1901. március 1-jén a festőóriás Claude Monet levelet írt a feleségének, amelyben az időjárásra panaszkodik - írja a CNN.

"Minden halott, nincsenek vonatok, füst, hajók, semmi, ami inspirálna egy kicsit" - áll a levélben. A füst említése alátámasztja a teóriát, mely szerint ez fontos inspirációforrás volt az álomszerű tájakat festő Monet számára. Egy friss kutatás készítői azt állítják: ennél is erősebb bizonyítékokat találtak arra, hogy milyen nagy szerepet játszott a füst a festő életében.

"Légszennyezéssel foglalkozom, és miközben a londoni Tate-ben és a párizsi Musée d'Orsay-ban Turner, Whistler és Monet festményeit néztem, stílusbeli átalakulásokat vettem észre azokon.

A kontúrok homályosabbá váltak, a paletta fakóbbnak tűnt,

a stílus figurálisabbról impresszionistábbra változott: ezek a változások összhangban vannak azokkal a változásokkal, ahogy a légszennyezés befolyásolja a fényt" - mondta Anna Lea Albright, a párizsi Sorbonne Egyetem Laboratoire de Météorologie Dynamique posztdoktori kutatója. Albright a tanulmány társszerzője Peter Huybersszel, a Harvard Egyetem föld- és bolygótudományok professzorával.

Csapatukkal Monet, illetve az előtte alkotó William Turner munkáit vizsgálták: azt szerették volna bebizonyítani, hogy a két művész a légszennyezés hatásait mutatja a képeken az ipari forradalom idején. Mindketten sok tájképet készítettek, ez tette őket nagyszerű alannyá a vizsgálat kapcsán.

A két művész alkotásai 1796-1901 közt készültek, ebben az időszakban pedig rengeteg szenet égettek el gőzgépeken és gyárakban. Nagy-.Britanniában 1700-ban még csak évi 2,9 millió tonna szenet termeltek ki, ám ez a szám 1900-ra 275 millió tonnára nőtt, ami légszennyezéshez és ehhez kapcsolható egészségügyi problémák tömkelegéhez vezetett. A hamu sűrű, vastag ködöt alkotott London fölött: a nagyvárosban háromszorosára növekedett a ködös napok száma az ipar fejlődésével párhuzamosan.

"A légszennyezés miatt a tárgyak homályosabbnak tűnnek, nehezebb meglátni kontúrjukat.

A jelenség fehérebb árnyalatot ad a jelenetnek, mivel a szennyezés minden hullámhosszúságú látható fényt visszaver"

- mondta Albright.

A csapat ezt a két mérőszámot, az élek erősségét és a fehérséget kereste a festményeken - a fényerőn alapuló matematikai ábrázolássá alakítva őket -, majd az eredményeket összehasonlította a történelmi légszennyezettség független becsléseivel. Az egyezés meglepően nagy volt.

A kutatók azt mondják, a képek akkurátusan festik le a légszennyezés alakulását, főként a kén-dioxid koncentrációjának növekedését. Nem csak a művészi stílus jegyeiről van szó - állítják a kutatók, mivel az ipari forradalom más időszakban ment végbe Londonban és Párizsban, ahol a két festő a legtöbbet alkotott.

A két művész levelezései is alátámasztják azt, hogy a valóságot igyekeztek visszaadni a festményeken: Monet-nél erre utal levelezése, míg Turner igyekezett megérteni az éggel kapcsolatos, akkor legfrissebb kutatási eredményeket.

Joinathan Ribner volt az első művészettörténészek egyike, aki rámutatott: Monet titka a légszennyezés lehet. Már két évtizede írt erről: az, hogy most kutatási anyag támasztja alá teóriáját, megelégedéssel tölti el.

"Akkoriban létezett a

szmogturizmus,

Monet-hoz hasonlóan turisták utaztak Londonba, hogy láthassák. Monet nem szerette, ha túl sűrű volt a szmog és semmit sem látott, de azt sem, ha tiszta volt az ég. Több olyan vásznát semmisítette meg, amelyeken a napos Londont festette meg, mondván, az nem az igazi London" - fogalmaz.

Sebastian Smee kritikus szerint ugyanakkor túl sok a spekuláció a kutatásban, ráadásul véleménye szerint a tájképnek vélt festmények közt sok olyan van, amely inkább elképzelt, mitologikus világot jelenít meg.

Albright úgy fogalmaz: nem akartak semmilyen művészeti megközelítést hitelteleníteni: az fogta meg őket, hogy a két művész értéket tudott kovácsolni a szennyezés jelenségéből.