Ali Hamenei majd egyhetes temetése és búcsúztatása nemcsak vallási esemény, hanem politikai erődemonstráció is: a meggyengült iráni teokrácia vezetése most azt próbálja megmutatni, hogy képes tömegeket mozgósítani egy súlyos háborús és belső válság után.
A többnapos búcsúztatás Teheránban vette kezdetét, ahol az egykori legfőbb vallási vezető testét a nagymecsetben ravatalozták fel. Ezt követően napokon át különböző városokba szállítják. A tervek arról szóltak, hogy a menet végighalad Teherán utcáin, majd a hetedik legnagyobb városon, Komon és az iraki síita szenthelyen, Karbalán keresztül jut el a végső nyughelyére, Meshedbe, a síita világ egyik legfontosabb szentélyéhez.
A hatóságok állami alkalmazottakat, biztonsági erőket és félkatonai egységeket is mozgósítanak a részvétel növelésére.
A rendszer számára kulcskérdés, hogy a temetés a tömeges lojalitás képét mutassa, különösen egy olyan időszakban, amikor az iráni rezsim az óév végén és az idei év elején országos tiltakozásokkal szembesült, amit brutális fellépéssel tört le, több tízezer ember halálát okozva.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Hamenei fia, Modzstaba Hamenei – aki hivatalosan az ország új legfőbb vallási vezetője – egyelőre nem jelent meg a nyilvánosság előtt. Információk szerint ő maga is megsérülhetett a korábbi támadásban, és jelenleg is visszavonultan él. Az ifjabb Hameneit Izraelből megfenyegették, hogy legitim célpont; ez is befolyásolhatja, hogy kiáll-e az emberek elé.
A gyászmenet azonban nem csupán politikai erőpróba, hanem biztonsági kockázat is. A hatalmas tömegrendezvények Irán történetében már többször vezettek tragédiákhoz: az 1989-es Komeini-temetésen, illetve később az Egyesült Államok által egy rakétával megölt Kaszem Szolejmani tábornok búcsúztatásán is több tucat ember vesztette életét a tömegben kitört pánik következtében.
A mostani megemlékezést az amerikai–iráni keretegyezmény nyomán életbe léptetett törékeny tűzszünet idején tartják. Ez adhatott lehetőséget arra, hogy a vezetés egyáltalán megszervezze a nyilvános búcsúztatást, miközben a háború alatt több magas rangú vezetőt öltek meg célzott izraeli csapásban.
A 60 napos fegyvernyugvás idején kellene Washingtonnak és Teheránnak kimunkálnia a végleges békeegyezményt, de ehhez alkut kell kötni Irán nukleáris programjáról és a Hormuzi-szoros jövőjéről. A dohai tárgyalások azonban eddig is feszült légkörben zajlottak, és a tűzszünet ellenére a felek egy héttel ezelőtt rálőttek egymásra. Mindez aggodalmat kelt, hogy kudarcot vallhat a próbálkozás.








