Habár a szúnyogcsípés megvakarása rövid időre valóban megkönnyebbülést hoz, valójában éppen ezzel hosszabbíthatjuk meg a viszketést és fokozhatjuk a gyulladást. Egy friss kutatás most részletesen feltárta, mi történik ilyenkor a bőrben, és azt is megmagyarázza, miért kerülünk olyan könnyen egy önmagát fenntartó „viszketés–vakarózás” körforgásba.
A Dobson Szabolcs szakgyógyszerész által vezetett Egészségügyi Szakirodalmi Tallózó Facebook-csoportban megjelent: a Pittsburghi Egyetem kutatócsoportja azt vizsgálta, hogyan változik meg a bőr immunválasza, ha egy viszkető területet vakarunk, illetve ha sikerül ellenállni a vakarózásnak. Kísérletükben egerek fülére allergiás bőrgyulladást kiváltó anyagot vittek fel, majd az állatok egy részére az állatorvosok által is használt védőgallérhoz hasonló gallért helyeztek. Ezek az egerek ugyan érezték a viszketést, de nem tudták megvakarni a bőrüket.
Az eredmény egyértelmű volt. Azoknál az állatoknál, amelyek vakarózhattak, jóval több gyulladásos immunsejt halmozódott fel a bőrben, és a duzzanat is jelentősen nagyobb lett. A vizsgálat jól magyarázza azt a mindennapi tapasztalatot is, hogy ha egy szúnyogcsípést békén hagyunk, a viszketés a legtöbb embernél 5–10 percen belül nagyrészt megszűnik, nem tart napokig és nem duzzad-vörösödik, mint akkor, ha vakarjuk.
A válasz az immunrendszer egyik kulcsfontosságú sejtjében, a hízósejtben (mastocitában) rejlik. Ezek a sejtek a szervezet első védelmi vonalához tartoznak: segítenek a baktériumok, paraziták és egyes mérgező anyagok elleni védekezésben. Ugyanakkor allergiás reakciók során nagy mennyiségben szabadítanak fel hisztamint, amely a viszketés egyik legfontosabb kiváltója.
A szakemberek már korábban is tudták, hogy egy szúnyogcsípés vagy más allergén képes aktiválni a hízósejteket. Az új vizsgálat azonban egy második mechanizmust is feltárt. Amikor addig vakarjuk a bőrt, hogy az már kissé fájni kezd, a fájdalomérző idegvégződések egy P-anyag (Substance P) nevű hírvivő molekulát szabadítanak fel. Ez a molekula egy másik jelátviteli útvonalon ismét aktiválja a hízósejteket, amelyek újabb hisztamint és egyéb gyulladáskeltő anyagokat bocsátanak ki. Ennek következtében a bőr még jobban viszket, még vörösebb lesz, és ismét vakarózni kezdünk. Így alakul ki az a körforgás, amelyből egyre nehezebb kitörni.
Na de akkor miért érezzük az előnytelen hatású vakarózást kellemesnek? Nemcsak az emberek és más emlősök vakaróznak, hanem még egyes halfajok is különböző felületekhez dörzsölik testüket, ami arra utal, hogy ez ősi védekező viselkedésforma. Régóta feltételezik, hogy a vakarózás segíthet eltávolítani a bőr felszínén élő parazitákat, például bolhákat vagy atkákat. A mostani kutatás egy további lehetséges magyarázatot is felvetett. A kutatócsoport Staphylococcus aureus baktériummal fertőzte meg egerek bőrét, majd azt találta, hogy a vakarózó állatok bőrén kisebb mennyiségben maradt fenn a baktérium. Elképzelhető tehát, hogy az erősebb gyulladás bizonyos helyzetekben fokozhatja a bőr természetes védekezőképességét. Ám ez az előny messze alatta marad a vakarózás okozta hátránynak – olvasható Dobson Szabolcs bejegyzésében.
A kutatásnak hosszabb távon is lehet jelentősége. A gyógyszergyártók már dolgoznak olyan új készítményeken, amelyek a vakarózás során aktiválódó egyik kulcsfontosságú receptor, az MRGPRX2 működését gátolják.







