A francia puszinak kifejezetten nagy jelentősége van a társadalmi érintkezésben, és száma vidékenként változik. A legtöbbet érdekes módon a hidegebbnek számító északi vidéken, valamint Párizsban adnak: az ismerősök, barátok, rokonok nem kevesebb mint négy puszit nyomnak egymás arcára, a déli régióban, különösen Provence-ban hármat, míg az ország középső részén, például a majdnem másfél milliós Lyonban csak kettőt.

Családon belül a napi többszöri puszilkodás a testi érintkezés folyamatosságát biztosítja: a szülők és a gyermekek nemcsak a reggeli induláskor, hanem ha együtt ebédelnek, akkor a déli találkozáskor, majd a munkából, illetve az iskolából való hazaérkezéskor, sőt este lefekvés előtt is puszit adnak egymásnak.

A munkahelyen a férfiak nő kollégáikat köszöntik ezzel az üdvözlési formával, de bemutatkozáskor is kötelező a puszilkodás, ilyenkor az újdonsült ismerősök kölcsönösen egymás fülébe mondják nevüket, de olykor egy-egy poén, esetleg pikáns intimitás is elhangzik ez alkalommal.

Karácsonykor a népes családi összejövetelek körbepuszilkodással kezdődnek, az új családtagokat ez alkalommal lehet "megkóstolni", az egymástól távol élőknek pedig a zajos ünnepség, eszem-iszom és az azt követő kölcsönös ajándékosztás előtt sokszor ez az egyetlen alkalom arra, hogy néhány kedves kérdést feltegyenek a rég nem látottaknak. Amiből az is következik, hogy a kölcsönös üdvözlés - nyilván a résztvevők számának függvényében - akár fél óráig is eltarthat.

Ilyen alkalmakkor nyilván nem meglepő, hogy nemcsak a nők, hanem a férfiak is puszival köszöntik egymást: fiútestvér a fiútestvért, sógor a sógort, apa a fiát, após a vejét - az egymás hátának lapogatásával is együtt járó üdvözlés friss intimitást hoz a gyakran konfliktusos kapcsolatokba.

Puszilkodni jó, mondják sokan Franciaországban, ezért karácsonykor mi is puszilkodjunk sokat, különösen azoknak adjunk bőven és ingyen, akikre haragszunk, akik megbántottak, ez a reménnyel teljes ünnep ugyanis kiváló alkalom az egészséges, olykor kifejezetten meglepő kibékülésekre.