A nyugati magyar emigráció kiemelkedő alakja életének 95. évében, július 23-án hunyt el budapesti otthonában.

Borbándi Gyula politikai iskolája a Nemzeti Parasztpárt volt, egyik tanítója Kovács Imre - emlékeztetett Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, aki a Lakitelek Alapítvány képviseletében búcsúzott az írótól.

Mint hozzátette, Borbándi Gyula emigrációja 1949-ben kezdődött, ő azonban kiállta ennek megpróbáltatásait, "a hűségpróbán jelesre vizsgázott, életműve az egyik legszebb példája a magyar ember helytállásának".

A Münchenben letelepedő Borbándi Gyula 1951-től Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, ahol 34 évig dolgozott. Gazdag életműve két nagy téma köré szerveződik: a népi írók, a magyar népi mozgalom, illetve a magyar emigráció 1945 utáni története - mondta el Lezsák Sándor.

Mint kiemelte: Borbándi Gyula munkássága bizonyítéka egy összetartó, fegyelmezett és célratörő személyiségnek, aki a magyar emigráció, a kortárs nyugati magyar irodalmi élet szinte minden jelentős szereplőjével kapcsolatban állt, kivívta minden valamirevaló magyar író megbecsülését.

Mezey Katalin író a Magyar Írószövetség elnöksége és az Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozata nevében vett búcsút az elhunyttól.

Elmondása szerint Borbándi Gyula a 20. századi magyar emigráció fáradhatatlan szellemi munkása, az emigráns magyar irodalom hűséges krónikása volt, akinek 1949-ben, a kommunista hatalomátvétel után Nyugatra kellett menekülnie, de tehetsége ott is nemzedékének legértékesebb, általánosan elismert tagjává tette.

Neszmélyi Károly, a Népi Írók Baráti Társaságának társelnöke hangsúlyozta: Borbándi Gyula egész életét nemzete szolgálatába állította, életútjának meghatározó momentuma volt a népi írókhoz való kötődés.

Borbándi Gyulát az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekintette, a tárcát a Bolberitz Pál, római katolikus pap és filozófus által celebrált gyászszertartáson Rétvári Bence államtitkár képviselte.