2015. júliusában a felnőtt lakosság 39 százaléka választotta az idegenellenesnek tekinthető - s most éppen nagyon aktuálissá vált - állítást, vagyis azt, hogy az országba menedékkérő be ne tehesse a lábát. A megkérdezettek 5 százaléka tekinthető idegenbarátnak, akik szerint minden menedékkérőt be kell fogadni. A többség (a megkérdezettek 56 százléka) mérlegelne a menedék nyújtásának, illetve megtagadásának kérdésében.

Az idegenellenesség mértéke a kezdeti gyors növekedés (1992-1995) után előbb ingadozott (1996-1998, 1999-2001), majd 2002 és 2011között kisebb ingadozások mellett (24-34 százalék) meglehetősen stabil volt. 2012-ben a korábbi évekhez képest megnőtt az idegenellenesek aránya, és ez 2013-ban és 2014-ben is magasabb maradt, mint a 2000-es évek átlaga volt, majd 2015 elején rekordmagasságot ért el.

A 2015. júliusi idegenellenességi adat ismét a 2014. évi szinten áll, tehát magas, de nem nőtt tovább a nemzeti konzultáció, a plakátkampány és a Szerbia felől jövő migránsok médiában is nagy hangsúlyt kapott áradásának hatására. Ezzel szemben megnőtt a mérlegelő, s felére csökkent az idegenbarátok aránya.

A korábbi évekhez képest a mérlegelők körében alacsonyabb a potenciális menedékkérők befogadását elutasítók aránya, de azért az arabokat a mérlegelők háromnegyede (76 százalék) most is elutasítaná, a még az igazán ártalmatlan pirézeket sem engedné be a mérlegelők fele (53 százalék).

Az idegenellenesség ott magasabb az átlagosnál (39%), ahol és akik számára a menekülők jelenléte a legláthatóbb/terhesebb, illetve akik idegenekkel szembeni előítéletességük kifejezésére a menekültek alkalmasnak érzik. Így a dél-alföldi régióban élők (53 százalék), a Jobbikkal szimpatizálók (54 százalék), a rossz anyagi helyzetben lévők (43 százalék), akik hónapról hónapra élnek (43 százalék) vagy éppen csak kijönnek jövedelmeikből (40 százalék).

Az idegenbarátok aránya az átlagosnál (5 százalék) ott magasabb, ahol kisebb az esélye a menekülőkkel való találkozásnak, illetve akik értékrendje feltehetően nyitottabb az idegenekkel kapcsolatban. Ilyen különleges (és gyakran kis) társadalmi csoportok a következők:

a nyugat-magyarországiak (18 százalék), (és amire nem nagyon van példa, van egy társadalmi csoport, a dél-alföldiek köre, akik között egyáltalán nincs idegenbarát); a felsőfokú végzettségűek (13 százalék); azok, akik maguk is gondolkodnak migráción (a rövid és hosszú távú külföldi munkavállalást tervezők aránya 12-12 százalék, a kivándorolni szándékozóké 17 százalék); a gond nélkül élők (15 százalék); a hetente templomba járók (17 százalék).