A szövetségi elnök a hétfőn elhunyt Nobel-díjas író özvegyének küldött részvétnyilvánító táviratában kiemelte, hogy Grass nagy művész és politikai gondolkodó volt, aki jelentősen meghatározta az utóbbi évtizedek német politikai vitáit. "Életműve országunk lenyűgöző tükre, és irodalmi és művészeti örökségének maradandó része" - hangsúlyozta Joachim Gauck.

Angela Merkel kancellár részvétnyilvánító táviratában azt írta, hogy Günter Grass halálával Németország "elveszített egy művészt, akitől mély tisztelettel búcsúzom".

Günter Grass - aki számos alkalommal bírálta Merkel politikáját - a kancellár távirata szerint igen nagy mértékben járult hozzá a második világháború utáni Németország fejlődéséhez a művészi, társadalmi és politikai szerepvállalásával.

Lech Walesa volt lengyel államfő, a Grass szülővárosában, Gdanskban (Grass születése idején: Danzig) alakult Szolidaritás szakszervezet - a rendszerváltás előtti lengyel demokratikus ellenzék egyik legfontosabb szervezete - alapítója, volt vezetője is megemlékezett a város irodalmi Nobel-díjas szülöttéről. Kiemelte, hogy jó emlékeket őriz a német művészről, akit "nagyon szeretnek Gdanskban".

Norbert Lammert, a német törvényhozás alsóháza, a Bundestag elnöke részvétnyilvánító táviratában hangsúlyozta, hogy Grass halálával nemcsak a német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alkotója távozott, hanem egy "elkötelezett állampolgár", aki mindig nyilvánosan állást foglalt a számára fontos ügyekben és "egyenesen kereste a heves vita" lehetőségét, aminek révén a német közélet egyik legtekintélyesebb szereplőjévé vált.

Monika Grütters kulturális államminiszter közleménye szerint Günter Grass "egyedülálló szónok, esszéista, és mindenekelőtt páratlan történetmesélő volt a legújabb kori német történelemben, amely minden törésével együtt az ő személyes története is volt".

Az államminiszter hozzátette: Günter Grass világirodalmi jelentőségű alkotó volt és "irodalmi hagyatéka Goethe hagyatéka mellé kerül".

Günter Grass halála mélyen megrázó - reagált Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter, a szociáldemokrata párt politikusa (SPD) a pártot sokáig támogató író halálhírére. A külügyminisztérium szóvivője Berlinben a tárcavezető Twitter-üzenetéhez hozzátette: Günter Grass a Hanza-város Lübeck nagyszerű polgára volt és halála azért is tragikus, mert éppen egy nappal azelőtt történt, hogy a G7-csoport külügyminiszteri értekezlete révén a világ figyelme Lübeckre irányul.

Sigmar Gabriel alkancellár, az SPD elnöke az elnökség hétfői berlini ülése után tett nyilatkozatában kiemelte, hogy "a szociáldemokrácia elveszítette egy nagy barátját". Az elnökség egyperces néma tiszteletadással adózott Grass emléke előtt - tette hozzá.

A Berlini Művészeti Akadémia (AdK) elnöke, Klaus Staeck azt mondta: a világ a szavak egyik legnagyobb mesterét veszítette el, Németország pedig az egyik legelszántabb polgárát. Günter Grass - aki 1983-tól kilépéséig, 1986-ig az AdK elnöke volt - "soha nem tért ki a vita elől, ha úgy érezte, hogy veszélybe került a demokrácia" - mondta Klaus Staeck.

A német könyvkiadók és könyvterjesztők egyesülete (Börsenverein des Deutschen Buchhandels) szerint Günter Grass világirodalmi jelentőségű életművet hozott létre, és halálával a német irodalom az egyik legnagyobb alkotóját veszítette el.

A straeleni Európai Fordító Kollégium (Fordítóház) közleményében kiemelte, hogy Günter Grass "a fordítók nagy barátja" volt. Az író egy szövegét idézve hozzátették, Grass mindig is azt vallotta, hogy "a fordító a legfigyelmesebb olvasó". Az utóbbi bő 30 évben a straeleni Fordítóházban egy-egy új Grass-kötet megjelenése után konferenciát szerveztek az író műveivel foglalkozó fordítóknak, és a tanácskozásokon a szerző is mindig részt vett.

Günter Grass 87 éves korában halt meg. A társadalompolitikai kérdéseket egész életében szenvedélyesen taglaló írónak már az első, 1959-ben A bádogdob címmel megjelent regénye világsiker lett. Emellett olyan jelentős, magyarul is megjelent alkotások fűződnek a nevéhez, mint A hal vagy a Kutyaévek. 1999-ben egész életművét ismerték el az irodalmi Nobel-díjjal. A 20. század második felének külföldön legismertebb német írója volt, a világháború utáni Németország élő lelkiismeretének számított. Az utóbbi években a Lübeck melletti Behlendorfban élt.