A parlament őszi ülésszakának első miniszterelnöki beszédében Gyurcsány Ferenc nem mondott újdonságot: nagyjából ugyanezeket a célokat fogalmazták meg a kormányfők a munkahelyteremtésről, az oktatás és az egészségügy átalakításáról 2002-től 2006-ig - mondta az InfoRádiónak a Századvég Alapítvány igazgatója.

Giró-Szász András közölte: nem tudta vízióként értékelni a miniszterelnök által elmondottakat, ám, ha mégis annak tekinti a beszédet, akkor számára nem volt hiteles.

Következmények nélkül

Ennek oka - idézte a szakértő politológus kollégáját -, hogy "egy következmények nélküli országban élünk", ami most ismét bebizonyosodott.

A politikai elemző hozzáfűzte: ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy egyes konkrét történéseknek nincsen következménye.

Ha a kormány a prioritásként megjelölt területeken nem tudta elérni a kívánt eredményeket, újra beemelheti azokat programjába, és nem kell attól tartania, hogy a választói megbüntetik ezért - tette hozzá.

Van alternatív vélemény

A Fidesz programjáról szólva Giró-Szász András elmondta: látszik, hogy bizonyos szakpolitikai kérdésekben már megformálódott egyfajta alternatív gondolkodásmód a jelenlegi kormány által képviselt politikai iránnyal szemben.

A politikai elemző hozzáfűzte: a legnagyobb hiba az, hogy a Fidesz nem fogalmazza meg - összegyúrva módosító indítványait -, hogy mi a konkrét, tömör véleménye az adott szakterületről és annak jobbá tételéről.

Ez mind a sajtó, mind a közvélemény számára világossá tenné, hogy nemcsak kritizál, hanem alternatív gondolkodásra is képes - húzta alá Giró-Szász András.

Stratégiailag elhibázott

A Századvég Alapítvány igazgatója szerint ez sikeres taktika, stratégiailag azonban elhibázott döntés. Taktikailag azért sikeres, mert a mindennapokban nem arról folyik a közbeszéd, hogy a Fidesz programját a kormánypártok hogyan szedik ízekre, vagy hogyan "habzsolják be politikai terükbe" a programban megjelenő hívószavakat.

Giró-Szász András szerint azonban stratégiailag hibát követ el az a párt, amely hosszú távon ezt az utat járja be, mert a kormányzás képességébe vetett hitet amortizálja, nemcsak a saját választóinak periférián elhelyezkedő csoportjaiban, hanem azokban a választókban is, akiket meg kellene nyernie ahhoz, hogy a választásokon többségbe kerüljön: a centrumban elhelyezkedő, pragmatikus, az utolsó pillanatban és a saját szempontjaik szerint döntő szavazókban.