Hódmezővásárhely polgármestere, a Fidesz frakcióvezetője csütörtökön, az önkormányzat által szervezett megemlékezésen elmondott március 15-i, ünnepi beszédében a haza, a szabadság és a bátorság hármasát méltatta. A helyi Kossuth téren tartott, műsorral egybekötött ünnepség keretében 220 határon túli magyar tette le az állampolgársági esküt.

Lázár János az összegyűlt mintegy ezer helybéli és kétszáz, határon túli résztvevő előtt hangsúlyozta: 1848 márciusában bebizonyosodott, hogy haza és nemzet is csak egy van. Akkor, amikor a Kárpát-medencéből több százan érkeztek, hogy állampolgársági esküt tegyenek, különösen fontos az egy haza fogalma - tette hozzá.

"Fontos végre megtanulnunk: senki nem választhat szét egymástól egy összetartozó népet, sem keleti, sem nyugati hatalmak, sem a nagy központok, sem azok szervilis helytartói" - mondta a politikus. Mint hozzátette, a haza mellett a szabadság volt az, amelyért, ha kellett, küzdött a magyar nép.

Lázár János közölte: mindig vannak generációk, amelyeknek az a sorsuk, hogy küzdjenek azért, hogy a szabad akarat és cselekvés lehetőségét képesek legyenek megtalálni és megtartani.
Úgy fogalmazott, a szabadság akkor van veszélyben, ha kényszerrel és félelemmel kell élni; a nemzeti szabadság pedig akkor van veszélyben, ha az ország sorsát mások próbálják kényszerrel meghatározni.

Mint mondta, szabadság akkor lesz, ha "mi, magyarok azzá válunk, amire képesek vagyunk, ha munkánk gyümölcsét a hazánk és családunk javára tudjuk fordítani. Ezért aztán szabadok akkor leszünk, ha erős, független és határozott lesz az országunk" - tette hozzá a polgármester, frakcióvezető. Kiemelte: a haza és a szabadság megteremtéséhez bátrakra és hősökre van szükség.

"Az elmúlt években kijutott nekünk szervilisekből és puhányokból, gerinctört, meggörnyedt emberekből, akik egyformán szolgálták a muszkákat és a brüsszelieket"- közölte Lázár János, hozzátéve, hogy példát kell venni a ,48-as ifjak bátorságából, hőstetteiből és erejéből.

A politikus azt mondta, valószínű, hogy ezeket az ifjakat vakmerőnek, bolondnak, forrófejűnek tartották akkoriban, azonban ők "nem túlélésre játszók, nem alibizők, nem halvérű, kompromisszumkereső emberek voltak". Tiszták, eltökéltek, igazságkeresők és igazságszeretők voltak, akik bátran hoztak áldozatot országukért, a vélt vagy valós igazságukért. Képesek voltak a régi szabályokat felrúgni és egy újért harcolni. Akikhez hasonlókat, lehet, hogy ma csak keveset lehetne találni - tette hozzá.

Kitért arra: a "forró március" után a szereplők biztosan sokszor feltették maguknak a kérdést, megérte-e az áldozat, amely Világosig, sokak számára pedig a vérpadig vezetett. A választ nem tudni, de "biztos vagyok benne, azt gondolták, megérte. Így aztán ma nincs más dolgunk, mint fejhatás a hősöknek, tisztelet a bátraknak"- zárta beszédét Lázár János.