Azzal a hírrel kapcsolatban, hogy a Munkácsy-trilógia harmadik darabját, a Golgotát a tulajdonos Pákh Imre akár 2 millió dollárért is hajlandó eladni, ha külföldi független szakértők állapítanák meg ezt az összeget, Gerhardt Ferenc azt mondta: a Magyar Nemzeti Bank ilyen jellegű szerzeményezéseket kormányhatározatok mentén bonyolíthat le.

Kifejtette: a kormányhatározat világosan meghatározza, hogy mely állami szerveknek és mely állami intézményeknek kell belefolynia abba a folyamatba, aminek a végén az általuk kijelölt magyar értékbecslők állapítják meg annak a festménynek az árát, amit az a bizonyos állami intézmény kifizethet érte. Semmiféle feltételnek nem vagyunk hajlandók alávetni magunkat - jelentette ki.

Hónapokon keresztül a nem egészen tiszta eszközökkel folytatott médiakampány, amely 10 millió dollárról szólt, egyszer csak két millió dollár lett. Én magam nem akarom minősíteni ennek komolyságát vagy hitelét - fogalmazott.

"A Magyar Nemzeti Bank tartja magát az ajánlatához, tartja magát ahhoz az értékbecsléshez, amit a megfelelő és a jogszabályban meghatározott állami szervek létrehoztak, tartja magát az MNB igazgatóságának döntéséhez, és az általa leírottakhoz" - hangsúlyozta a szervezet alelnöke.

A Tiziano-festménnyel kapcsolatban Gerhardt Ferenc elmondta: valamilyen formában belekerült a köztudatba, de 1,6 milliárdos Tiziano értékbecslést erről a műről senki sem látott. Az tény, hogy a Nagyházi aukción 140 millió forintért kelt el, de akkor még ez a kép egy "reneszánsz kori olasz festmény (Tiziano-hatás)"-ként szerepelt.

"Több száz éves képeknél a név rengeteget számít. Ha egy jelzetlen festményről később kiderült, hogy azt valamilyen komoly nevet szerzett festő festette, akkor azonnal csillagászati magasságokba emelkedik az ára. Ha a volt tulajdonosa, Pintér Gyula eladta volna azt egy olyan személynek, aki nem adta volna be a Szépművészeti Múzeumba, mint Pintér Gyula, hanem felakasztotta volna a lakása falára, és onnantól kezdve csak a vendégei láthatták volna, ezt a veszélyt elkerülendő határozott a tanácsadó testület úgy, hogy lépéseket tesz ennek a festménynek a megszerzése érdekében" - közölte a jegybank alelnöke.

"Pintér Gyula úr tett egy eladási ajánlatot. Ez az eladási ajánlat az értékbecslés után - amely értékbecslést először is egy vásárlási bizottság vizsgálta meg, utána pedig Lengyel László, aki ennek a korszaknak az egyik legnagyobb szakértője, egyben a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa, vitathatatlan magyar és európai szaktekintély - mondtak egy árat, amelyet a világpiacon nem gyakran megforduló Tiziano-művek áraiból lehetett következtetni. Ezt elfogadta mind az eladó, mind pedig a vevő. Ez volt az a bizonyos 4,5 milliárd forint" - ismertette az MNB Értéktár program vezetője.