akiknek kellene, hogy legyen bűntudatuk, de nem mindig van - jegyezte meg Szakály Sándor.

Kovács Emőke, a Gulág-emlékév szakmai vezetője elmondta: a kormány az eseménysorozatot 2017 februárjáig meghosszabbította. Különösen örvendetes, hogy a szakmai rendezvények mellett sok száz civil pályázó és határon túli szervezet is bekapcsolódott az emlékév munkájába, a részükre újabb pályázatokat írnak ki. Az emlékév eseményeiről a www.beszedesmult.hu honlapon lehet tájékozódni - fűzte hozzá.

Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Foglyok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke, korábbi fideszes országgyűlési képviselő, akinek szüleit a világháború végén egy évtizedre a szibériai Kolimára deportálták, a rendezvényen szóvá tett: a Szovjetunióba hurcolt százezreknek máig nincs központi emlékhelye Magyarországon. Szerinte az emlékhely felállítására a legmegfelelőbb hely a Szabadság tér lenne. Ha ott lehet az elkövetők emlékműve - mondta a szovjet hősi emlékműre célozva -, akkor ott lehet az áldozatoké, az elhurcoltaké is.

A kommunizmus emberiség elleni bűne nem pusztán hiba volt, hanem az ideológia lényegéből következett - hangoztatta a szónok, aki Illyés Gyula nyomán arról is beszélt: a rosszul elrendezett múlt "visszajár", a múltat is meg kell teremteni, mert a rosszul megírt idő ködszerűen megüli a tájat.

A rendezvényen ünnepélyesen átadták a középiskolák minisztériumi fenntartóinak azt a Sára Sándor filmrendező Gulággal kapcsolatos műveit tartalmazó hat DVD-ből álló csomagot, amely a tervek szerint eljut majd minden magyar középiskolába, hogy a tanulók megismerkedhessenek a korszakkal. A DVD-k tartalmazzák többek között Sára Sándor Nehézsorsúak, Magyar nők a Gulágon és Pergőtűz című alkotásait.

A Budapesti Főváros Levéltárának aulájában megnyílt kiállítás a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Károli Gáspár Református Egyetem, az Akadémia bölcsészettudományi kutatóközpontja és a Veritas Történetkutató Intézet szakmai együttműködésével jött létre.

A kiállításon térképek, korabeli dokumentumok és fényképek mutatják be az 1944-től a Szovjetunióba hurcoltak életkörülményeit, sorsát.