A rendszerváltó alkotmány egyáltalán nem akarta a köztársasági elnök megbízatását a protokolláris köszönőember szerepére szűkíteni. De nem a hatalom közvetlen gyakorlásában, hanem a magyar állam szimbolikus megjelenítésében, az alkotmányos alapértékek képviseletében és védelmében, a rendkívüli helyzetek megoldásában adott jelentékeny teendőket az államfőnek - mondta Tölgyessy Péter az MR1 Kossuth Rádió reggeli műsorában.

Mire jó az államfő?

A politikai elemző hozzátette: Magyarországon nem a köztársasági elnök kormányoz. Megválasztásának módja nem ad számára a kormányfőével versengő felhatalmazást. A törvények és fontos kinevezések aláírásával az államfő a magyar állam tekintélyét adja a döntéseknek.

Ennek jelentőségét a viszontagságos történelmű, a közhatalom tekintélyét tartósan nélkülöző országban sokan nem is értik. A parlament által elfogadott törvényeket aláírásuk előtt az államfő az Alkotmánybíróság elé viheti. A törvényekkel szembeni egyszeri, halasztó hatású vétójával, és az Országgyűlés ülésének elnapolásával egyébként is kifejezheti ellenvéleményét a parlamenti többség akaratával szemben.

A végrehajtó hatalom tevékenységéből szükségképpen származó örökös konfliktushelyzetekből kimaradó államfő hatásköre válságos helyzetekben válhat igazán fontossá. Éppen hatáskörének behatároltsága adhatja azt az általános közmegbecsülést, amely kivételes esetekben nehezen megkérdőjelezhetővé teheti az államfői szándékot.

Kádár János helyébe

Kezdettől akadtak, akik egészen másképpen képzelték el a magyar államfő feladatkörét: a főhatalom centrumába nem a kormányt, hanem a hosszabb időre - az 1989-es elképzelések szerint hét évre - közvetlenül választott államfőt kívánták helyezni - idézte fel Tölgyessy Péter.

Ebben a logikában a kormány feladata döntően a gondokkal terhelt gazdaság és a konfliktusos társadalompolitika ügyeinek vitele. A szertehúzó részérdekeket végső soron nem a parlament és a kormány fogja egybe, hanem a Kádár János régi "nagyintegrátori" helyére lépő államfő. Ez a megoldás sokban megfelelt volna a jó és igazságos vezetőben és nem intézményes hatalommegosztásban bizakodó magyarok államszocializmusból hozott ösztöneinek.

Hazánkban ma is akadnak szép számmal, akik az évszázados parlamentarizmussal szakítva elnöki berendezkedés felé vinnék el a magyar állam szerkezetét. Ám egy ilyen megoldás a megalkotójának is jókora politikai kockázatot tartogat. Egy államfőválasztás eredménye mindig jóval kiszámíthatatlanabb, mint egy parlamenti választásé, és a francia típusú elnöki rendszerekben az államfő természetes joga a kétharmados parlament feloszlatása is.Göncz a nagyapa, Mádl a visszafogott, Sólyom a karakteres-professzoros

Az alkotmány adta keretek között meglehetősen különböző államfői szerepfelfogások munkáltak az elmúlt két évtizedben Tölgyessy Péter szerint. Az első köztársasági elnök, Göncz Árpád, az ország általánosan szeretett "nagyapjaként", előbb a baloldali chartás értelmiség hőseként az Antall-kormány hatalmi ellenpólusaként állt a nyilvánosság elé. Ám 1994 után, a hozzá közel álló koalíció mellett már olyannyira egyedül protokolláris teendőket látott el, hogy az újabb kormányváltás után sem térhetett vissza korábbi aktívabb fellépéséhez.

A nemzet egészének szimbolikus képviseletét jobbára magának igénylő Orbán Viktor miniszterelnöksége idején így mindkét államfőnek többnyire a hallgatás bölcsessége jutott. De Mádl Ferenc a baloldali kormány mellett is korrektül visszafogott államfő maradt.

Sólyom László viszont saját személyes programjával valóságos karaktert igyekezett adni a rutinszerű köztársasági elnöki teendőknek is. Ahogy alkotmánybíróként rigorózus módszerességgel határolta körül az államfő alkotmányos hatáskörét, úgy most köztársasági elnökként hasonló elhivatottsággal törekedett minden apró kis lehetőséget kihasználva megmutatni - környezet- és adatvédelmi ügyekben akár aránytévesztően is - a maga minőségi értelmiségi, jogászi érték-elkötelezettségeit.

Sólyom László professzoros távolságtartásával sosem lett igazán szeretett államfő. Folytonos aktivitásával elődjeinél inkább megosztotta a közvéleményt. Inkább jobboldali, de mindig is kívül állt a két nagy közéleti tábor blokkpolitikáján. A baloldali véleményformálók jelentős hányada kezdettől nem fogadta el elnökségét. A kormánytöbbség elnökválasztási kudarcáért leginkább rá haragudott.

Előre nem egyeztetett személyi javaslataival, nem kevés ütközés árán, igyekezett megtörni a konszenzusos parlamenti döntések fakó középszert pártfogoló gyakorlatát. A szaporodó válsághelyzetekben jobbára az alaptörvény szellemének megfelelően cselekedett.

2006 őszén a szocialisták számára fájdalmasan tette világossá értékítéletét a miniszterelnök politikájáról, de egyúttal igyekezett elzárni az utat az alkotmányon kívüli megoldások előtt.

Az elemző úgy véli: a lehetséges jelöltek közül egyedül Sólyom László államfői credója világos. Ha mégis lényegileg eltérne eddigi gyakorlatától, egész életművének megítélését tenné kockára.

Mit tekint Orbán Viktor a legfontosabb erénynek?

A mostanáig komolyan szóba hozott jelölt a tiszteletreméltó, ám a szuverén fellépésre feltehetőleg igényt nem formáló akadémikus, vagy a felsőbbség elvárásaihoz mindig hajlékonyan igazodó személyiség kategóriájába tartozik. A magyar közélet tele van a saját szférájukban, a tudomány, a művészet, a sport terén ragyogó eredményeket elérő, a politikában viszont esendőnek mutatkozó emberekkel, akiket politikusok mozgatnak a háttérből önmaguk hitelesítésére - fogalmazott Tölgyessy Péter.
Hozzátette: az államfői tisztség betöltése egy hosszú közéleti pálya betetőzése.

A sikeres köztársasági elnök úgy jeleníti meg egy politikai oldal legjobb értékeit, hogy közben az ellentábor is tisztelheti munkásságát. A legszerencsésebb, ha tiszteletet kiváltó karakteréhez populáris vonások is társulnak. Az igazán jó jelölt egész életútjával bizonyítja, hogy autonóm személyiség, akit még támogatói sem mozgathatnak könnyedén.

Az eddigi tapasztalatok szerint Orbán Viktor a folytonos politikai versengésből kilépve jobbára magának kívánja fenntartani a nemzet egészének képviseletét. Ezen aligha változtat, ám kérdéses: államfőjelöltjével mennyire kívánja kiszélesíteni táborát? Olyan jelöltet választ-e, aki személyiségének erejével gyarapítja kormánya tekintélyét, vagy a miniszterelnök, szorongva a rá váró feladatok nagyságától, inkább az államfő alkalmazkodóképességét tekinti a legfontosabb erénynek - mondta Tölgyessy Péter.